Elhunyt Cziráki Lajos Munkácsy-díjas festőművész

Cziráki Lajos 1917. január 6-án született Hegyeshalomban Tiwald Paula és Cziráki Vendel gyermekeként. Az édesapa szigorú, elveiben következetes ember volt, aki tiszteletre és fegyelemre nevelte két fiát. A nagyon korán, már 42 évesen elhunyt apától a gyerekek gazdag irodalmi, képzőművészeti könyvtárat kaptak örökül, mely fontos szerepet játszott szellemi irányultságuk kialakulásában.

A családfő halála után az édesanya fiaival Pápán telepedett le, az ország egyik legjelentősebb iskolaközpontjában. A szerény apai örökségből egy kis házat vásároltak a Batthyány utcában. „Gyermekkorom és ifjúságom nagy részét itt éltem le. Emlékezetem szerint bensőséges szomorúság és szegénység töltötte be ezt a lakást, melynek gerendás szobája sokszor volt témája munkáimnak” – írta önéletrajzi feljegyzéseiben a művész.

Cziráki Lajos középiskoláit így a pápai Bencés Gimnáziumban, majd a tanítóképzőben végezte el. 1937-ben beiratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskola festő szakára, ahol Szőnyi István tanítványa lett. Már harmadéves korában, 1940-ben elnyerte a Szinyei Társaság Nemes Marcell Festészeti Alapítvány Díját, melyet a fiatal tehetségek felkarolására hoztak létre. 1941-ben megkapta a Balló Ede-díjat, 1942-ben pedig a székesfőváros Káldi Jenő festészeti kitüntetést.

Az igazi meglepetést és örömöt azonban az a hír szerezte a művésznek, hogy az 1942−43-as akadémiai tanévre ő érdemelte ki a magyar állam római ösztöndíját. Az ideiglenes kiszakadás a főiskolai kötelékből jótékony hatást gyakorolt alkotói fejlődésére, amelyhez hozzájárultak azok az új élmények is, amelyeket Olaszországban, a művészet egyik fellegvárárban szerzett. Itáliai tartózkodása alatt munkáinak egy részét Rómában mutatta be.

A pozitív kritikai fogadtatás és a kedvező beszámoló arról a munkáról, amit Cziráki Lajos egy év leforgása alatt Olaszországban végzett, arra az elhatározásra késztette a főiskolai igazgatótanácsot, hogy meghosszabbítsák az ösztöndíját a következő, 1943−44-es tanévre is. A világháborús események miatt ezeket az éveket nem tudta teljes egészében letölteni. Hazatérve behívták katonának, és egyenesen a frontra irányították, nemsokára pedig Németországban francia hadifogságba került, egészen 1946-ig.

A katonai szolgálat következtében és a háború után az érzelmileg megviselt festőművész még évekig képtelen volt bármilyen alkotói munkára. Hazatérte után rajztanári állást vállalt Pápán a tanítóképzőben, megkezdve ezzel több évtizedes oktatói pályafutását. A szokásos napi pedagógiai elfoglaltság mellett rengeteg egyéb, az iskolai és városi közösség értékgazdagodását szolgáló, önkéntes alkotói feladatot is elvállalt. Kevés fennmaradó idejében pedig képzőművészeti szakkört vezetett.

Hiába volt a sok munka, magányosnak érezte magát Pápán, melyet édesanyja halála is tetézett 1954-ben. Ezek jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy az igazi alkotói tevékenység újrakezdését olyan sokáig elodázta a művész. 1959-ben végül elhagyta Pápát, és Győrbe költözött, ahol életének és művészetének egy új, kedvező szakasza kezdődött el. A vizek városa lett az a hely, ahol ismét erőre kapott és megtalálta belső nyugalmát. Állást vállalt a Felsőfokú Tanítóképző Intézetben, emellett pedig újra elkezdte a képzőművészeti alkotást.

A világháború után, néhány kisebb közös kiállítástól eltekintve, Cziráki Lajosnak nem volt lehetősége arra, hogy bemutathassa műveit a nagyközönség előtt. Első önálló tárlatát meglehetősen későn, 44 éves korában rendezhette meg a győri Műcsarnokban. Munkásságát kezdetben ellentétes megítélés fogadta, és saját helyének megtalálása a város kulturális életében nem volt olyan egyszerű. Még jó néhány évig keményen és céltudatosan kellett dolgoznia azért, hogy kivívja a szakma és a művészetpártoló emberek egyöntetű elismerését.

1962-ben megnősült, felesége egykori tanítványa, Cséka Erika lett, aki biztosította férje számára azt a nyugalmat és kiegyensúlyozott hátteret, mely elengedhetetlen volt az alkotói munkához. Ahogy teltek az évek, a festőművész teljesítménye is felfelé ívelt. Ennek elismeréséül beválasztották a Képzőművészeti Alap, majd a Magyar Képzőművészek Szövetsége tagjainak sorába. Műveivel végre kiléphetett a megye határain túlra, 1967-ben a budapesti Csók István Galériában mutathatta be festményeit. Ettől az időtől kezdve rendszeres résztvevője volt hazai és külföldi kiállításoknak.

A sikereket beárnyékolta egy kellemetlen közjáték, mikor 1967-ben több tapasztalt tanártársával együtt eltávolították a tanítóképző főiskoláról. Ez az esemény kihatással volt művészi tevékenységére is. Elkeseredettségét egyetlen gyermeke, Bernadett születése enyhítette, akit Cziráki mérhetetlen szeretettel vett körül. Ezt követően a Révai gimnáziumban helyezkedett el, itt sokkal több feladat és kötelesség hárult rá, mely szintén nem hatott kedvezőleg művészetére. Miután kiheverte a munkahelyváltás okozta megrázkódtatást, eltemetkezett a lelki nyugalmat visszaadó festészeti, grafikai munkában.

Az évek folyamán több nagydíjjal és különdíjjal honorálták tevékenységét: 1968-ban Győr−Sopron Megye Tanácsa nívódíjjal jutalmazta, 1986-ban a magas művészi kvalitást képviselő életművéért megkapta a Munkácsy-díjat, 1993-ban Győr városának díszpolgárává választották, 1998-ban a Magyar Köztársaság Elnöki Emlékérmét, 1999-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét érdemelte ki, 2000-ben pedig a győri Városi Művészeti Múzeumban felavatták a nevét viselő kiállítótermet.

Cziráki Lajos művészeti kifejezésmódjában az állatvilág, a meseszerű elemek, az emlék- és álomképek ábrázolásai keverednek. Műveire jellemző az erőteljes színkezelés. Alkotói munkásságának legfontosabb mondanivalója, hogy az embernek minden korban meg kell őriznie a szellemi nyitottságot és a töretlen hitet az örök igazban, szépben és jóban, a tisztességet az egymással való viszonyainkban.

1996-ban Írások és képek címen megjelentette alkotásaival illusztrált önéletrajzi írását. 2003. június 1-jén hunyt el Győrben, méltósággal viselt betegség után. Emlékét a magyar képzőművészeti élet tisztelettel őrzi.

A folyóirat a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Kisalföld 2003. június 2-i lapszáma megtekinthető a győri könyvtárban.

Légrádi Szilvia

Felhasznált irodalom:
Utazás álom és valóság között: Cziráki Lajos művészete / Almási Tibor
A festő hazatér / szerk. Nagy-L. István
Kisalföld, 2003. június 2. p. 1., 3.

A címlapkép a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum gyűjteményéből származik, engedéllyel tesszük közzé. (Cziráki Lajos: Önarckép, Leltári szám: K.82.4.1.2., Műtárgyfotó: Tanai Csaba Taca)