A Győri Balett sikertörténete

A próbálkozás nem volt hiábavaló, hiszen a Győri Balett tagjai bátor, hiteles, érzelemgazdag előadásaikkal szinte berobbantak a magyar művészeti életbe, és napjainkban a világhírű társulat városunk egyik emblémája lett. De kik voltak ezek a fiatalok, és hogyan jutottak el a teljes bizonytalanság útján a világhírig?

1979-ben tizenhat ifjú táncművész fejezte be tanulmányait az Állami Balettintézetben (ma Magyar Táncművészeti Egyetem). Az intézet, mint a magyar táncművészképzés egyetlen állami oktatási intézménye, 1950-től kezdve formálta azokat a fiatal tehetségeket, akik évről évre biztosították a magyar színházak és hivatásos együttesek számára a táncos utánpótlást. A hetvenes évekre az intézménynek már múltja, jól bevált pedagógiai módszerei és kialakult rendje volt a végzős diákok elhelyezésének gyakorlatában.

Azonban olyan eset is előfordult, amikor egy tanulmányait befejező évfolyam néhány növendéke a szokásokat átlépve együtt maradt. Így történt ez a ’79-ben végzett balettművészek esetében is, akik közül tizennégyen már korábban, a hetedik évfolyamban úgy döntöttek, hogy közösen építik tovább karrierjüket. (1960-ban így alakult meg az ország első vidéki balett-tagozata, a Pécsi Balett is.)

Az Állami Balett Intézet 1986-ban (forrás: Fortepan / Obetkó Miklós):

Ők lettek tehát a Győri Balett későbbi tagjai, név szerint: Bombicz Barbara, Demcsák Ottó, Dombrovszky Éva, Greiner Éva, Horváth Erika, Horváth Gizella, Király Melinda, Kiss János, Krámer György, Kristó Annamária, Németh István, Szabó Elemér, Szekeres Lajos, Szigeti Gábor. Az évfolyamból ketten – Molnár Márta és Wajnold Györgyi – úgy döntöttek, hogy nem csatlakoznak a leendő társulathoz. Az ő helyükre léphetett Ócsag Anna és Tárnoki Tamás. Utóbbi az Operaház társaságát hagyta el, hogy a Győri Baletthez csatlakozhasson.

És miért éppen Győrt választották? Az évfolyam egyik növendéke, Greiner Éva a városból származott, az ő édesapja hozta a híreket a győri körülményekről, az új színházról, ahol balett-terem is épült. A tagok Markó Iván táncművészt kérték fel vezetőjüknek. Ő szintén az Állami Balett Intézetben végzett 1967-ben, majd a Magyar Állami Operaház tagja lett, később pedig a magántáncosa. 1972-től a világhírű francia koreográfus, Maurice Béjart Brüsszelben működő balett-társulatának volt vezető szólistája. A nemzetközi szakkritikusok voksolása alapján 1974-ben már a világ tíz legjobb táncosa közé választották. A francia koreográfussal az ünnepelt szólista bejárta és meghódította szinte az egész világot.

1977-ben Markó Iván idehaza vendégszerepelt az Operaházban, és a Balett Intézet diákjainak meghívását elfogadva, élménybeszámoló keretében találkozott a táncosokkal, akikre frenetikus hatást gyakorolt nyílt, őszinte hevülete, intelligenciája és megnyerő külseje. A hetedik évfolyamos növendékek már nem sokkal a találkozó után azzal a kéréssel fordultak hozzá, hogy két év múlva, táncművész diplomájuk megszerzése után elvállalná-e leendő együttesük művészeti vezetését.

Markó Iván 1979-ben (forrás: Fortepan / Urbán Tamás):

Fontos megjegyezni, hogy a köztudat Markó Ivánt tartja a Győri Balett megalapítójának. Ám az eseményeket olvasva láthatjuk, hogy az együttes megalakítását már 1977-ben eltervezték, sőt, az évfolyam tagjai már lépéseket is tettek az újonnan épülő győri Kisfaludy Színház és a városvezetés felé, ahol szívesen fogadták elképzeléseiket. A híres szólistát pedig felkérték vezetőjüknek. Vitathatatlan azonban, hogy a balett-társulat hatalmas sikereit főleg Markó Iván irányításának, koreográfiájának köszönhette.

