Hivatástudat felsőfokon

A jó gazda hozzáértésével mutatja be az intézmény vendéglátós ereklyéit, a tanulók kézügyességének Kapu Tibor űrhajós által is aláírással hitelesített produktumait. Beszélgetésünk alatt ugyanúgy, ahogy minden nap, nyitva állt az igazgatói iroda ajtaja az esetleges problémák azonnali kezelésére. Mosolits Erika a legutóbbi nemzeti ünnepünk alkalmából állami kitüntetésben részesült.

Eleve a pedagógiai pályára készült?

Már kisgyermekkoromban a babáimat sorba raktam, mintha iskolai padban ülnének, és képzeletbeli órákat tartottam nekik – idézi fel derűs mosollyal a kezdet emlékeit. – Középiskolába a Révaiba jártam, jó tanuló voltam. Már ekkor elkezdett foglalkoztatni, hogyan lehetne a reál tantárgyakat, a természettudományokat még közelebb hozni a diákokhoz, és személyesebb, élményszerűbb módon tanítani. Ezt a szemléletet a jelenlegi intézményünkben is igyekszem megvalósítani: gyermekközpontú környezetben, magas szakmai elvárások mellet, de a lehető leginkább támogató, befogadó légkörben dolgozunk. Fontos számomra, hogy a diákok ne szorongással, hanem kíváncsisággal és örömmel érkezzenek az iskolába.

Könnyű volt megszerezni a tanításhoz szükséges felsőfokú végzettséget?

Ehhez visszamennék a szülői házig, édesapám műszaki vezető, gyáregységvezető volt Horváth Ede vezérigazgatói korszakában a Vagongyárban, munkamániásként, igazi rábásként életének tekintette a gyárat. Édesanyám a Rábatextnél anyag- és áruforgalmi vonalon dolgozott, szüleim támogattak, örültek az egyetemi folytatásnak, édesanyámnak egyébiránt fiatalkori álmaiban szerepelt is a tanítás. Előbb Pécsen végeztem történelem–orosz szakon, majd, amikor szülési szabadságon voltam, hozzátettem még egy diplomát, mégpedig Veszprémben a középiskolai német nyelvtanárit.

És következhetett a nagybetűs élet, a megálmodott pedagógusi munkával…

Augusztusban lesz harmincnyolc éve, hogy beléptem mai munkahelyem akkor vadonatúj épületébe, amelyet abban az időben úgy hívtak, hogy Reider Ferenc úti középiskola – mondja, majd rámutat az iroda falán függő, bekeretezett képen mosolygó portréra. – Baksa Kálmán volt az alapító igazgatónk. Hogy mit jelent maga az oktatás, melyek legyenek a pedagógiánk értékei, azt mind tőle tanultam meg. Büszke arra lehetek, hogy kezdő tanárként az iskola alapító tagja lehettem én is, majd később, már Krúdy nevén, a kollégákkal együtt alkotott csapattal részt vehettem az intézmény életének alakításában. Összesen harminckét évig tanítottam a Krúdyban, amely a szakképzést és a gimnáziumot is felvállalta, majd 2020-ben jött el az új korszak: a Krúdy a továbbiakban a vendéglátással és a turizmussal foglalkozó szakképzési intézményként működött tovább, mi pedig gimnáziumi keretek között folytattuk a nevelést.

Jelentett-e zökkenőket a különválás?

Annyiban feltétlenül, hogy fájó szívvel váltunk el a szakképzős gyerekektől, kollégáktól, mert a sokszínűség a diákok későbbi életfilozófiáját is meghatározhatta. De közben az alapítónk nevét viselő gimnáziumban küldetésként kaptunk lehetőséget olyan fontos célokra, mint a tehetséggondozás megvalósítása, a nyitott és széles látókörrel bíró, intelligens fiatalok életútra bocsátása. És itt jön a képbe a már említett szerethető iskola, amely a tanítás mellett a diákéletünk mozgalmasságának is az elősegítője.

Mennyiben volt váratlan az igazgatói kinevezése?

Ehhez tudni kell, hogy az igazgatóhelyettesi teendőket előtte már tizenegy évig elláttam, így a 2015-ös kinevezésemkor túlzás nélkül mondhatom, hogy ismertem az épület minden zugát, minden csavarjának a helyét. Félezer tanuló, csaknem negyven tanár tartozik az irányítási területhez, és talán nem hangzik szerénytelenségnek néhány eredményünk ismertetése. Legelőször is az, hogy lényegében fél évtized múlttal Győrben és környékén ismert és elismert tanintézménnyé tudtunk fejlődni, köszönhetően annak az elhivatott munkának, amely a kollégák és a tanulók közreműködésével valósult meg.

Milyen részeredményekre épül az elismerés?

Két tannyelvű oktatásról lévén szó nem kis eredmény, hogy az idegen nyelvek területén szép sikereket értünk el. Árulkodó adat, hogy a kilencedik évfolyamot elvégzettek szinte mindegyike rendelkezik egy középfokú nyelvvizsgával, többen kettővel is, továbbá a végzősök mindegyike legalább egy felsőfokú vizsgát mondhat magáénak, többen ugyancsak kettőt ebben a témakörben. Az országos középiskolai versenyeken rendre ott vagyunk a legjobbak között. Ugyanakkor a természettudományos tárgyak iránti érdeklődés fokmérője, hogy a Nemzeti Tudósképző Akadémia bázisiskolának tekint bennünket, a biológia és a kémia tantárgyak népszerűsítésében vállalt szerepünkért. Mind az előadói, mind a képzőművészeti vonalon tehetséges fiatalok koptatják padjainkat a szó jó értelmében. Meg kell említenem, hogy a kollégáim között az oktatás mellett sokan jelentős részt vállalnak a tehetségek gondozásában.

Érzése szerint Mosolits Erika mivel érdemelte ki a legutóbbi nemzeti ünnep alkalmából kapott Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést?

A kitüntetésre a győri szakképzési centrum vezetése javasolt, válaszomban a hivatalos megfogalmazásra szeretnék hivatkozni. Az pedig úgy szólt, hogy példaértékű hivatástudatért, évtizedek óta tartó alapos, fáradhatatlan, a rábízott közösségekért végzett felelősségteljes munkáért kaptam.

Hogy érzi magát a kitüntetés utáni mindennapos feladatok között?

Aktív maradtam, a közösség motivál a feladatok elvégzésében – mondja meggyőző hangsúllyal. – Nem munkahelynek tekintem az igazgatói beosztást, szívvel-lélekkel, aktívan teszem a dolgomat. Nagyszerű érzés, hogy a kezdettől, azaz harmincnyolc év alatt az iskola története egybefonódott az én életem alakulásával. Két lányom már felnőtt, az egyiknél két unokámra is figyelhetek, és mindennap örömmel jövök dolgozni a Baksa Kálmán Gimnáziumba. Vannak még elvégzendő feladataim, de néhány év múlva eljön az idő, hogy – amint én annak idején – valaki fiatal majd átvegye az irányítás stafétabotját.

Mohay Gábor
Fotók: Mosolits Erika