Állományvédelem? Na, de hogyan?

A kisalföldi könyvtárosok elmúlt esztendejét talán legjobban úgy jellemezhetnénk, hogy 2025 az elismerések éve volt. Tóth Zsófia, a KKKE elnöke beszámolójában végigvette az eltelt egy év lényeges eseményeit, pénzügyi vonatkozásait. Sajnálattal emlékeztünk meg a sorainkból távozó egykori kollégáról, Mastalír Ernőné dr. Zádor Mártáról. Kirándulások gazdagító emlékképei – szekszárdi „szakmázás”, Dég kastélya, Ozora vára, a debreceni vándorgyűlés tudás „csereberéje”, a pozsonyi kollégák szeretetteljes fogadtatása, a reformkori országgyűlések helyszíne, az ott őrzött muzeális kincsek és az adventi hangulat – sorra felidézésre kerültek.

Ezeken túl a 2025-ös esztendő elismerésekkel gazdagított bennünket: a Könyvtári Kihívás pályázaton a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér, a Széchenyi István Egyetem Egyetemi Könyvtár és Levéltár, a győri könyvtár Területi Szolgáltatási Központjához tartozó Bősárkány könyvtára örülhettek, dr. Horváth Sándor Domonkos Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át, Pérre került Az Év Települési Könyvtárosa cím, Könyvtári Minőségi Díjat kapott a SZE könyvtára, a DRKPK Családbarát munkahellyé minősült, a debreceni vándorgyűlésen Nyikosné Szabó Ibolya MKE Emlékérmet vehetett át. Az idei év is jól indult az elismeréseket tekintve, hiszen A magyar kultúra napján kapott elismerést Polczer Adél, a DRKPK tájékoztatója, az egyesület titkára.

A KKKE maga is igyekszik elismerni a kiemelkedő szakmai munkát, így a 2025-ös Kisalföldi Könyvtáros Díját a közgyűlésen Ősze Mária régi könyves szakember nyerte el.

Néhány gondolat az elhangzott laudációból:

„Ősze Mária a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett előbb könyvtár régi könyves szakos bölcsész, majd latin nyelv és irodalom szakos bölcsész és tanár diplomát. Pályáját a szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei és Városi Könyvtárban kezdte, majd két év elteltével került a győri Kisfaludy Károly Megyei Könyvtárba, ahol különgyűjteményi feldolgozó és tudományos kutató lett.

Mintegy két évtizeden keresztül volt a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár, majd 2013-tól a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér tudományos munkatársa, ez idő alatt végig az intézmény Muzeális Gyűjteményével foglalkozott. Régi könyves, illetve latin nyelvszakos tanári végzettsége jó alapokat adott számára ehhez a munkához. Fő feladata a Muzeális Gyűjteményben lévő, döntő többségében 1850 előtt megjelent dokumentumok gondozása volt, különös tekintettel a helyi vonatkozású dokumentumokra, azon belül az 1727 és 1850 között működött Streibig nyomda kiadványaira. Az állomány gyarapítása és feldolgozása mellett elkötelezetten foglalkozott az állomány védelmével is: igyekezett megragadni minden pályázati lehetőséget a restauráltatáshoz.

Fontosnak tartotta a rábízott értékek szélesebb körben történő megismertetését is. A KKMK évkönyvében például 2008-ban alapos tanulmányt írt a Muzeális Gyűjteményben őrzött ősnyomtatványokról és antikvákról. Kezdetektől szívén viselte az internetes ismeretterjesztést is: a könyvtár Győri Szalon című online kulturális magazinjában indított Érdekességek a győri könyvtár muzeális gyűjteményéből című népszerű sorozata mintegy félszáz folytatásban látott napvilágot. Ezek tematikája mutatja szerzőjének széles körre kiterjedő érdeklődését: a nemzetkarakterológiától az orvosbotanikáig, II. Pius pápa levelétől Sándor István bibliográfiai munkásságáig sok mindenről értekezett. A könyvtárunkba e célból betérő látogatóknak, csoportoknak is nagy lelkesedéssel mutatta be „kincseinket”. Emellett szívesen „tudósított” a város kulturális rendezvényeiről is – főként operáról, balettről, színházi előadásról.

Több érdeméről is szólhatnánk még, de kettőt mindenképpen érdemes kiemelnünk. Az egyik a tanítás: aktívan részt vett (és részt vesz ma is) a segédkönyvtáros hallgatók képzésében, ahol többek között az 1500 előtti egyetemes és magyar könyvtártörténetet oktatja. A másik a minőségbiztosítás, melyhez a „Minőségmenedzsment a könyvtárban” című képzést is elvégezte, segítendő az intézmény ez irányú tevékenységét. Munkájában igazán elkötelezett, tudása példaértékű, amely szakmai alázattal párosul. A Kisalföldi Könyvtárosok és Könyvtárak Egyesületének tagjaként az egyesület munkáját ötleteivel, javaslataival támogatja, a programjaiban tevékenyen részt vesz. Az elmúlt majd két évtizedes győri munkája érdemessé teszi a Kisalföldi Könyvtáros Díj elismerésre.”

