Mosolyogni tessék!

A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó (amelynek Janikovszky Éva 1964-től a főszerkesztője) által 1974-ben kiadott írást alapvetően ifjúsági kategóriába sorolták. 1979. március 26-án dedikálta a gyermekkönyvtár olvasóinak a kötetet. Némi nyomozással a találkozó híre könnyen megtalálható a napi sajtóban. A közlemény elárulja, hogy az eseményt a Gyermekek Nemzetközi Éve alkalmából szervezték. Ezt a tematikus évet az ENSZ hirdetette meg 1979-ben az egész világon abból a célból, hogy szervezett ünnepségekkel a nemzetek és a szervezetek megerősítsék elkötelezettségüket a gyermekek jogai iránt. Janikovszky Éva életrajzából kiderül, hogy elnökségi tagja volt az UNICEF Magyar Bizottságának, de már fiatal szerzőként is sok időt szentelt annak, hogy találkozzon az olvasóival. Az írónő két helyszínen is találkozott a győri gyerekekkel, először a városi gyermekkönyvtárba, majd az Úttörőházba látogatott, ahol az Arrabona diákszínpad tagjai az írónő műveiből összeállított műsorral köszöntötték a vendégeket.

A Kire ütött ez a gyerek? című kötetét az írónő a legkedvesebb regényének tartotta, ez már képviseli összetéveszthetetlen hangját, ábrázolásmódját. „Szövegei elválaszthatatlanok Réber László rajzaitól. Amíg Janikovszky Éva kevés szóval ír, Réber László egyetlen vonallal rajzol. Ezzel a módszerrel leegyszerűsítik, modellszerűvé teszik a világot, és rengeteg teret hagynak a szabad asszociációnak.” A szeretetteljes derű a dedikált kötet előzéklapján is megjelenik: „Apukám sokszor mondja nekem, hogy vigyázz, mert kihozol a sodromból. De mindig későn szól, mert olyankor már kint van.” Főhőse nevét nem tudjuk, de karaktere tucatnyi Janikovszky-könyvben felbukkan: „Hol kíváncsi óvodás, hol kalandkereső iskolás, hol gyermekkorát kinövő kamasz. Ő csodálkozik rá a világra, őrajta csodálkozik a világ.” Éppen ez a gyermeki nézőpont teremt jellegzetes alaphangulatot sok humorral és éleslátással. Az általa felrajzolt családkép akkoriban újnak számított, hiszen itt már a gyermeknek is van véleménye, saját nézőpontja, amely sok esetben nem egyezik a felnőttekével, finoman kritizál, tükröt tart elénk.

Klasszikus értelemben vett mesekönyvet soha nem írt. Regényei valójában gyerekmonológok, amelyek az életből táplálkoznak, kimeríthetetlen forrása a felnőttek és gyerekek világának találkozása, kapcsolata, problémái. Hihetetlenül pontosan és különleges iróniával, utánozhatatlan humorérzékkel tárja elénk mindkét szemszögből bemutatva a hétköznapi valóságot, amelytől írásai több generáció számára élvezhetők. Ki ne tudná például, hogy a „kamaszokkal csak a baj van”, hogy kibírhatatlan dolgaik vannak? Mindenki! Hisz mindannyian voltunk kamaszok, csak legfeljebb már elfelejtettük!

Az írónő könyvei ma már 30 nyelven olvashatók, sőt még mindig készülnek fordítások, újrafordítások. Janikovszky Évát emellett olyan szerzők szerkesztőjeként is meg kell említeni, mint Szabó Magda, Bálint Ágnes, Fekete István, Lázár Ervin vagy Békés Pál. 1978 és 1995 között, az IBBY (International Board on Books for Young People) magyarországi szekciójának elnökeként is fontos kultúrdiplomáciai munkát végzett. A Staféta Alapítvány kuratóriumának tagjaként (1991-től elnökeként) pedig sokat tett a hátrányos helyzetű, mélyszegénységben élő gyerekek szociális felzárkóztatásáért.

Janikovszky Éva története nem ért véget az utolsó leütött karakterrel, hagyatéka a könyvek lapjain tovább él. Kötetei megtalálhatók a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér polcain is!

SzaSzi

Forrás: Kisalföld, 1979. március 25. 8. old., wikipedia, janikovszkyeva.hu

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Szeretettel: Radnóti Miklós
2. rész: Tizenkét vers, tizenkét rajz… és két tintával írt név
3. rész: Annipanni és a többiek
4. rész: Háború, röpirat, felelősség, nemzetnevelés…