Makramé mestermunkák a közösség kincsei – A szálakból font csomók kötelékké váltak

Egy kiállítás nem csak a bemutatott tárgyaktól válik különlegessé, az alkotók közössége, a tudásanyag elsajátítása és átörökítése, az érdeklődés és a kihívás, az együtt töltött minőségi idő adja össze azt a szépségben megbújó erőt, ami összeköt embereket ünnepeken és hétköznapokon.
Szálakból csomók fonódtak, a csomókból pedig születtek makramé csodák, miközben a szálakból font csomók kötelékké is váltak. Emberek közötti kötelékké, amely közösséget font találkozásokból, közös beszélgetésekből és az alkotás öröméből.
A Nemzeti Művelődési Intézet ASzakkör program makramé szakkörének zárókiállítása nyílt 2026. május 8-án a győri Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Gyárvárosi Fiókkönyvtár és Közösségi Ház termében. Hét lelkes, a makramé technika iránt érdeklődő szakköri tag alkotott több mint húsz héten át, elsajátítva a népi kézművesség tudásanyagát e témán belül, készített maradandó értéket és kapott kedvet a hagyományőrzés továbbadására. Ambrus-Dankó Hajnalka szakkörvezető, Erdélyi Magdolna, Fehér Istvánné Marika, Galambos Tiborné Klári, Kiss Emil, Kiss Emilné Kondor Hédi és Lángh Ildikó nem először mutatták be munkáikat a nagyérdeműnek. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Győri Csoport Művészeti Körének tagjaiként nem csak az önkéntességben mutatnak követendő példát, az önkéntes szolgálat erősítéséhez, közösségük építéséhez a művészeti önkifejezést is használják. Alkotóműhelyük már két éve hétfő délelőttönként a Gyárvárosi Fiókkönyvtár és Közösségi Ház terme, amely helyéül szolgál az év közben elkészített művészeti munkáik bemutatására is az adventi időszakban. Ezúttal „művészeti körösként” az ASzakköri program keretében tettek „kirándulást” csütörtökönként a makramé világába, amelyben hétről hétre mindig újabb és újabb technikák varázsolódtak az ujjaik közé, amivel a népművészetben alkottak.
A kiállítás megnyitóján Nagyné Szabó Renáta, a Nemzeti Művelődési Intézet Győr−Moson−Sopron vármegyei igazgatóhelyettese kiemelte: „Ez a kiállítás nem csupán a hagyományőrzés ünnepe, hanem annak is tanúbizonysága, hogy a közös alkotás élménye képes összekapcsolni korosztályokat, értékeket és szíveket. Ha a jövőben is ilyen elhivatottan és lelkesen őrizzük és éltetjük népi mesterségeinket, akkor biztosak lehetünk benne: ezek a hagyományok tovább élnek – és tovább is fognak szállni. A Nemzeti Művelődési Intézet Tudásunkkal kézenfogva a közösségekért ASzakkör programjának keretén belül a 2025/2026-os évben összesen 86 szakkör tevékenykedett a vármegyében, a program célja a közösségépítés, a helyi identitás erősítése, valamint a népi kézműves tudás megőrzése és átörökítése. Azt mondják, hogy a hagyományos kézművesség nemcsak technika, hanem a múlt, a jelen és a jövő között húzódó lelki kapocs is. Az ASzakkör program lehetőséget biztosít mindenkinek, aki szabadidejében tanulni szeretne és közösségben szeretné fejleszteni a képességeit. Itt Gyárvárosban pedig páratlan, irigylésre méltó mestermunkák születtek. A Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér gyárvárosi közművelődési egysége adott helyet az évad makramé szakkörének, hogy sokszínű alkotótevékenység valósulhasson meg. Látható, hogy minden szakkörösnek igazi alkotó vénája van, az új technikákra való nyitottsággal megspékelve. Több művészeti ágban tevékenykednek aktívan saját maguk és környezetük örömére. Úgy gondolom, ez a fajta aktivitás az, ami örök fiatalon tartja a lelket. Ehhez kellenek ezek a kis létszámú csoportok, akiknek fontos, hogy hétről hétre találkozzanak, és kezük között megszülessen a csoda.
Gondolhatjuk, hogy bármi fontosabb lehet egy jóízű beszélgetésnél, de ha szakítunk időt egymásra, akkor a közös tevékenységben, érdeklődésben megláthatjuk a másikban a vidám, szomorú, a maga esendőségében, tökéletlenségében tökéletes embert. A szakköri foglalkozás ezt jelenti: a közös tevékenységet, a beszélgetést, amelyből alkotások születtek, miközben a tagok együttesen sajátítják el a makramézás mesterségét, adják át egymásnak a tudást, tanítják egymást. Ahogy a makraméban az egyes szálak törékenyek, de összefonódva az összetartozást jelképezik, az alkotómunka is képes összekötni az embereket, közösséget teremt, lehetőséget a közösen átélt sikerélményre. A türelem, odafigyelés, szeretet és lélek mutatkozik meg minden csomóban, amelyben benne lakozik a személyiség és idő, értékét adja, hogy kézzel készített, amely megőrzi az emberi jelenlétet.”
Ambrus Dankó Hajnalka szakkörvezető a szakköri munka első és a kiállítás előtti napra tekintett vissza. Ugyanazt a kérdést tette fel a tagoknak: „Ki mit vár a makramézástól?” A válaszok ugyanazok voltak mindkét alkalommal: kreativitás és kézügyesség fejlesztése, új technika tanulása vagy a régi tudás tökéletesítése, elmélyülni az alkotásban, társaságban tartalmas időt tölteni. Az elvárások pedig maradéktalanul teljesültek, ám kiegészült a válaszok sora az alkotás közben egymásnak nyújtott segítőkészség megtapasztalásával, a makramé csomózás folytatására örömmel készülődéssel és a szerzett tudás átadásával. Már most tervezik, hogy a „máltai művészeti körben”, a többieknek is átadva a szakkörben „megszerzett tudást”, karácsonyra közös fenyőfát díszítenek majd, természetesen makramé technikával készült angyali díszekkel.
A kiállításon közreműködött az Újvárosi Művelődési Ház Citerazenekara.
Szöveg és fotók: P. Szabó Csilla

