Tanuld meghúzni a saját határaidat!

Miután a bullying konferencia délelőtti előadásai sokoldalúan felvázolták az iskolai zaklatás kérdéskörét – felismerését, veszélyességét, kezelését, megelőzésének lehetőségét, a jogi felelősségvállalást –, a szakmai nap délutánján három workshop keretében a megoldások kerültek fókuszba. Írásomban két foglalkozás – Balázs György az Életrevalók Programja, Adler Katalin pedig a Békés Iskolák program koordinátora – összefoglalóját olvashatják.

Balázs György önvédelmi oktató és önvédelmi szakértő, az Életrevalók Programja szakmai vezetője a Konfliktuskezelés és bullying-prevenció a gyakorlatban címet adta bemutató foglalkozásának. A legfontosabb a megelőzés lenne, az alapkérdés pedig: Hogyan és milyen módszerrel védhetjük meg magunkat, akár pedagógusként, akár gyerekként? Miért nehéz ezt a kérdést meg válaszolni? Mert nem tanultuk meg a saját határainkat meghúzni: Eddig, és ne tovább! Ha pedig ez nem történik meg, akkor a kialakuló feszültség mérgezi a lelkünket, sőt az egész közösséget, és nem áll meg az iskola falainál sem, hazavisszük, és tovább mérgezünk vele, ezért fontos lenne a feszültséghullámok „kisimítása”. Tudatában kell lennünk, hogy a bántalmazó is egy bántalmazó közegből jön – ahol ő is bántalmazott vagy ezt a mintát látja –, ezért tudatosítani kell vele, hogy nem jó, mérgező, amit csinál. Ha meg tudjuk állítani, akkor a közösségen belül is érezhetően javul a helyzet, a hangulat, a kapcsolatok.

A mai pedagógusok eszköztelennek érzik magukat, nem értik, a régi beidegződésekkel kezelik a bántalmazó problémákat, sokszor eredménytelenül. A megoldás a megértésben és az alkalmazkodásban van. Balázs György rámutatott, hogy az edzőtermekben megszerzett önvédelmi tudás azért eredménytelen, mert nem megy az események elé, a „bajra” igyekszik reagálni. Ha fenyegetve érezzük magunkat, előbb kapcsol be a mérlegelés, mint a cselekvés, és ráadásul a válaszreakcióinkban a saját hozott mintáinkból (tegyük fel, hogy nem bántalmazó közegből) származnak, végtére nagyobb a valószínűsége, hogy a megoldás előtt pánikrohamot kapunk.

Szemmozdulattal is jelezhetjük, hol a határ!

Balázs György, a gyerekek önvédelmét célzó TREVA megalkotója betekintést engedett a módszer alapjaiba, hogy megmutathassa, hogyan lehet a gyakorlatban alkalmazni azokat az elveket, amelyek megvédik a gyerekeket és a pedagógusokat is, és valódi helyzetekre, valódi megoldásokat ad, segít tudatosítani a saját határainkat. Hangsúlyozta, hogy a határainkat nem falként kell elképzelni, hanem kapuként, amelyet annak nyitunk meg, akinek szeretnénk, akitől nem tartunk. Kategóriákba kell sorolnunk az embereket: fehérek, akikben feltétlenül bízunk, mint a családtagjaink, barátaink (itt nem kapcsol be a védekező mechanizmusunk, ezért ez a legveszélyesebb); narancssárgák, akikkel távolságot tartunk; pirosak, akiket el kell kerülnünk. Ez önmagában még nem elég ahhoz, hogy megvédjük magunkat! Szükség van a jelenlétre, a figyelemre, hogy észrevegyük a negatív jeleket. Ezek rendszerint rossz érzések formájában jelentkeznek, mint például hányinger, görcs a gyomorban, gombóc a torokban, szorítás a mellkasban. Ebből felismerhetjük, hogy probléma közelít, így el tudjuk kerülni, el tudjuk hárítani, akár fizikailag (önvédelmi fogások), akár szóban (asszertívan közölni, hogy itt a határ, ne tovább, mert ezt nem tudom elfogadni). Röviden tehát: vedd észre, kezeld, mondd el! A határok kijelölése a legfontosabb, és az, hogy ne fejből döntsünk, hanem érzésből! Legyünk jelen, és ha rossz érzésünk keletkezik, annak megfelelően cselekedjünk. Állj ki magadért! – ennek hogyanját sehol nem tanuljuk, pedig az életben ez a legfontosabb. Aki gyerekként megtanulja megvédeni magát, az felnőttként is képes társadalmi változásokat elindítani, hiszen nem fog belemenni bántalmazó kapcsolatba, felismeri a határátlépéseket, és képes asszertívan reagálni.

Adler Katalin pedagógus, szociális és prevenciós szakember, mediátor, a Békés Iskolák Program koordinátora a Tévhitek és bizonyosságok a bullying kapcsán című workshopján azokkal a nem tudatos tévhitekkel dolgoztak a résztvevők, amelyek miatt, akaratlanul ugyan, de a felnőttek fenntartják a bullyingot. A probléma orvoslásának a nulladik lépése, hogy tudatosítsuk a tévhiteket.

A jelenlévők kisebb csoportokat alakítva számos ilyen tévhitre utaló jellegzetes mondatot gyűjtöttek össze, mint a klasszikus Okos enged!, Majd kinövöd! vagy Oldjátok meg egymás között! A különböző tévhiteket a tudományos kutatások négy nagy csoportra osztják, a gyűjtött mondatok besorolása következett. Például az ignorálásra biztatás (Hagyd magad, előbb szabadulsz!), az áldozathibáztatás (Minek ment oda!), a bagatellizálás (Ugyan már, ez semmiség!) és a megkérdőjelezés (Nem reagálod túl egy kicsit a dolgot?).

Problémaként vetődött fel, hogy hol a határ konfliktus és a zaklatás között, ezért ennek okát keresték a csoport tagjai, és az egyes kategóriák jellemzői is kibontásra kerültek. A csoport résztvevői – pedagógusok, iskolapszichológusok, családsegítő szakemberek, szociális munkások, sokan ezek közül szülők – rengeteg gyakorlati példája is jól mutatta, hogy mennyire égető problémáról van szó.

Az amerikai mintára kialakított Békés Iskolák magyar program testre szabásával bármelyik iskola lecsökkentheti a falai között megjelenő bullyingot, felismeri és kiszámíthatóan kezelni tudja a gyerekek között megjelenő konfliktusokat. Mindez már működik Zuglóban, amelynek képviselője Adler Katalin. Módszerükből érdemes meríteni!

A program zárásaként a résztvevők megfogalmazták, hogy mi mindent visznek haza a tartalmas foglalkozásokból, előadásokból. Kinek a felelősségvállaláshoz a jog preventív oldala, kinek a határmeghúzás problémája, kinek a komplett módszer, vagy a szakemberek összefogásában rejlő erőforrás ragadta meg jobban a gondolatát. Az biztos, hogy egy igazán hasznos, tartalmas, továbbgondolásra és további fejlődésre ösztönző szakmai napot tölthettek együtt a különböző mértékben és szempontból érintett résztvevők.

SzaSzi
Fotók: Márné Tóth Krisztina