Ásványi Ilona előadásáról:

A közgyűlés hátralévő programja az az előadás volt, amelyet Ásványi Ilona, a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár igazgatója tartott a közelmúltban lezajlott rovarinvázióról, kezeléséről és tapasztalatairól. A témáról sokat cikkezett a sajtó, mi is érintettük. A jelenlévő szakmabeliek talán azt az emberfeletti munkát értékelték és érezték át, amelyre az apátsági könyvtárban sor került. Szóba került elsőként a felelősség kérdése: Pannonhalmáról messzire látni és messziről látszik, nem közömbös, hogy mi történik ott. Jelentős és különleges hely, az első egyházi közösség és első egyházi intézmény helye, a Világörökség része, amelynek két fő attrakciója a templom (felszentelésének a 800. évfordulóját ünnepelték 2025-ben) és a könyvtár. Kiemelt műemlék a könyvtár is, amely az első bibliotéka volt Magyarországon. Pannonhalma nemcsak hangulat, hanem szellemiség is! A Bencés Regula ezt írja: ora et labora… et lege. A tétlenség a lélek ellensége. Ezért a testvérek a megállapított időben foglalkozzanak testi munkával, más órákban pedig szent olvasmányokkal.

A könyvek korai fontosságát mutatja, hogy az első magyarországi könyvjegyzéket vagy katalógust, amely tulajdonképpen egy Szent László kori oklevél, vagyonleltár 1090 körül is itt találjuk. Az apátság könyvtára a magyar történelem zivataros századaiban nem működött folyamatosan (Mohács után a magyar könyvtermés 80-90%-a elpusztult, így az itteni is). Újkori története 1802-ben indult újra 757 kötetről. Ma már kb. 400 ezer a dokumentumok száma, ami több is ennél, hiszen nem mindegyik kap külön leltári számot. A rendszerváltás után számukra is új lehetőségek nyíltak.

Az adottságokról is érdemes szót ejteni, hiszen az nagyon is meghatározó. Pannonhalma ismert sziluettjét a 19. században kapta meg, az itt alakított könyvtár az akkori modern, klasszicista stílusú teremkönyvtár, ahol már nem az összgyűjteményi jelleg dominált (funkciójában elválik a múzeumi, levéltári feladatoktól). Díszesebb, mint a protestáns debreceni, sárospataki, amelyek régebbiek, a zirci is szerényebben díszített. A mennyezeti freskón egy pogány istennő, Pallas Athéné / Minerva látható. Mint látványosság rendkívül sok turistát vonz, de ma már sok tekintetben modernizálásra szorul.

Így jutunk el a bogárfertőzésig, amelynek számos ténye ismert a sajtóból. A könyvtárosok többségét persze az foglalkoztatja, hogy mi volt az intő jel, hogyan vették észre, és hogyan indult be a megmentésre irányuló „gépezet”. Ásvány Ilona őszintén válaszolva a felmerülő kérdésekre tárta fel a folyamatot, az okokat, a gyakorlati tapasztalatokat, amelyekből a szakmabeliek megérthették a probléma súlyosságát, a felelősség nagyságát, a megoldási lehetőségek nehézségeit, a feladat emberfeletti kihívásait. Csak néhány adat: kb. 100 ezer kötetet kellett mozgatni (nem csak egyszer!), nagyjából 3000 ládába rakni, ezekből hozzávetőleg 180 lefóliázott bála készült, melyeket ún. anoxiás eljárásnak (oxigén kiszívása, nitrogénes elgázosítás kb. 6 hétig) vetettek alá, 2200 folyóméternyi polcot fertőtlenítettek, takarítottak át többször, majd a könyveket egyesével is áttörölték, porszívózták, így kerültek újra a polcokra, amelyeken szintén végeztek kisebb-nagyobb javításokat. Az elképesztő számadatokat döbbent csend fogadt – annak ellenére is, hogy már sok adat ismert volt –, mégis a jelenlévők talán a karjaikban is átérezték az elvégzett munka fáradságait.

Az előadó többször hangsúlyozta, hogy szerencsére a legértékesebb állományrészt nem ott őrzik, annak nem lett baja. Zárásként megosztott néhány fontos tanulságot is. Az egyik, hogy ekkora állománymozgatás kétszáz éve nem volt, most rálátást kaptak erre a két évszázadra is. A másik az állományvédelem lehetőségeiről és lehetetlenségeiről vetett fel további kérdéseket, ami azt jelenti, hogy egy nagy problémát sikerült megnyugtatóan megoldani, de maradt még bőven feladat.

SzaSzi
Fotók: Márné Tóth Krisztina