''A vers segít az igazság súlyának elviselésében'' – Tudományos konferencia a győri könyvtárban

A konferencián jeles magyar irodalmi folyóiratok főszerkesztői, szerkesztői és munkatársai mutatják be, hogyan jelenik meg a nemzettudat gondozása a lapok munkájában. Másrészről irodalomkutatók, írók és kritikusok elemzik a nemzeti identitás múltját és jelenét a régió magyarságának irodalmában. A program a Nemzettudat és irodalmi érték a Kárpát‑medence magyar nyelvű kultúráiban című rendezvénysorozat keretében kerül megrendezésre 2026. május 13–14-én, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárában.

Az egyik előadó Oláh András lesz, aki az 1980-as évek közepe óta publikál rendszeresen. Ír verseket, novellákat, drámákat, recenziókat. Írásai megjelentek már többek között az Alföld, a Bárka, az Eső, az Életünk, a Forrás, az Irodalmi Jelen, az Irodalmi Szemle, a Holmi, a Kalligram, a kolozsvári Helikon, a Kortárs, a Korunk, a Látó, a Liget, a Lyukasóra, a Magyar Napló, a Mozgó Világ, a Műhely, a Műút, a Napút, a Parnasszus, a Spanyolnátha, az Új Forrás, a Dunai Limes, az ÚjNautilus, és a kárpátaljai Együtt hasábjain. Emellett több antológiában is szerepelt. 2014 óta a Partium irodalmi és művészeti folyóirat főszerkesztője. Történelem–magyar nyelv és irodalom szakos tanár, mesterpedagógus, szaktanácsadó.

Mi volt a legelső inspiráció, ami vers írására késztette?

Ha egyetlen szóval kellene válaszolni, akkor azt mondanám, hogy a szerelem. Persze ennél picit árnyaltabb a történet. Először ugyanis prózát kezdtem írni. 12 éves voltam ekkor. Imádtam a történelmi témájú kalandregényeket. Az akkori olvasmányélményeim inspiráltak arra, hogy én is írjak valami hasonló dolgot… Aztán úgy hozta az élet, hogy elsőéves gimnazistaként szerepet kaptam egy színpadi előadásban, ahol egyebek mellett egy szerelmes verset – Tóth Árpádnak A vén ligetben című fiatalkori alkotását – is el kellett mondanom. Engem akkor annyira megragadott ez a szomorkás hangulatú írás – talán mert épp hasonló érzésvilágban éltem –, hogy nem tudtam szabadulni tőle. Az első verspróbálkozásaimat ekkor kezdtem papírra vetni. Ezek persze csak amolyan szerelmes csasztuskák voltak, nem igazi versek.

Olvastam egy interjúban, hogy József Attila költészete erős hatással volt Önre. Melyik verse volt az, amely leginkább megérintette?

Voltaképpen József Attila miatt hagytam abba egy időre a versírást. Ez is a középiskolás évekhez kötődik. Az egyik nyári szünetben valahogy a kezembe került az összes verseit tartalmazó kötet. Már a „Tanítások”-ciklusnál ledermedtem. Rádöbbentem, hogy egy hozzám hasonló korú 18 éves kamasz vetette papírra ezeket a mély tartalmú gondolatokat, s hogy amiket én firkálgatok, azoknak semmi közük a költészethez. Abbahagytam. Persze a grafománia egy idő után ismét kibukott belőlem. De 4-5 évig nem írtam verset. Novellákkal próbálkoztam… Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy megint verset írok.

Kik a kedvenc költői a magyar irodalomból?

Bár elsőre megakasztott, de mindig a kedvenceim között maradt József Attila. A Világosítsd föl című verse sokáig dolgozott bennem. Vajon mit láthatott a költő, amikor ezt írta? Szerencsére kiváló történelemtanáraim voltak, akiknek köszönhetően megérthettem az erős szavak jelentését.

Ezt a korszakot nem a szabad szókimondás jellemezte. Keresni kellett a metaforákba foglalt mögöttes tartalmat. Szilágyi Domokos írásai nagyon megfogtak. Első felesége, Hervay Gizella vallomásai is döbbenetes erejűek. Ratkó Józsefet a gimnáziumi magyartanárom ajánlotta figyelmünkbe. Akkortájt jelent meg Törvénytelen halottaim című kötete, amit azonnal meg is vettem a könyvesboltban. Óriási hatással volt rám. Jelenleg Mátészalkán élek. A városhoz fűződő író, Képes Géza is nagyon fontos számomra. Személyes kapcsolatot ápoltam vele, és világról vallott nézetei és széles körű tudása rádöbbentett dolgokra. Hihetetlen előrelátással már a 70-es években felhívta a figyelmet, hogy mennyire el tudnak silányodni az emberi kapcsolatok. Erről szól a számomra egyik legmeghatározóbb verse, az Igen, de…

„más-más irányban
loholunk
pedig mehetnénk
lassan
kézenfogva
együtt bomlásnak
indult
az emberiség...
...

barátodnak
telefonálj
még
ma:
lehet
hogy
a vonal
holnap
már néma.”
(Képes Géza: Igen, de – részlet)

És a világirodalomból?

