Jókai nem egy szobor volt?!

Sal Endre, aki leginkább a magyar kultúrtörténet és a híres történelmi személyiségek emberi oldalának bemutatására törekszik, nem kevesebbre vállalkozott, hogy négy osztálynyi középiskolás diák közelségébe idézi Jókai Mór hús-vér alakját. Tette mindezt azért, hogy megláthassuk a legmagyarabb író kevésbé ismert oldalát, esendőségeit, rendkívüliségét, amellyel ma is időszerű példaként állhat előttünk, és amely újra és újra közel hozhatja hozzánk műveit.

Mi tagadás, legtöbbünk fantáziájában kőszoborrá merevedett öregemberként jelenik meg Jókai. Vajon mi történt, hogy a 25 éves tettrekész fiatalember és barátja a 23 éves lánglelkű Petőfi bálvánnyá kövültek? Ez leginkább a 19. század végi szobrászok idealizálásának és a későbbi korok istenítő szándékának köszönhető.

Ismerjük meg jobban őt, és tekintsünk rá emberként! – invitált Sal Endre, aki régi fotográfiákat és festményeket prezentálva számos oldaláról bizonyította, hogy Jókai is ugyanolyan ember volt, mint bárki más, saját korában pedig szinte sztárként ünnepelték. Anekdoták, bulvárpletykák igazságai és ferdítései árnyalták az előadás során kirajzolódó, egyre színesedő új Jókai-képünket.

Jókai a festő, amelyből a képi látásmódjai regényei tájleírásaiban érvényesül. Jókai a párbajhős, amelyből a századelő erkölcsi felfogásának egy mozaikja rajzolódott ki. Jókai az ínyenc, de tényleg, a bablevesen túl is! Jókai a sztár, akit a füredi strandon (és itt most ne egy mai kép jusson eszünkbe) is megtapsoltak az emberek (egy olyan korban, amikor még nem volt internet, televízió, nem lehetett valakinek a fotójával lépten-nyomon találkozni). Hihetetlen termékeny író volt, akinek egyszerre hat osztrák lapban is folytatásokban közölték a történeteit, aki képes volt egyszerre négy könyvön dolgozni. Világszinten is ismert író volt: Csehov is írt Jókai stílusában, ez a kisregénye hozott számára ismertséget. Ibsen magyarországi látogatásakor első útja Jókaihoz vezetett. Jókai a kertész, aki svábhegyi birtokán fantasztikus kertet varázsolt, maga metszette, szaporította rózsáit, oltotta gyümölcsfáit, saját bort készített, és halottas ágyán saját rózsáival és gyöngyvirágaival ravatalozták fel. Jókai a gyűjtő, amely mutatja a világhoz való viszonyát, a szemlélődésben, elmélyülésben rejlő értéket. Vitrines szekrénybe rendezett csigagyűjteménye természettudományos érdeklődéssel és szenvedéllyel párosult, később a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Jókai és a kártya – ez a hobbi arról árulkodik, hogy nem egy megközelíthetetlen nagyság volt, hanem igazi közösségi ember. Jókai a csillagász – anekdoták őrzik, hogy mennyien jártak hozzá csillaglesre füredi villájába (arról is szól a történet, hogy felesége, Róza asszony nappal használta a távcsövet, hogy kémlelje vele a móló felvonuló hölgyek ruháit). És végül Jókai a jós, aki A jövő század regénye című művében – pusztán tudományos alapon, felkészülve – megjósolta a tengeralattjáró, a repülő, a műanyag feltalálását, sőt az első világháború kirobbanását is.

A valóban rendhagyó órán meggyőződhettünk Jókai sokoldalúságáról, színes, szórakoztató egyéniségéről. Ezek után már csak egy kérdés maradt: hogyan közelítsünk a műveihez? Sal Endre azt ajánlotta az ifjúságnak, hogy először talán Jókai novelláiból válogassanak olvasnivalót, amelyen keresztül bepillanthatnak írói világába, megízlelhetik stílusát, nyelvezetét.

SzaSzi
Fotó: Márné Tóth Krisztina