Örömteli győri meghívás

Mindkettőjük életének középpontjában a színház helyezkedik el, és ennek az ad különleges jelentőséget, hogy a győri művészetkedvelők között feltehetően nem ismeretlen a Tárnoki név. Jól sejtik, a szülők, Tárnoki Tamás és Bombicz Barbara a Győri Balett alapítói és örökös tagjai, és bár a fiúk nem követték őket a tánc világába, választott hivatásuk bizonyítéka annak, hogy az alma olyan nagyon nem esett messze a fájától…

Hogyhogy nem a mozgásművészet mellett tört lándzsát? – kérdeztük a friss megbízása kapcsán a Győri Nemzeti Színházba látogató ifjabbik testvért, Márkot.

Ez a kérdés eldőlt kisiskolás koromban – kezdte emlékeinek visszaidézését a néhány napja 35 éves ifjú rendező. – Szüleim megkérdezték tőlem, hogy szeretnék-e táncot tanulni, mire kapásból nemet mondtam. Abban a korban sok minden más foglalt le, focizni, biciklizni szívesebben mentem, mint balettozni. Később, a pályaválasztás küszöbén felmerült bennem, hogy jó lett volna balettiskolába járni, de ez akkor már késő volt. Viszont a színház világa kezdettől az életem része volt, benne voltam révais gimnazistaként a város élénk diákszínpadi életében, majd a Balla Richie-féle RÉV Színházhoz is kapcsolódtam. Később ez Budapesten úgy folytatódott, hogy független, alternatív színházaknál különböző feladatokat vállaltam, rendeztem, asszisztáltam, játszottam.

Milyen út vezetett a rendezői diplomáig?

Először a Corvinus Egyetemre jártam, de azt a képzést nem fejeztem be. Sokkal fontosabbnak bizonyult a színház iránti érdeklődésem. A Maladype Színházban, a Kerekasztal Színházban és a MU, vagyis Magyar Underground Színházban dolgoztam, közben saját társulatot szerveztem, ez töltötte ki az időm nagy részét. Majd jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, színházrendező szakra. Ascher Tamás osztályába jártam négy osztálytársammal együtt, ahol Novák Eszter és Selmeczi György szintén kiváló osztályfőnökeim voltak.

Ha jól tudjuk, már találkozhattunk a nevével Győrben rendezőként!

Igen, a Vaskakas Bábszínházban rendeztem a Csipkerózsikát, ami egy gyerekeknek készült kortárs opera volt, illetve korábban a Lúdas Matyit. A Vaskakas szinte minden színésze szerepelt ezekben az előadásokban, amelyekre jó szívvel emlékszem, élveztem ezzel a remek társulattal a munkát. Izgalmas élmény volt nagyszínpadi gyerekdarabot rendezni, szerettem figyelni az ifjú nézők reakcióit.

A következő győri munkája azért ennél ugye jóval fajsúlyosabb?

A Győri Nemzeti Színházból kértek föl, hogy állítsam színpadra Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból című művét, a társulat két kiváló színészével. A győri meghívás már önmagában örömöt jelent, ez a történet pedig lehetőséget az elmélyült műhelymunkára. Egy konfliktusokkal teli házasságot látunk, két szerethető ember szövetségét, ahol nagyon fontos lesz a két színész, Szina Kinga és Posonyi Takács László személyisége, színészi alkata, együttműködése. A tervek szerint a darab tavasszal kerül bemutatásra a Padlásszínházban. Az intim tér és a történet jellege miatt is fontos lesz számomra, hogy közvetlen, személyes hangvételű legyen az előadás. Házas ember vagyok, ami rengeteg örömöt és kihívást jelent, és fontosnak érzem, hogy alkotóként olyan történetekkel foglalkozzunk, amelyekhez személyesen is tudunk kapcsolódni – mondta befejezésül Tárnoki Márk.

Mohay Gábor 
Fotó: Szalontai Zoltán