A hetedéves növendékek felkérésüket nem is időzíthették volna jobban, ugyanis Markó Ivánt ekkortájt kezdte foglalkoztatni az önálló alkotás vágya. Visszatért francia mesteréhez, Béjarthoz, és egy hónap szabadságot kért. A Balett Intézet táncosait szimpatikusnak találta, a többhetes gyakorlás és együttlét pedig igazolta a közös munka minőségét. A következő próbatétel a balettnövendékek operaházi koncertvizsgája volt. Erre az alkalomra Markó Iván 1978 telén elkészítette élete első koreográfiáját a Carmina Burana zenei válogatására, A Nap szerettei címmel, mellyel hatalmas sikert arattak. A produkció során máris egy összeforrt, színpadkész társulatot, a darab alkotójában pedig egy igazi koreográfust ünnepelhetett a közönség.

Markó Iván már korábban bejelentette Maurice Béjart-nak, hogy az utolsó évet tölti nála, és kilép a társulatából. 1979-ben ez meg is történt, és a világhírű szólista hazatért, hogy az együttes tagjaival elindulhassanak saját sikerútjukon. Markó Iván felesége, Gombár Judit is csatlakozott a társasághoz mint díszlet- és jelmeztervező.

A Győri Balett alapító tagjai (Forrás: A Győri Balett a Kisfaludy Színházban – a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér digitalizált dokumentuma):

Az együttes tagjai még 1979 nyarán megérkeztek Győrbe, és valamennyien birtokba vették a színház garzonlakásait. Megkezdődtek a vég nélküli próbák, az együttes napról napra fejlődött, lelkesedésükkel, akaratukkal és hitükkel túllépték fizikai és művészi határaikat. Technikai és testi fejlődésüket ekkor Kun Zsuzsa és Borisz Bregvadze balettmesterek koordinálták.

Film Színház Muzsika, 1979. szeptember 15., 21. o.:

Első fellépésükre 1979. november 2-án került sor. Az érdeklődés országos volt, már hetekkel az előadás előtt minden jegy elkelt. Az úgynevezett gyár- és kereskedelmi város lakói fényesen bizonyították nyitottságukat, bizalmukat az új társulat iránt. A bemutatkozó esten előadták a koncertvizsga híres koreográfiáját, A Nap szeretteit, Krámer György Pygmalion című táncjátékát, valamint az Áloméj és a katartikus hatású Stációk című kompozíciókat.

Már ezen az első bemutatkozáson fergeteges sikert aratott a Győri Balett, a közönség egy este alatt a szívébe zárta a társulatot, és fél órán keresztül vastapssal jutalmazta a táncosokat. Markó Iván így nyilatkozott az előadás után: „Ma halottak napja van, és mi megszülettünk.” Ettől kezdve presztízsnek számított az együttes nézőjének lenni. Szinte minden országos lap cikkezett a társulatról, fellépéseikről és turnéikról. Itthon minden előadásuk esemény volt: az egész országból sokan utaztak Győrbe, hogy lássák őket. A balettigazgató korszerű, átütő, látványos produkciókat tervezett, valóságos táncszínházat hozott létre.

Kisalföld, 1979. november 4., 8. o.:

A bemutató előtti napon egy váratlan, ugyanakkor hatalmas lehetőséggel bíró felkérést kapott Markó Iván. Jurij Ljubimov, a Magyarországon tartózkodó világhírű orosz rendező megnézte az utolsó zárt körű főpróbájukat, ami nagy lelkesedéssel töltötte el. Megkérte Markót, hogy vállalja el a koreográfiai munkát a milánói Scalában, ahol Muszorgszkij Borisz Godunov című operáját rendezi.

A balettigazgató azzal a feltétellel fogadta el a felkérést, hogy magával viheti saját táncosait. Ebbe beleegyezett az orosz rendező, sőt, a Scala művészeti főigazgatója, Claudio Abbado is. A Győri Balett a koreográfia megtervezésén kívül még 12 előadásra szerződött.

