Lázár Ervin: A manógyár

„Olyan, mintha álomban járna az ember. Az ég tündérszoknyakék.
- Na, gyere − mondta Tupakka −, megmutatom.
Végigmentünk egy rőzsekerítéssel szegett dombocskán, a kerítés mögött almafák és egy hatalmas fehércseresnyefa. A fehércseresnyefán volt egy sárgarigófészek. Fehérre meszelt, kétszárnyú léckapu nyílt a rőzsekerítésben. Tupakka kinyitotta. A téglával átabotában kirakott, foghíjas járdán megindultunk egy jó vaskos, sárgára festett falú ház felé. A vastag falba épített erős ajtó barátságosan hívogatott, de Tupakka továbbterelt a gazdasági udvarra. Innen lehetett egy falépcsőn fölmenni a padlásra. Akkor hát a padláson lesz − gondoltam −, és kopogtam fölfelé Tupakka után.
Odafönn egy lelakatolt ajtó őrizte a vastag falú ház padlását, vele szemben az istálló tetőtere, dugig szénával. Vártam, hogy előhalássza buggyos nadrágja valamelyik rejtélyes zsebéből a tekintélyes lakatkulcsot. De nem, a szénapadlás felé terelt. Átböcölléztünk a süppedős szénatengeren. Az istálló homlokfalánál Tupakka szétkotorta a szénát.
Ott volt.
Akkorka, mint egy gyalogszék, de amúgy igen tekintélyes. Fényes rézcsövek tekergőztek benne, izmos dugattyúk jártak föl-alá, kicsiny pörgettyű, színes propellerek forogtak rajta, sisegtek a hajtószíjak, láncáttételek, lendkerekek. Helyre kis masina volt.”
- Na, ez az − mondta Tupakka. − Ez a manógyár.” (Lázár Ervin: A manógyár – részlet)

Lázár Ervint sokaknak nem kell bemutatni, hiszen számtalan írásával írta be magát a magyar irodalomtörténetbe, hozzájárulva a mese méltóságának visszahódításához. Mert megmutatta, hogy azok a történetek, amelyek átlépik a racionalitás határát – ha igaz szívű a szerző, s ennélfogva rendelkezik némi életbölcsességgel –, a teljesebb valósághoz vihetnek közelebb, amely nem fér bele az ész szabta szögletes keretekbe.

A manógyár első, címadó meséjéből például megtudhatjuk, hogyan is működik a világ az érzelmek szintjén, a játékos kedvű szerző szerint:

„...csendes esőben mélabús manócskák születnek, viharban mérgesek, szélben érdesek, zivatarban kotnyelesek, éjjel titokzatosak, holdvilágoson bölcsek, viharoson rosszmájúak, akkor meg, amikor a Rohadtsarok felől jön a rossz idő, rontó-bontók.” (Lázár Ervin: A manógyár – részlet)

És mit csinálnak aztán ezek a manók? Talán már sejtjük is a választ...

„Szétszélednek a világban, odaszegődnek egy-egy emberhez és vigyorogatnak, mélabúznak, mérgelnek, érdelnek, kotnyeleznek, titokzálnak, bölcseznek, rosszmájúlnak, rontanak-bontanak. Minden embernek jut belőlük. Olyiknak nem is egy. Jaj annak, akinek három rontó-bontója van.” (Lázár Ervin: A manógyár – részlet)

Lehet, hogy csak mosolygunk ezen az egészen, de ha megengedjük magunknak, a szívünk mélyén megérezhetjük, hogy mégiscsak érdemes lehet fontolóra venni ezt a manó-dolgot. Ha pedig kisgyerekünkkel elolvassuk A zöld lific című mesét, akkor megtapasztalhatjuk, hogyan működik egyik legkedvesebb meseírónk búbánat- és szorongásűző varázsereje.

„Lázár Ervin szereplői, a Hétfejű Tündér és társai is velünk élnek immár évtizedek óta. A Négyszögletű Kerek Erdőben éppoly otthonosan járunk, mint Micimackó Százholdas pagonyában vagy a forró sivatagban, ahol a Kis Herceg egykor földet ért.
...
Ha azt mondod Mikkakmakka, azt felelem: Vacskamati. Ha azt mondod: Aromo, rávágom: a fékezhetetlen agyvelejű nyúl. Ha feljajdulsz: Baj van! Behúzom a nyakam: jönnek a pomogácsok… Hanyas vagy? Lázár Ervin előtti vagy utáni? Félszavakból is. És értik egymást a gyerekeink és talán majd az unokáink, mert lázárervinül mindenki ért, és akinek a szavait gyermeknemzedékek adják kézről kézre, az addig él, ameddig a nyelv...” (Békés Pál nekrológja – részlet)

Lázár Ervin A manógyár című mesekönyve megtalálható a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményében.

Szabados Éva

Forrás: mek.oszk.hu; Lázár Ervin. Válogatta: Vathy Zsuzsa és Komáromi Gabriella (Napkút Kiadó, 2015.)