Valójában nincsenek ilyenek. A hazai klasszikusokon nőttem fel. A külföldi irodalmat nem eredetiben, hanem csak fordítások révén ismerem. De a magyar költők szinte mindig a maguk képére formálják a lefordított műveket: hozzátesznek valami sajátos többletet az eredeti alkotásokhoz. Gondoljunk csak Babitsra, Tóth Árpádra vagy Képes Gézára. Ha mégis neveket kellene mondani, akkor talán Jannisz Ritszoszt említeném, akit a már említett Képes Géza fordításai révén ismertem meg. A régiek közül pedig Shakespeare-t, akinek olyan drámái vannak, kiemelve közülük a csodálatos Hamletet, hogy bármikor elő lehet adni őket, annyira egyetemes érvényűek.

Mi a kapcsolat Önben a költő és a pedagógus között?

Nem tudom, hogy szét lehet-e választani a két fogalmat. Nem élem meg külön ezeket a szerepeket. Egy lélek vagyok – foglalkozásomra nézve költő és pedagógus.

„...kóborolásaink
kiütköző vadsága elnémítja
a várakozás örömét
sárgán suhognak az ősz szerelmei
jóravaló vakság sugárzik
az angyalok szeméből
míg valaki fel nem sír bennem is”
(Oláh András: valaki felsír – részlet)

Mire jó ma a vers, mit adhat a jelenkor emberének?

Én azon a költészeten nőttem fel, amelyik a szóbűvészkedésen túl még mondani akart valamit. Ha úgy tetszik: üzenni akart. Valami hasonlót csinálok ma is. Tudom, ez manapság avítt dolognak tűnik, de én már nem tudok kibújni a bőrömből. És nem érzem szükségét, hogy a „divat” kedvéért változtassak. Amíg van olvasni vágyó ember, addig reménykedhetünk abban, hogy az irodalom biztosítani tudja azt az érzelmi többletet, ami a lélek és a hit megerősítéséhez nélkülözhetetlen. A vers egyfajta terápia. Megoldáskeresés. Szókimondás. Gyógyír és sebtapasz. Segít az igazság súlyának elviselésében…

„Hamlet épp Lucifert játssza
a színpadon
el nem évülő új alakzat épül
a taps valóságként hat
sírásók adnak gúnynevet
a hajnalból kinőtt éjszakának
megfordul velünk az idő
amikor a múlt szédületéből
a hiány kitekint…”
(Oláh András: gyalogösvények – részlet)

Már több történelmi drámát írt. Hogyan tudja megeleveníteni a darabban megszólaló, valaha élő személyeket?

Valahol egyszer már beszéltem róla, hogy szinte anakronisztikus, amit csinálok: történelmi drámákat írok egy olyan korban, amikor a kutya sem kíváncsi a történelmi drámákra. Különösen nem a bennük rejlő tanulságokra, mert mindenki torkig van már a tanulságokkal. De engem mindig is érdekelt a múlt. Ezért is szereztem történelem szakos tanári diplomát. A drámához azonban a véletlen vezetett el. Az első darabom úgy született, hogy egy tanulmányt készültem írni Teleki Lászlóról. Rengeteg anyagot gyűjtöttem, de a tanulmány valahogy nem akart megszületni. Lett helyette egy dráma.
Ami a konkrét kérdést illeti: valójában minden szereplő én vagyok, az én gondolataim fogalmazódnak meg a szereplő szájába adva, hisz bármennyire is próbálok azonosulni az érintett személlyel, és igyekszem kitalálni, hogy az adott szituációban vajon miként reagált volna, az ösztöneimet nem tudom félretenni…

Mivel érkezik a győri konferenciára?

A Partium folyóiratot fogom bemutatni, amelynek szerkesztésében – kisebb megszakításokkal – 1994 óta veszek részt. 2014-ben kértek fel, hogy legyek a lap főszerkesztője. Kezdetben az volt a cél, hogy a folyóirat be tudja teljesíteni az alapítók szándékát, azaz otthonává legyen a történelmi Partium alkotóinak, tudjon számukra publikációs lehetőséget biztosítani. Mára már kinőttük ezt a teret. Voltaképpen a Kárpát-medence minden zugából vannak alkotóink, Kárpátaljáról éppúgy, mint Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről, itthonról, sőt a tengerentúlról is. Erről fogok beszélni, illetve arról a küzdelemről, amit a fennmaradásért meg kell vívnunk. Hozzá kell tennem azt is, hogy bár a lapunk nem fizetőképes, mégis mennyi jeles alkotó küldi el az írásait.

Mi a mottója a lapnak?

Nagyon tömören a magyarságtudat – ennek megerősítését szeretnénk szolgálni a munkánkkal.

A Nemzettudat és irodalmi érték a Kárpát-medence magyar nyelvű kultúráiban II. című szakmai találkozóra és tudományos konferenciára 2026. május 13–14-én kerül sor a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának második emeleti rendezvénytermében (Baross út 4.), Oláh András május 13-án beszél majd a hallgatóságnak a Partium folyóiratról. Az esemény nyilvános, de regisztrációhoz kötött, a teljes program itt érhető el.

Szabados Éva
Fotó: Czine Árpád

A fotót a tulajdonos engedélyével közöljük.