Az előadás a Scalában december 7-én került megrendezésre. A kompozíció középpontjában a híres olasz szoprán énekesnő, Lucia Valentini állt. Az énekesnő és a táncosok közös produkciója teljes sikerrel zárult. Ezt követően az együttes meghívást kapott a tavaszi Milánói Nemzetközi Balett Fesztiválra is.

Esti Hírlap, 1980. január 15., 2. o.:

A győri társulat hamar a modern balett legszínvonalasabb magyarországi képviselője lett. A klasszikus alapokra épített, modern táncszínházi elemekkel megújított stílus a ’80-as évek elején kifejezetten kortársnak számított. A darabok költőiséget vagy éppen drámaiságot sugároztak, a közönség erre fogékony volt, és nemcsak a látvány, hanem a művek üzenete is magával ragadta a nézőket. Markó – Béjart nyomdokait követve – totális táncjátékot teremtett, újszerű koreográfiai megoldásokkal. Elgondolásait nagyszerűen egészítették ki felesége és alkotótársa, Gombár Judit lenyűgöző színpad- és jelmeztervei.

Markó Iván és Győri Balett tagjai 1979-ben (forrás: Fortepan / Urbán Tamás):

Maradandó érdeme Markó Ivánnak, hogy 1981-ben Győrben ma is működő iskolát teremtett, részben az utánpótlás nevelése érdekében, részben pedig azért, mert a darabokban gyakran volt szükség gyerekszereplőkre. Ezért fontossá vált egy olyan intézmény létrehozása, ahol már kis korban megkezdődik a táncoktatás. A Gombos Ferenc Általános Iskola igazgatójával, Gyimesi Tamással elérték a balett-tagozat megalapítását az iskolában. Az intézmény ma Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskola néven működik, a mozgáskultúrát, a balettmesterséget a Győri Balett művészei tanítják a növendékeknek.

Kisalföld, 1981. március 29., 5. o.:

A következő években sorban jöttek a társulat sikerdarabjai: A szamuráj, Az Álomkergetők, Ősök és utódok, Trisztán és Izolda, Az igazság pillanata, Sírvers, Kontrasztok, Csodálatos mandarin, Don Juan árnyéka rajtunk, Évszakok, Tabuk és fétisek, Boldog lelkek, Izzó planéták, Bolero, Totem, Jön a cirkusz!, Mechanikus kert, Memento, A szarvassá változott fiak, Jézus, az ember fia, Madarak voltunk, Fájdalmak útja, Prospero, Ígéret földje, Bulgakov és a többiek, Az álmok ura, Párizs gyermekei, La Valse, Daphnis és Chloé, A megdicsőült éj, La Madre, Az ünnep, Az élet peremén, Egymásba zárva, majd 1991-ben Markó Iván utolsó koreográfiája a Győri Balettnél, az Emlék a fényről.

A ’80-as évek alapvetően Markó alkotói dominanciáját mutatják, szinte az összes felsorolt darabot ő koreografálta négy kivétellel. A Pygmalion és a Sírvers táncjáték Krámer György alkotása, Az Álomkergetők Vámos György, a Kontrasztok pedig Maguy Marin francia vendégkoreográfus munkája. A főszerepeket is mindig Markó Iván táncolta.

Markó Iván a Győri Balettben (Forrás: A Győri Balett a Kisfaludy Színházban – a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér digitalizált dokumentuma):

Már az együttes első fellépései után elhalmozták a közben kibővült társulatot külföldi meghívásokkal. (Pl. Ladányi Andrea 1980-ban csatlakozott a csapathoz). Vendégszerepeltek Milánóban, Bécsben, Párizsban, Athénban, Amerikában, Japánban, Izraelben, felkérték őket a Bayreuthi Ünnepi Játékokra és a szöuli olimpiára is.

Az igazi hírnevet az 1986-os Baltimore-i Nemzetközi Színházi Fesztiválon aratott siker hozta el az együttes számára. A korszak kirobbanó eredményeinek titkai közé tartozhatott, hogy Markó Iván remekül menedzselte társulatát, nyugati módra jó kapcsolatokat ápolt a sajtóval, a televízióval, ami abban az időben nálunk még ugyancsak szokatlan volt.

