Emlékszik a pályafutását döntően meghatározó első élményére?

Nagyon fiatalon kezdtem tanulni a táncot Bécsben, a Wiener Staatsopernnél. Egyedül voltam, kollégiumban laktam, önállóságot tanultam és persze német nyelvet. Gyermekszereplőként részt vehettem a híres bécsi Operabálon, de más előadásokban is, amelyeket a Bécsi Állami Operaház a repertoárján tartott. A meghatározó élményemet később, tizenkét évesen éltem át, már a Sárközy Gyula által igazgatott Madách Musical Tánc- és Zeneművészeti Iskola Bogármese című előadásának főszereplőjeként. Akkor már éreztem, hogy megvalósíthatók a gyermekkori álmaim.

Kora ifjúságától a táncművészetben kereste jövendő útját, hivatását?

Már egészen kicsi koromtól, ha akkor még nem is tudatosan, de arra készültem, hogy majd ezzel szeretnék hivatásszerűen foglalkozni. Egész egyszerűen vonzott a színpad, minden tekintetben elhivatottságot éreztem a tánc és az általa kifejezhető világ irányában. A Bogármese után felvettek a Magyar Táncművészeti Egyetem modern tánc szakára, majd 2013-ban már friss diplomával, Barta Dórához, Harangozó Gyula- és Seregi László-díjas érdemes művészhez kerültem: egyrészt a Badora Társulathoz és a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház társulatához, az országosan ugyancsak nem ismeretlen Kecskemét City Baletthoz. A kecskeméti időszakom tíz évet ölel fel, ebből táncosként kezdtem, és nagyon szép szerepeket tudhatok magam mögött, többek között Carmen, Júlia, Anna Karenina, Violetta a Traviatából, az ikonikus előadások mind nagy hatással voltak rám művészileg. Pár táncművészként eltöltött év után lehetőségem nyílt bővíteni a feladatköreimet. Nagyon érdekelt már akkor is az alkotás, így a Badora Társulatban kaptam először koreográfusi lehetőséget, majd a Kecskemét City Balettben is több éven keresztül alkothattam társkoreográfusként vagy koreográfusként a táncművészeti pályám mellett. Úgy érzem, megtaláltam azt az utat az alkotásban, ami nagyon inspirál és kiteljesít.

Kecskemétről mindjárt Győrbe tette át a székhelyét?

Kecskemét után kaptam egy koreográfusi felkérést Juronics Tamástól (szintén Kossuth- és Harangozó-díjas, érdemes művész), a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetőjétől a Petőfi 200-as évforduló kapcsán, amelyen fiatal koreográfusok estjén alkothattam Petőfi Sándor A szerelmes tenger című művére egy felvonást a társulatnak. Talán nem kell hangsúlyoznom, mennyire örültem Velekei László (Harangozó Gyula díjas, érdemes művész) megkeresésének. A Győri Balett igazgatójának hívását a magam részéről kihívásnak, megtisztelő feladatnak tekinthettem. Egy világhírű, nagyon sokszínű társulat munkájához csatlakozhattam, amely 2023 óta a székhelyem.

Két és fél év telt el az érkezése óta. Hogy érzi magát?

A kezdetektől kifejezetten szép lehetőségeket kaptam, nagyon szeretek a csapattal dolgozni. Csodálatos tehetségű táncművészekkel és komoly tudású kollégákkal alkothatunk együtt. Jelenleg már a negyedik koreográfiámat ültetjük át a gyakorlatba, ez lesz a júniusi Táncfesztivál ünnepi megnyitóján a CODE 93 című előadáson belül a Bolero. Ravel zenéjének ez már a harmadik győri feldolgozása Markó Iván és Lukács András után; aligha árulok el titkot azzal, hogy más stílust keresve, más hangsúlyokkal álmodtam színpadra. Egyébként az első győri darabom az Abigél volt, ezt követte az Éva és Ádám estből az Éva. Szintén új feldolgozásnak számít A halál és a lányka a győri társulat életében, sok évvel ezelőtt Robert North elképzeléseiben öltött testet. Amúgy a hamarosan sorra kerülő Táncfesztivál határozza meg a jelenlegi napjainkat, a rengeteg ezzel kapcsolatos tennivaló, hiszen az estnek a másik két alkotójával, Domán Dalmával és Bálint Adéllal dolgoznak egy időben a táncművészek, így háromfelé kell koncentrálniuk az évad végén.

De azért nem tette félre a távolabbi terveit sem?

Erre a legjobb hasonlat, hogy a Győri Balett egy nagy sebességű gyorsvonat, amely folyamatos előrehaladása közben is tartja a nemzetközi színvonalat és állandóan fejlődik. Ennek a vonatnak vagyok én is az utasa, azzal az érzéssel, hogy megtaláltam életem értelmét a táncművészetben és az alkotásban. Amit még hangsúlyoznék, a Fiatalok a fiatalokért program vezetőjeként célom, hogy a fiatal korosztályt szervezett körülmények között még közelebb tudjuk hozni a mi világunkhoz. Számomra ehhez rendkívüli hajtóerő a most kapott alkotói díj, amely egyben azt is jelenti, hogy a szakma elismerte az eddigi munkásságomat – mondta befejezésül Szőllősi Krisztina.

Mohay Gábor
Fotó: Gécs Bernát

Fotógaléria: Élete értelme a táncművészet: Szőllősi Krisztina

Dömölky Dániel (1.) és Csapó Balázs (2-4.) fotói

4 kép