Slammelj velünk!

Nézzük is, hogyan vágj bele!

Először is kell egy ötlet, mit akarsz elmondani a közönségednek, mégpedig saját szövegre lesz szükség, nem a máséra. Néha egy hívószó – legyen például az Jókai – is beindíthatja a gondolataidat. Na, mi jut eszedbe… mondjuk Jókaival kapcsolatban? (Sokat segít, hogy 2025 Jókai emlékév volt, és bőven sokat hallhattunk róla!) Biztos több dolog is beugrik! Azokra lesz szükség, amihez tudsz kapcsolódni. Hogyan tudod magadhoz kötni? Mi a közük hozzád? Vagy épp az ellenkezője igaz, távol áll tőled? Bármelyik lehet ihletforrás!

Tulajdonképpen már meg is van az ötlet. Jöhet a szövegezés. Már most eldöntheted a stílust! Lehet lírai, humoros, vagy szókimondó, ritmikailag rappelő. A slamek gyakran foglalkoznak közéleti, társadalmi, személyes vagy tabutémákkal, céljuk a nagy hatás elérése, gondolatébresztés, hogy érzelmi vagy szellemi szinten „üssenek”. Ez rád van bízva, ettől lesz ez egyedi! Ha kész a szöveg, még csiszolgathatod, de már nekiállhatsz az előadás kidolgozásának.

Ne felolvasásra készülj! Ha te írtad, nem lehet olyan nehéz fejből elmondani. És ne csak ledaráld! A versenyen nagy hangsúly kerül az előadásmódra, hogy az hogyan hat a közönségre, hiszen a zsűri gyakran a közönség soraiból kerül ki. Színpad van, de az egyszemélyes színházi előadást felejtsd el!
Nincsenek kellékek, jelmezek, nincsen zene, csak a szöveg és Te!
Most megmutathatod!
Tiéd a színpad!
Hass oda!
Erősítsd a győri slammerek táborát!

Május 28-ig még nevezhetsz! A RÉSZLETEKET ITT TALÁLOD!

Ja, és a hívószó tényleg JÓKAI!

A zsűriben Bárány Bence, a győri slammerek veteránja is ott lesz.

Jókaival kapcsolatos irodalmat a győri könyvtárban is találsz! Katalógus online ITT, a könyvtárosok pedig a pult mögött segítenek!

Egyszerű! „Sima liba!”

Nézd, a mesterséges intlligencia ezt írta, de te jobbat tudsz, a versenyre saját szöveggel nevezz!

#Jókai_01

Állok a színpadon, mint Jókai egy hosszú mondat közepén,
ahol már három mellékmondat után se tudod,
hogy most a leves fő vagy a cselekmény.
Mondanám, hogy én is nagy író vagyok,
de a Word még mindig aláhúzza a nevem,
és azt kérdezi: „Biztos ezt akartad?”
Hát persze, haver, én mindig ezt akarom:
kicsit túlírni, kicsit túlgondolni,
kicsit túltolni, mint Jókai a jelzőket,
amikor már a jelzőknek is jelzői vannak.
De legalább ő tudta, mit csinál.

Én meg itt állok,
és próbálom elmagyarázni a világnak,
hogy nem vagyok bonyolult,
csak…
komplex.
Mint egy Jókai-regény,
csak kevesebb huszárral
és több kávéval.

Ha Jókai ma élne, biztos slammelne,
de három perc alatt csak a címet mondaná el,
és még így is tapsot kapna.
Én meg itt próbálok vicces lenni,
de legalább rövid vagyok.
Mint egy Jókai-regény ellentéte.

#Jókai_02 (kicsit csípősebb, abszurdabb)

„Jókai a gyorsforralóban”

Ma reggel rájöttem, hogy Jókai Mór valószínűleg soha nem találkozott
a „TL;DR”* fogalmával.
Ha ő írná a bevásárlólistát,
úgy kezdődne:
„Midőn e sorokat papírra vetem, kedves olvasóm,
a konyhaasztalon mélán pihen a vöröshagyma,
melynek sorsa – bár tragikusnak tűnik –
mégis elválaszthatatlan a leendő leves epikus ívétől.”

És a végén ott állna:
– kenyér
– tej
– hagyma

Én meg próbálok rövid lenni,
de a gondolataim úgy szaporodnak,
mint Jókai mellékmondatai egy esős délutánon.
Mondanám, hogy egyszerű vagyok,
de a Google szerint „összetett személyiségjegyeket mutatok”,
ami szerintem csak annyit jelent,
hogy túl sokat gondolkodom azon,
vajon Jókai mit szólna a mikróhoz.
Szerintem megírná a használati utasítást is:
„Helyezd belé az étket, óh nemes olvasó,
s midőn a gombot megnyomod,
a gép belsejében oly csodás fény támad,
mintha a magyar romantika maga gyúlna lángra.”

Én meg itt állok,
és próbálok humoros lenni,
de Jókai árnyéka hosszabb,
mint egy hétfő reggel.
Viszont legalább gyorsabb vagyok.
Három perc alatt végzek.
Ő meg még csak most fejezte volna be
a felütést.

(*Jelentése: Too Long; Didn’t Read, magyarul Túl hosszú; nem olvastam el, amely egy hosszú szöveg rövid összefoglalását jelölő kifejezést.)

SzaSzi, AI