Elhunyt a vers és a népzene éltetője – In memoriam Sebő Ferenc

Sebő Ferenc Szekszárdon született, édesapja vitéz Sebő Ödön főhadnagy, aki 1944 őszén a 32. hegyi határvadász-zászlóalj tisztjeként embereivel hatalmas túlerő ellen védelmezte a Gyimesi-szorost. Székesfehérváron nőtt fel, ott kezdett el zongorázni és csellózni, a gimnáziumi tanulmányok mellett. Budapesten az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett (1965), majd a Budapesti Műszaki Egyetem építész karán tanult (1970). A Műegyetemen a szimfonikus zenekarban csellózott, és időnként József Attila megzenésített verseivel, valamint gitárral kísért népdalfeldolgozásokkal is fellépett.

Évekig építészként dolgozott, többek között az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központjában, de közben folyamatosan alkotott mint zeneszerző és előadó. A 25. Színházban évekig zenei vezetőként tevékenykedett.

Építész évfolyamtársával, Halmos Bélával 1970-ben alapították meg a Sebő-együttest. Megzenésített verseket, újszerű népzenei feldolgozásokat adtak elő, és színvonalas játékukkal gyorsan népszerűek lettek. Az együttes fontos szerepet vállalt a népzenei gyűjtésben és a hazai hangszeres népzenei- és táncház-mozgalom elindításában. Tímár Sándor megkeresésére a Bartók Táncegyüttes zenei vezetője lett. Bekapcsolódott a népzenekutatásba is, és a Népművelési Intézet kutatási osztályának előadója lett.

„A fenntartó szervekkel vívott csatározások eredményeképpen megtettem az első lépéseket a hagyományőrzés hátterének kiépítése felé. A létrehozott népzenei hangarchívumban az általunk gyűjtött eredeti népzenei felvételeket tettük közkinccsé. A Zenetudományi Intézet munkatársai (Vargyas Lajos, Martin György) nem csupán támogatták törekvéseinket, hanem őszinte kritikával felügyelték is. Népi műemlék-felmérési munkával egybekötött nyári táborozásaink a Néprajzi Múzeummal közös szervezésben zajlottak. A munka eredményeit kiállításon mutattuk be. A televízióban készített műsoraim (Cimbora, Muzsikáló szerszámok, Aprók tánca) nagyban hozzájárultak a hangszeres népzenei mozgalom szélesedéséhez.”

1984-ben, felnőtt fejjel beiratkozott a Zeneakadémia Kodály alapította Zenetudományi Szakára. Itt a népzenetudomány legjelesebb képviselőitől tanulhatott (Rajeczky Benjamin, Dobszay László, Vikár László, Kárpáti János, Somfai László). E tanulmányok során vált világossá számára a népzenei hagyomány és a zenetörténet Kodály Zoltán által hangsúlyozott szoros egysége, valamint a magyar műveltségben való döntő fontossága.

1989-ben kapta meg zenetörténet tanári diplomáját, majd a szakdolgozat megírása után a zenetudósi oklevelet. Ezt követően a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Zeneakadémia Zenetudományi Szakán tanított népzenét. Egyidejűleg tudományos kutatói munkát végzett a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének munkatársaként, valamint megtervezte és létrehozta a Zenetudományi Intézet nagy népzenei gyűjteményének, a Népzenei Típusrendnek számítógépes nyilvántartását.

1991-től a Magyar Televízióban dolgozott szerkesztőként. Az MTV sorozatos átszervezéseinek eredményeképpen az ezredforduló után egyre kevesebb népzene kerülhetett a képernyőre. Egyedül a Hagyományok Háza című ismeretterjesztő sorozatot sikerült a képernyőn tartani havonta egy alkalommal. Ezt követően a Magyar Televízió nem tartott igényt népzenei szerkesztőre.

