Belvárosi kávéházak és szállodák a századforduló környékén

A belvárosi szállodák közül a Fehér Bárány, Fehér Hajó és a Royal kerültek bemutatásra. A 19. században egyre nagyobb igény mutatkozott a megfelelő vendéglátó egységek biztosítására. A szálláshelyek minőségét, felszereltségét, kényelmi fokát az éjszakai szállás tekintetében a szakma hierarchiájának csúcsán álló szállodák jelentették. A szállodák a kényelmesen felszerelt, fűtött szobák mellett rendelkeztek étteremmel, hideg-meleg ételekkel, reggeli, ebéd, vacsora kínálatával, esti programokkal, cigány- vagy katonazenekarral, illetve kávézókkal.

A Fehér Bárány Király utca 5. sz. alatt található épülete a város egyik leghosszabb ideig működő, legpatinásabb szállodája volt. 1937-ben a „Bárány” szálló új neve Pannonia Szálloda és Étterem lett. A Fehér Hajó beszálló vendéglő a Vásártéren elsősorban a vásárra jövők igényeinek kielégítésére épült. A vendéglátóhely életében az első nagy változásra 1867-ben került sor: az új bérlő, Höfer János a bútorok és a berendezés cseréjével a kényelem megteremtését célozta meg. A beszálló vendéglőt ezt követően szállodának minősítette.

1903 januárjában jelent meg a hír a Dunántúli Hírlapban, hogy Meixner Mihály, a Fehér Hajó bérlője szállodája mellé egy nagy, palotaszerű hotelt akar felépíttetni, a „Grand Hotel Royal” nevet szánva neki. A szállodát Wellisch Hugó budapesti építészmérnök tervei alapján építették meg. Az új létesítmény megnyitására 1904. december 8-án került sor, a 70 szoba mellett díszes kávéház és remekül felszerelt étterem várta a látogatókat.

A Győrbe érkező idegenek a szálláson kívül más fogyasztási igényeket is támasztottak a város vendéglátó egységeivel szemben. A vásárra jövők igényei között szerepelt a napi háromszori étkezés, amelyre a kávéházak és a hideg-meleg ételt kínáló vendéglők, fogadók, kifőzdék kínáltak lehetőséget. A Vásártér környékén található kávézók már hajnali négy órától kínálták hideg-meleg reggelijüket a vendégek számára. A kávéházak jelentős kulturális szerepet játszottak a 19. század végén és a 20. század első harmadában. Az adott kor szellemi közművelődési központjaivá, közösségi tereivé váltak. Nemcsak a helyi, hanem az országos, illetve az osztrák, német, francia napilapok biztosításával, naprakész információkkal látták el a betérő embereket.

A Baross úton üzemeltetett Hungária kávéházat Limbeck Ferenc 1860 augusztusában nyitotta meg. Az épületben már korábban is kávéház működött Reinelt Manó fenntartásában. Az új üzemeltető négy magyar, illetve több idegen nyelvű lap mellett beszerzett öt tekeasztalt és számos más játékot.

A Kisfaludy kávéház épületét 1898. november 8-án adták át. Veöreös Boldizsár tanácsos már 1897 novemberében kérvényt nyújtott be a város Építészeti Bizottságához egy impozáns épület megvalósítására. A Hübner Jenő műépítész által megálmodott és megrajzolt tervek egy kétemeletes, „velencei gótikus stílusban” felépítendő, kereskedelmi célú, impozáns épületet ígértek a földszinten boltokkal és egy díszes kávéházzal. A berendezést és a dekorációt a Bernstein K. H. és Fia cég tervezte és szállította az akkor modernnek számító szecesszió stílusirányzatát követve.

A Kazinczy utca és a Karmelita tér sarkán álló Fiume kávéházról a 20. század elején tett említést a napi sajtó. A szűk Karmelita köz átépítése, kiszélesítése után ekkor jelenhetett meg az első nívós szórakozóhely a két utca találkozásánál. 1903-ban Várady Ármin vezette a kávéházat.

A pazarul felszerelt Auer kávéházat Oroszy Frigyes 1863 szeptemberében nyitotta, az avatáson Farkas Miska zenekara játszotta a talpalávalót. Programjai színvonalas előadóművészekkel tartott igazi ünnepnapokká váltak a város életében. A betérők gazdag választékát találták a magyar és idegen nyelvű lapoknak. 1900-ban Várady Béla vette meg a kávéházat – felújította, és kérte a tanácstól az „Elite” név használatát.

A régi sétatéri KIOSZK 1891-ben a Sétatéri híd északi oldalán már állt, tulajdonosa Auer János volt. 1891 márciusában döntött a városi közgyűlés, hogy az egységet átveszi tőle. 1901-ben a KIOSZK üdülő és mulatóhely lett. Győrnek, a városban létező egyleteknek égető szüksége lett egy színvonalas szórakozóhelyre. A Kaszinó (Olvasó Egylet) Goda Béla leköszönő vezetője után az őt követő elnök, Németh Károly a KIOSZK bérlőjének, Keller Gábornak a tervét támogatta az új ingatlan megépítésével kapcsolatban. Az elődjéhez viszonyítva nem pavilonszerű, hanem impozáns, díszes épület 1917-ben készült el.

1908-ban Biringer Károly a régi vásártér helyén létesített parkban, a Baross híd melletti részen kialakítandó épület építésének engedélyezését kérvényezte, melyet a város jóváhagyott. Itt épült fel később az Apolló mozi.

A győri könyvtár kamarakiállításán, a Kisfaludy Károly Könyvtár második emeletének előterében a tárolókban a témával kapcsolatosan megtekinthető még három kötet: Fejezetek a győri vendégfogadók és kocsmák történetéből. (Arrabona 2. kötet), Torma Attila: Régi Győri Szállodák, Vendéglők, Kávéházak… Turizmus és Vendéglátás (1850−1950), illetve Szakál Gyula: Vállalkozó győri polgárok 1870−1940 között: sikeres történeti modellváltás.

Kiss Kitti
Fotó: Szilvási Krisztián

Felhasznált irodalom: Torma Attila: Régi Győri Szállodák, Vendéglők, Kávéházak…Turizmus és Vendéglátás (1850−1950). Győr, 2018.