Időutazás egy varázslatos vízi világba

Séta a tatai Fényes Tanösvényen

tatai-fenyes-tanosveny-01

Tata a „vizek városa”, amely címét nem csupán a tavainak, hanem egyedülálló hidrogeológiai adottságainak köszönheti. Ha a városban járunk, remek, természetközeli és mindenképpen átélhetően látványos érdekesség lehet a családoknak a Fényes Tanösvény: a 18 állomásos, közel másfél kilométer hosszú cölöpsétány egy olyan különleges ökoszisztémát mutat be, amely Európa-szerte ritkaságnak számít.

Tata története és arculata évezredek óta elválaszthatatlan a felszín alatt lüktető vízhálózattól. A város alatt egy erősen karsztosodott mészkőaljzat található, amelyen keresztül a Gerecse-hegységbe beszivárgó csapadékvíz a mélybe vándorol. Ez a víz a föld alatt felmelegszik, majd a település törésvonalai mentén langyos karsztforrások formájában tör a felszínre. A 20. század elején még több mint 150.000 liter tiszta karsztvíz fakadt itt percenként, ami egyedülálló bőséget jelentett Európában.

A várost egy bonyolult, részben fedett csatorna- és árokrendszer hálózza be, amely a források vizét vezette a malmokhoz és a tavakhoz. Ezek a kis erek ma is ott futnak a házak és utcák alatt, néhol váratlanul felbukkanva a kertekben vagy a tereken. A település történetének legdrámaibb fordulata az 1950-es években kezdődött – a közeli tatabányai szénbányászat miatt óriási mennyiségű vizet szivattyúztak ki a föld alól, hogy a vágatok szárazak maradjanak. Ennek következtében a karsztvízszint drasztikusan leesett, és a tatai források sorra elapadtak. A bányák bezárása után azonban a természet lassan visszavette az uralmat: a 2000-es évek elején a vízszint emelkedni kezdett, és a források újra feltörtek. Ez a látványos visszatérés tette lehetővé a Fényes Tanösvény kialakítását is, ahol ma újra egy igazi vízi paradicsomban gyönyörködhetünk.

tatai-fenyes-tanosveny-12

A tatai Fényes Tanösvény nem csupán egy séta a természetben, hanem egy valóságos időutazás egy elfeledett, varázslatos vízi világba. A 18 állomáson végigvezető, közel másfél kilométer hosszú cölöpsétány különleges ökoszisztémájának – ahol a jégkorszaki maradványfajok és a trópusi hangulatú növények egymás mellett élnek − lelkét az itt feltörő karsztforrások adják. A burjánzó, vadregényes láperdő vizének hőmérséklete télen-nyáron állandó, körülbelül 20−22 Celsius-fokos, így a tanösvény az év 365 napján látogatható – sőt, a téli fagyban a párolgó víz feletti köd még misztikusabbá teszi a látványt.

A gyerekeket különösen megfogó, de a felnőtteket is könnyen magával ragadó kaland a látogatóközpontnál indul, majd hamarosan egy fából készült pallósorra lépünk, amely szó szerint a víz felett kanyarog. Ahogyan haladunk befelé a „dzsungelbe”, a civilizáció zaja megszűnik, és átveszi a helyét a természet jóleső zsongása. A(z akadálymentesített) tanösvény, sok megállóval és nézelődéssel, egy-két óra alatt kényelmes tempóban bejárható. A leglátványosabb részek talán a kristálytiszta tavak, ahol a fenéken látszódnak a feltörő források kis homoktölcsérei, folyamatos buborékjai – a víz annyira áttetsző, hogy minden egyes hínárszálat és halat tökéletesen lehet látni.

Utunk során olyan különleges növényeket csodálhatunk meg, mint például a tavak felszínén úszó fehér tündérrózsa: a védett virág a tanösvény egyik szimbóluma, mellette sárga vízitök és egzotikus hatású rózsaszín tavirózsák is láthatók. A fokozottan védett, különleges orchideaféle, a pókbangó a láprétek egyik legértékesebb ritkasága, a „Nagy-Égeres” területén pedig, a vízben álló égerfák támasztógyökerein olyan védett páfrányokat figyelhetünk meg, mint a szálkás- és a széles pajzsika. De kivételes látnivalónak számítanak a víz alatt lebegő, rovaremésztő (húsevő) növények is, amelyek apró vízi szervezeteket csapdáznak be.

tatai-fenyes-tanosveny-15

A tanösvény forrástavai és a nádasok számos ritka állatfajnak is otthont adnak. A látogatók kedvence a nutria, ez a nagyméretű rágcsáló, amely sokszor egészen közel merészkedik a pallókhoz, és jól megfigyelhető, ahogyan a vízi növényzetet rágcsálja. Nem véletlenül jelölik több helyen is kimondottan, hogy „ha csendben maradunk, többet láthatunk” − például a fokozottan védett cigányrécét is, amely a tanösvény nyugodt vizein fészkel. A gyerekek minden bizonnyal örömmel üdvözlik a mocsári teknősöket is; ha szerencsénk van, a napsütötte fatörzseken tucatjával láthatók sütkérezés közben. A hódok és a vidrák ugyan inkább éjszaka aktívak, rágásnyomaik vagy a sárban hagyott lábnyomaik azonban gyakran árulkodnak a jelenlétükről. A tanösvény egyik pontján egy kisebb (ám annál meredekebb) kilátóból szemlélhetjük meg a hatalmas nádtengert és a vízi madarak életterét: gyakori vendégek itt kócsagok, szürke gémek és a cikázó, türkizkék színű jégmadarak.

A Fényes Tanösvény mindemellett élményelemekkel is vonzza a gyerekeket. A legnépszerűbbnek vita nélkül a kézi hajtású komp számít: a tanösvény utolsó részén egy kötéllel húzható fatutajon a gyerekek maguk navigálhatják át a családot a vízen oda és vissza, miközben alattuk a kristálytiszta tóban halak (és teknősök) úszkálnak. Mellette pedig egy instabil függőhíd is található (a tó közepén egy aprócska szigettel), ahol az egyensúlyérzékünket tehetjük próbára – ha egyszerre többen „trappolunk” át rajta, a függőhíd belelóg a vízbe, és tapicskolva kelhetünk át – a középső stabil megállón áthaladva – a túlsó partra. A hagyományos, száraz leírások helyett pedig több állomáson vannak forgatható elemek, kukucskálók és olyan táblák, amelyek kérdésekre válaszolva fedik fel a megoldást. (Például meg kell keresniük a rejtőzködő állatokat egy képen, vagy össze kell párosítaniuk a lábnyomokat a gazdájukkal.)

Szilvási Krisztián
Fotók: Szilvási Krisztián