Kisalföld, 1986. július 1., 12. o.:

A sikerek és elismerések ellenére a társulat tagjai megőrizték egyéniségüket, miközben a csapatszellem ereje sem csökkent. Markó személyisége, akarata megkérdőjelezhetetlen volt az együttes számára. Ez nem is csoda, hiszen a közönség tolongott, a szakkritika lelkes volt, Győr városa pedig büszke. Markó Iván és a Győri Balett olyan érzelmeket és gondolatokat adott közönségének, melyekre akkoriban nem igazán volt példa Magyarországon. Bármennyire nyitottak is voltak már ekkor a magyar alkotók az őszinte kortárs gondolatok kifejezésére, a nyíltan megjelenő vallási−misztikus tematika, az ember életének filozofikus kérdései nem voltak jellemzőek az alkotásokban. A túlfűtött érzelmesség, személyesség, a nézőkre gyakorolt hatás, valamint Markó szuggesztív táncos és alkotói személyisége, a társulat fiatal lendületessége és elszánt színpadi odaadása egyedi jelenség maradt a nyolcvanas évek magyar táncéletében.

Markó Iván és a Győri Balett tagjai az újonnan épített Kisfaludy Színház előtt (forrás: Fortepan / Urbán Tamás):

A Győri Balett tagjai a Czuczor Gergely utcán (forrás: Fortepan / Urbán Tamás):

A Győri Balett tagjai a Czuczor Gergely utca és Szent István út sarkánál (forrás: Fortepan / Urbán Tamás):

Az évek múlásával a Győri Balett alapító fiataljai felnőttek, és egyéniségüket egyre inkább érvényre juttatták. Már nem mindenki gondolta ugyanazt a tánc küldetéséről, mint vezetőjük, továbbá Markó Iván dominanciáját sem fogadták el egységesen. A burok, amely addig védte, és egyben tartotta őket, kezdett repedezni.

A balettigazgató egyre többet követelt környezetében mindenkitől, feletteseitől és táncosaitól is. Nehezen tudta elfogadni, hogy az érte egykor tűzbe menő alapító „gyerekek” időközben felnőttek, megváltoztak. A feszültség egyre nőtt a csapat tagjai és vezetőjük között.

1991 májusában Markó Iván végül szakított együttesével, lemondott igazgatói posztjáról, elhagyta a balett-társulatot és Győr városát. A megyei közgyűlés elnökéhez eljuttatott levelében azzal indokolta cselekedetét, hogy a színházban olyan légkör alakult ki, amelyben már nem tud dolgozni. Felesége, Gombár Judit viszont az együttessel maradt, melléjük állt, bátorította és segítette őket.

Markó az összes darabját letiltatta, amit ő koreografált, szinte teljesen lehetetlen helyzetbe hozva egykori csapatát. A társulatnak döntenie kellett, hogy szétszélednek, vagy új vezetőt keresnek. Válságstáb ült össze Győrben, és első lépésként a megyei önkormányzat Bor Józsefet, a Kisfaludy Színház akkori igazgatóját bízta meg a munkáltatói jogok gyakorlásával.

A tagok pedig művészeti tanácsot alakítottak, így a munkát Kiss János, Tárnoki Tamás és Demcsák Ottó vezetésével folytatták. Később titkos szavazással Kiss János alapító tagot választották meg igazgatónak.

Kisalföld, 1991. május 31., 1. o.:

Markó Iván távozása után az első próbatételt az 1991-es esztendő kiemelkedő eseménye, II. János Pál pápa magyarországi látogatása jelentette. Az együttest felkérte (még Markó idejében) a Magyar Püspöki Konferencia Szent Margit legendájának táncszínházi bemutatójára a Népstadionban. A vezető nélkül maradt balett tagjai kitartottak a felkérés elfogadása mellett, és mindent együtt alkottak meg, a látványtervtől a színpadi mozgáson át a díszletekig és a jelmezekig. Hatalmas sikert arattak, a pápa pedig az előadás után lement az együttes tagjaihoz, és megáldotta őket. Másodszor is megszületett tehát a Győri Balett, és Kiss János irányításával egy új korszak kezdődött a társulat életében.

