A kiállításmegnyitón köszöntőt mondott Kolonics Péter, a Győri Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, aki a két meghívott művész életművét egyaránt lenyűgözőnek nevezte: „Két külön világ, mégis közös érzékenység, a mélység, a gondolat és a szépség iránti elkötelezettség.” 2026-ban ünnepeljük a magyar−lengyel barátság 20. évfordulóját, „egy olyan barátságét, amely a világon szinte egyedülálló, és amelyet nem csupán a történelem, hanem a kultúra, a művészetek és a közösségek mindennapi együttműködése éltet”. Elmondta, hogy a lengyel nemzetiségi önkormányzatok feladata ezen örökség ápolása, bemutatása, valamint a két nemzet közötti híd építése.

A köszönet és a jókívánságok szavai után Borbély Károly festőművész, a Széchenyi István Egyetem mesteroktatója, docense lépett a mikrofonhoz, aki első mondataival a kiállításon látható alkotások titkait próbálta megfejteni. A „rendet” említette; hogy mi az, amitől – minden művészet alapjaként – a képeken „rend(szer) keletkezik”. Joanna Warchoł alkotásairól elmondta, hogy a művésznő „geometriai abszolút értékekkel fogalmaz, amelyek fokozhatatlan minőségek: az egyenes, a vízszintes, a függőleges, a derékszög, a kör”. Ezen rendszerekkel felépített képeiből „sugározni kezd valamiféle nyugalom, valami időtlenség, végtelenség. Leheletfinom, szabadkézi vonalakkal hoz létre struktúrákat – ez a szabadkéz pedig életet ad a geometriának, és megtörténik a csoda.” A színeket is ilyen szigorúsággal kezeli, viszonylag kevés különbözőre redukálva őket, szinte sugárzó, világító hatást érve el általuk.

Joanna Banek alkotásairól szólva arra az áradó bőségre és árnyalatvariációra hívta fel a figyelmet, amelyeket a művésznő a színfelhasználással ér el: „Szinte beleszédül az ember, de itt is megvalósul a rend, mert ez a végtelen sok színárnyalat olyan logikával van összerakva, amit a hagyományos racionális gondolkodás már nem tud elérni – ezt csak intuitive látja át az ember.” Borbély Károly rámutatott, hogy a művésznő majdnem minden alkotásán megjelenik – a távoli keleti kapcsolódások okán – a mandala forma, amely a misztikum felé viszi el a befogadó fantáziáját. „Ennek a rendszernek van egy olyan szuggesztív ereje, amely visszaregulázza az érzéseket, a gondolatokat.” Végezetül Joanna Banek alkotásaiban mindezeken kívül egy érdekes kettősségre hívta fel a figyelmet: „Az ember által konstruált formarendszerek ütköznek, kapcsolódnak, hangsúlyozzák ezt az áradó lágy festőiséget, amely igazán az érzelmeinkhez szól elsősorban.”

A kiállítást − a távol lévő dr. Pápai Emese művészettörténész szavait tolmácsolva − Pozsgai Krisztina kulturális szervező nyitotta meg. „A művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát” − hangzott el kezdésként Pablo Picasso jól ismert mondása, hiszen „ideális esetben egy kiállítótérben a hétköznapok zaja, békétlensége, a sietség kint reked, miközben itt bent pedig valami sokkal fontosabb, mélyebb és lélekemelőbb történik”.

„Ha Joanna Banek professzor asszony színes képei előtt megállunk, egy különleges, meditatív világba csöppenünk. Az ő művészete a női érzékenység és empátia, valamint a precíz, majdhogynem építészeti rend különös találkozása. Ezt a két, látszólag ellentétes kifejezési formát a jellegzetesen friss, élénk színek oldják jellegzetes spirituális harmóniává. Természetes gesztussal nyúl a keleti kultúrák szimbólumaihoz és a tiszta geometriához. A Kelet illata vagy az Aranyholdak sorozat darabjai nem csupán esztétikai élmények, hanem fontos belső igazodási pontok, alapvetések. A pontokból és körökből építkező gazdag struktúrái azt üzenik, hogy a világban – bármilyen kaotikusnak tűnjön is – létezik az egyetemes harmónia, egy olyan különleges szólam, amiért érdemes tenni és amit érdemes keresni.

Joanna Warchoł alkotásai a létezésünk alapvető kérdéseire reflektálnak, hasonló érzékenységgel, de más, ha úgy tetszik, intellektuálisabb megközelítéssel. Számára a tér és a forma nem csupán alapvető fizikai adottság, hanem a képzőművészet nyelvén kifejezhető absztrakt valóság. Képei és tárgyai az idő múlásáról, a létezés súlyáról és könnyedségéről egyaránt szólhatnak. Mint a krakkói művészeti élet egyik meghatározó alakja és közösségszervezője, ő pontosan tudja, hogy a művészet ereje a kapcsolatokban, a kapcsolódásban rejlik: abban az adott pillanatban, amikor az alkotó belső világa és a néző csendje a találkozás percében összeér.”

