Patkó Imre kulturális hagyatéka

Patkó Imre újságíró, történész, művészettörténész 1922. február 12-én született egy sokgyermekes kiskereskedő legkisebb gyermekeként Gyomán (ma Gyomaendrőd). 1945-től a Szabad Nép újságírója volt, 1949-ben a Magyar Népköztársaság Érdemrendjével tüntették ki. 1956-tól a Magyar Rádió Külföldi Adások Szerkesztőségének főosztályvezetője, 1957−63-ig az MTI Külföldi Sajtószolgálatánál, Külpolitikai Szerkesztőségénél főosztályvezető-helyettes lett. 1963-tól az MTI pekingi, 1964-től pedig a Népszabadság londoni tudósítójaként tevékenykedett. 1967−70-ig külpolitikai rovatvezető-helyettes, majd a vasárnapi melléklet szerkesztője. 1970–74-ben és 1979-től haláláig a Nemzetközi Szemle főszerkesztőjeként dolgozott. 1974 és 1979 között a párizsi magyar nagykövetség kultúrattaséja volt.

Patkó Imre vonzalma a képzőművészethez az 1950-es évek végére, 1960-as évek elejére tehető. A szellemi látókörében egyre fontosabb pozíciót kezdett kivívni magának a képzőművészet. Belevetette magát a művészet történetének tanulmányozásába és ezzel egy időben a kortárs képzőművészet legújabb hazai és külföldi jelenségeinek megismerésébe. A Népszabadság vasárnapi mellékletének szerkesztőjeként a fiatal, tehetséges pályakezdők mellett megtűrt alkotóknak is biztosított nyilvánosságot. Az 1970-es évek elején például külön rovatot indított „Főiskolások Galériája” címmel, amelyben saját írásaikkal fiatal, még tanuló alkotók mutatkozhattak be a közönségnek.

A Franciaországban teljesített szolgálata alatt szélesítette ki gyűjteményét a külhonban élő magyar alkotók és jelentős nyugat-európai művészek alkotásaival. Életének utolsó éveiben megosztotta idejét a Nemzetközi Szemle szerkesztése, karéliai úti élményeit rögzítő könyvének megírása, újabb és újabb kiállítások, tárlatok szervezése, és hatalmasra duzzadt képző és iparművészeti gyűjteményének rendszerezése között. Patkó Imre 1983. április 19-én hunyt el Budapesten.

Az évek során összegyűjtött kollekciót az örököseinek, feleségének, Bíró Líviának és gyermekeinek, Bíró Máriának és Patkó Andrásnak az egyetértésével a győri múzeumban helyezték el. A gyűjtemény modern magyar és nyugat-európai képzőművészeti-, afrikai és óceániai népművészeti-, valamint kelet-ázsiai képző- és iparművészeti alkotásokat tartalmaz. Magángyűjteményét vásárlásai és művészbarátok ajándékai teremtették meg. A kialakítása során tudatosan törekedett a tartós értékek gyarapítására. Végakarata az volt, hogy gyűjteménye szolgálja a közösséget, jusson múzeumi tulajdonba, és állandó kiállításon szerepeljen.

A kiállítás első és második emeletén a magyar és az európai képzőművészeti alkotásokat helyezték el. A távol-keleti, az afrikai-óceániai tárgyak az úgynevezett padlástérben kaptak helyett. Patkó Imre kollekciójának legértékesebb blokkját a festmények (104 db) képviselik: kisebb hányaduk a második világháború előtti időszakba, míg nagyobb hányaduk a 60-as, 70-es évek magyar képzőművészetébe adnak széles körű betekintést. A gyűjtemény leggazdagabb részét az egyedi (237 db) és sokszorosított (318 db) grafikák képzik.

A folyóirat és a meghívó a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Patkó Imre Gyűjtemény című állandó kiállítás, 1986 kisnyomtatvány megtekinthető és letölthető a Digitális Könyvtárból, a Kisalföld 1986. május 9-i lapszáma megtekinthető a győri könyvtárban.

Kiss Kitti
Fotó: Szilvási Krisztián

Felhasznált irodalom:
Győri Életrajzi Lexikon. Győr, Győr Városi Könyvtár, 1999. p. 261.
Almási Tibor: A győri Xántus János Múzeum Patkó Imre Gyűjteménye (online itt)
Kisalföld, 1986. május 9. p. 1−2.