Kisalföld, 1991. augusztus 24., 1. o.:

Mint olvashattuk, Markó Iván igazgatósága alatt főleg ő koreografált és ő táncolta a főszerepeket is. Kiss János arra törekedett vezetése alatt, hogy a Győri Balett új arculata az alkotói sokféleségben alakulhasson ki. Ezért teret adott az arra fogékony fiatal táncosoknak, hogy próbálják ki magukat, kísérletezzenek újabb előadásmódokkal.

Az együttes megfogadta, hogy folytatják a közönség és a szakma által megszokott magas művészi színvonalat, de többet nem szolgáltatják ki magukat egyetlen alkotónak. Így a történtek után több ismert koreográfust is szerződtettek, ám csak egy-egy darabra. Ezzel sokat nyert a társulat, a közönség új és még újabb stílusokat ismerhetett meg. A bemutatók alkotói köre kiszélesedett, az előadott művek témája sokszínűbb, stílusa változatosabb lett.

A következő években olyan neves, a szakmában elismert külföldi koreográfusokat sikerült megnyerni az együttes számára, mint Robert North, Libor Vaculík, Marie Brolin-Tani, Günter Pick, Robert Cohan, Alexander Schneider-Rossmy, Christopher Bruce. Emellett a társulat tagjainak műveiből is születtek előadások, készített tánckompozíciót Bombicz Barbara, Kiss János, William Fomin és Demcsák Ottó is.

A társulat 1995 óta évente 3−5 hetet vendégszerepelt külföldön, elsősorban Németországban és Ausztriában, de Hollandia és Franciaország nagyvárosaiban, továbbá Rómában, Thesszalonikiben is felléptek.

Az évek során sok új taggal bővült a társaság, a korábban alapított balettiskolából a legtehetségesebb növendékek beépültek a Győri Balettbe. Olyanok, akik később meghatározó táncos egyéniségekké váltak, mint például: Fuchs Renáta, Kara Zsuzsanna, Pátkai Balázs, Horváth István, Cserpák Szabina, Sándor Zoltán, Sóthy Virág, Horváth Krisztián, Hardi Beatrix és Sebestyén Bálint (a teljesség igénye nélkül).

2002-ben a társulat tagjai a New York-i Joyce Theatre-ben óriási sikerrel mutatták be nyolc alkalommal a Purim, avagy a sorsvetés című produkciójukat. Ezt hatalmas diadalként élte meg az együttes, hiszen a világ egyik legnevesebb táncszínházába, a Joyce Theatre-be magyar előadókat eddig még nem hívtak meg. A színpadon a Győri Balett meghódította Amerikát, bizonyítva, hogy a magyar kultúra továbbra is nagy érték.

Népszabadság, 2002. február 23., 17. o.:

Lehetetlen feladat lenne a Győri Balett összes produkcióját leírni, de az bizonyos, hogy sikerútjuk töretlen volt. 2015-ben Velekei László lett a társulat új művészeti vezetője, aki 1997-ben került a társulathoz, és 1999-ben az együttes magántáncosa lett. 2009-től, a táncot befejezve, koreográfusként és művészeti asszisztensként dolgozott a balett-társulatnál. Ezzel ismét egy új korszak kezdődött az együttes életében. Az ő nevéhez köthetőek a Győri Balett által bemutatott saját darabok: a Tóth Ilona emlékére ’56, Kodály, Ne bánts!, A terem, Belső hangok, Romance – Kodály Zoltán műveire, A skarlát betű és a PianoPlays – etűdök Liszt és Wagner műveire.

2020-ban Kiss János utolsó alapító tagként és igazgatóként elbúcsúzott a társulattól, a vezetést pedig átadta Velekei Lászlónak.

Kisalföld, 2020. július 1., 1. o.:

2012 óta a Győri Balett Nemzeti Minősítésű táncművészeti szervezet lett.