A két művészben – hallhattuk dr. Pápai Emese felolvasott záró mondatait – közös a mély intellektuális és érzelmi töltet, valamint a szakmai profizmus. Mindkettőjük „munkássága túlmutat a személyes kereteken, és alkalmas arra, hogy a lengyel kultúra nagyköveteiként is üdvözöljük őket. … Fedezzék fel a rejtett szimbólumokat, hagyják, hogy a színek energiája átjárja Önöket, és vegyenek részt abban a párbeszédben, amire ez a két kiváló művésznő ma meghívott minket.”

Végül – Joanna Banek betegség miatti távollétében – Joanna Warchoł mondott oldott hangulatú, örömteli köszönetet a kiállításmegnyitón megjelent közönségnek, meglepetésként pedig Szabó Béla fotóművész tortával köszöntötte őt, mivel a művésznő pontosan május 8-án ünnepli a születésnapját.

Dr. habil Joanna Banek a Krakkói Képzőművészeti Akadémia professzora. 1967-ben született Radomskóban. A Częstochowai Felsőoktatási Iskolában (ma Jan Długosz Egyetem) művészetpedagógiai diplomát szer­zett, majd a Krakkói Képzőművé­szeti Akadémia festő szakán végzett. 2006 óta oktat az intézményben. 2018-ban posztdoktori fokozatot szerzett, és az aka­démia professzorává választották. Számos művészetelméleti írás és kritika fűződik a nevéhez. Több mint 350 cso­portos és 30-at is meghaladó egyéni kiállításon szerepelt alkotásaival. Tagja a Lengyel Vizuális Művészek Szövetségének (ZPAP), arany fokozattal is kitüntették. 2019 óta működik együtt a V ART Alapítvánnyal.

Több mint 20 éve szervez és vezet művészeti szimpóziumokat, festészeti workshopokat, és rendez kurátorként kiállításokat. A szó legszélesebb értelmében foglalkozik festőművészettel és textilművészettel, munkái világszerte megtalálhatók múze­umokban és magángyűjteményekben. Lenyűgözi a „Kelet varázsa”, festményeit és textilművészetét a formák és színek energiája, valamint a misztikus jelek és szimbólumok jellemzik.

Joanna Warchoł Krakkóban született. 1985-ben kitüntetéssel végzett a Jan Matejko Képzőművészeti Akadémia festő szakán, mestere Jan Szancenbach professzor volt. Érdeklődési köre széles: festészet­tel, grafikával, térbeli tárgytervezés­sel, interdiszciplináris munkákkal, grafikai tervezéssel, alkalmanként pedig kerámiaművészettel is foglal­kozik. Kulturális területen is fontos szerepet tölt be, ka­talógusok és kiadványok létrehozója, mű­vészetről és alkotókról szóló írások szerzője. Rendszeresen szervez, kezdeményez csoportos művészeti kiállításo­kat, ezek közül több mint 60 projektnek a kurátora is volt. Számos pályázaton, kiállításon volt zsűritag, és részt vett kortárs művészeti fórumokon, konferenci­ákon, szimpóziumokon. Lengyelországban és külföldön 29 egyéni kiállítás fűződik a nevéhez, és körülbelül 200 cso­portos kiállításon vett részt.

1991 óta tagja a Lengyel Vizuális Művészek Szövetségének (ZPAP), 2002 óta a krakkói szervezete tanácsának, 2014 óta pedig − három cikluson át − az elnöki tisztet töltötte be. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: a ZPAP Aranyérmével, a Len­gyel Kultúráért Érdeméremmel, a Honoris Gratia díjjal, az Ikarosz-szoborral a krakkói művészközösség nevében végzett közösségi munkájáért, valamint a Krakkói Képzőművészeti Baráti Társaság 170. évfordulójának érmével. Munkái egzisztenciális kérdéseket feszegetnek, a jelenségek ikonográfiai megjelenítésére tesznek kísérletet a nehéz időbeliség és létezés szférájától a me­tafizikai birodalomig. A tér, a szín és a forma domináns témák festményein, rajzain és háromdimenziós munkáiban.

A kiállítás 2026. május 29-ig tekinthető meg, hétköznapokon 13 és 16 óra között. (Ettől eltérő időpontban előzetes bejelentkezés alapján látogatható.)

Szilvási Krisztián
Fotók: Szilvási Krisztián

Fotógaléria: 2x Joanna – Joanna Banek és Joanna Warchoł képzőművészek kiállítása a győri könyvtárban

Szilvási Krisztián fotói

26 kép