1996 decemberében kérték fel a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetésére. Kidolgozta a nemzeti intézmény rangjára emelt együttes új művészeti és működési koncepcióját. Javaslata lényege szerint a színházi működés mellé kapcsolódó két új tevékenység (a hagyománygondozás és a közönségszolgálat) lehetővé tette a hagyománygondozás intézményének, a Hagyományok Házának hivatalos megalapítását, melynek 2002-ben szakmai igazgatója lett.

Innen ment nyugdíjba 10 év után, de utána is aktív maradt, rádióműsort vezetett és fellépett a Sebő-együttessel. A MÜPÁ-ban rendezett 70. születésnapi koncertjéről így nyilatkozott: „A népzene ünnepe alkalmából azt szeretnénk élményszerűen bemutatni, hogy a népzene híd múlt és jövő között, egyszerre kulcs a régi és a modern magyar kultúrához. Nem nosztalgiakoncertre készülünk, a növendékeimmel lépünk fel. Azt szeretnénk közösen bemutatni, milyen fontos a folytonosság. Én már tudom, hogy csak akkor érek valamit, ha be tudom illeszteni magam abba a kulturális folyamatba, amely előttem is zajlott, és remélem, hogy utánam is zajlani fog. A mi generációnknak kötelessége ezt a fiatalokkal is megértetni, hogy ne pocsékolják a drága idejüket arra, hogy azt hiszik, velük kezdődik a világ. Annak idején bennünket is eligazítottak a mestereink.”

A Sebő-együttes Győrben is gyakori vendég volt. Felléptek az Ünnepi Könyvhéten és a Győri Könyvszalonon is. A 2013-ban készült interjúban Sebő Ferenc Weöres Sándor és József Attila költészetéről és az énekelt vers újjáéledéséről beszélt: „Ha tréfásan akarnám elmesélni a vers történetét, akkor azt mondanám, hogy kezdetben énekelték, aztán a fejlődés oda vezetett, hogy leírták, fennhangon olvasták. Aztán még tovább fejlődött az emberiség, akkor már némán is olvasták, szemmel. Most meg már olyan fejlett az emberiség, hogy már nem is olvasnak semmit, verset se. Úgyhogy lehet a kört elölről kezdeni…”

2017-ben a Művészetek Vögyében volt szerencsém meghallgatni egy előadását, ahol többek között azt mondta, hogy a népzene tulajdonképpen „historikus popzene”, amit régen az emberek a mindennapokban használtak. Ez volt az eszköze a fiatalok ismerkedésének, az udvarlásnak. De kiemelte az éneklés gyógyító hatását is. A tánccal és dallal az ember megtanulja szép formában kifejezni érzelmeit, gondolatait. A népdalok egész sorsokat artikulálnak. Szabadságot ad, ha megtanulunk egy ilyen nyelvezetet. A most felnövő generációknak is nagy szüksége lenne, hogy a művészet segítségével megtanuljanak kommunikálni. A táncházmozgalom annak idején éppen a tánc nyelvének elsajátítását tette lehetővé. A mai szétzilált társadalomban nagy hiány, hogy a nemzedékek egyre kevésbé tudnak együtt mulatni, létezni. Éppen ezért dolgozott rengeteget Sebő Ferenc, amiért rengeteg hálával tartozunk neki. Kísérje útján derű és égi muzsika.

Jávorszky Béla Szilárd könyvet írt SEBŐ 70 címmel. A monográfia a művész sokszínű életét és szerteágazó munkásságát mutatja be, miközben legközelebbi alkotótársai – Éri Péter, Gryllus Dániel, Halmos Béla, Perger László, Sebestyén Márta és Szomjas György – is megszólalnak. A fekete-fehér fotókkal gazdagon illusztrált, szakszerű, de olvasmányos stílusban megírt kötet CD-mellékletén Sebő Ferenc eddig publikálatlan népzenei gyűjtéseiből hallható válogatás. A különleges kiadvány elérhető a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményében.

Szabados Éva
Fotó: Szabados Éva

Forrás: Wikipédia, rejtelmek.hu, mupa.hu