Markó Iván, miután kilépett a Győri Balettből, Jeruzsálembe költözött, és a Rubin Akadémia balettmestereként dolgozott. 1993-tól Bécsben, Párizsban és Sydney-ben volt vendégkoreográfus. Hazatérése után 1996-ban megalapította a Magyar Fesztivál Balettet Budapesten. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává választották, ám életének utolsó szakaszára az ellentmondások voltak jellemzőek. Szakmai sikerei ellenére élete tele volt meg nem értéssel, melyről önéletrajzi könyvében, A magány mosolyában vallott. Markó Iván 2022. április 21-én hunyt el, Budapesten helyezték örök nyugalomra a Kozma utcai izraelita temetőben.

A társulat később mindig elismerésre méltó tisztelettel beszélt a múltról és Markó Ivánról, hiszen az első 12 évet nem lehetett kitörölni az együttes történetéből. A Győri Balett mára pedig a magyar táncélet legmeghatározóbb társasága, melynek repertoárja felöleli a táncművészet szinte valamennyi ágát a klasszikus balettől a kortárs táncig, a táncszínháztól a gyermekprodukciókig.

Markó Iván 2015-ben, a Kisfaludy Károly Könyvtárban (Molnár György fotója):

Befejezésként mindenképpen fontos megjegyezni, hogy 1999-ben, a Győri Balett létrejöttének 20. évfordulóján Markó Iván és az együttes alapító tagjai képesek voltak megbocsátani egymásnak.

A jubileum alkalmából gálaestet szerveztek a Győri Nemzeti Színházban. Kiss János igazgató meghívót küldött elődjének, de sokáig kérdéses volt, hogy az egykori vezető elfogadja-e az invitálást, hiszen viharos távozása óta nem találkozott a társulat tagjaival.

Végül Markó Iván és az alapítótársak is megjelentek az október 31-én megrendezett ünnepségen. Megható jelenet volt, amikor az egykori igazgató egyesével felszólította az alapító tagokat a színpadra, és kört formálva újra egymásba kapaszkodtak. Bebizonyították, hogy a mai világban még hihetünk az emberi gesztusokban és a hiteles művészekben.

Kisalföld, 1999. november 1., 4. o.:

Légrádi Szilvia

Felhasznált irodalom:
Győri Balett / szerk. Kárpáti István
Markó táncszínháza / Mészáros Tamás
Táncba zárt lélek: 25 év a Győri Balett ölelésében / Bombicz Barbara
Győri Balett 40 / [fel. szerk. Palojtay Kinga]
Győri Balett / szerk. Tóth Ágnes
Rubicon: képes történelmi magazin 2024/4, 35. évf., 399. sz. p. 86−93.
A magány mosolya / Markó Iván
Napfordulók: a körbetáncolt Föld: napló-töredékek a Győri Balett történetéből (1979−1991) / Demcsák Ottó
25 éves a Győri Balett, 1979-2004 / [közrem. Kiss János, Pátkai Tivadar]
Film Színház Muzsika, 1979. 09. 15. p. 21. Próbál a Győri Balett
Kisalföld, 1979. 11. 04. p. 8. Fergeteges siker a Győri Balett estjén
Esti Hírlap, 1980. 01. 15. p. 2. Győriek sikere Milánóban
Kisalföld, 1981. 03. 29. p. 5. Markó Iván a balettosztályról
Kisalföld, 1986. 07. 01. p. 12. Siker Baltimore-ban
Kisalföld, 1991. 05. 31. p. 1. Markó Iván ismeretlen helyre távozott
Kisalföld, 1991. 08. 24. p. 1. Győri Balett: áldás a pápától
Népszabadság, 2002. 02. 23. p. 17. A Győri Balett New Yorkban
Kisalföld, 2020. 07. 01. p. 1. Elbúcsúzott az utolsó alapító
Kisalföld, 1999. 11. 01. p. 4. Szép volt, fiúk!

A címlapkép a Fortepan gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője / tulajdonosa. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző / tulajdonos megnevezésével itt található: FORTEPAN / Urbán Tamás.

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.