Vegyük észre, ismerjük fel és állítsuk meg a bullyingot

Adler Katalin: Megelőzni, felismerni és kezelni a bullyingot
(Szilvási Krisztián írása)

Adler Katalin, a Békés Iskolák program egyik vezetője pedagógusként végzett, majd szociális munkásként is dolgozott hátrányos helyzetű családokkal. Előadásában először a bullying jelenségét járta körül, ahol az iskolai bántalmazások 85−90%-a kortársak előtt zajlik. Ráadásul a felmérések szerint 75%-ban a gyerekek jelzik mindezt felnőttnek is (szülőnek, pedagógusnak vagy mindkettőnek). Ennek ellenére akár évekig nincsen közbelépés, végzetes következményeket eredményezve.

De mi valójában a bullying? Az iskolai környezetben kortárs bántalmazásnak nevezett történésnek három alapvető jellemzője van: a megszégyenítés, megfélemlítés szándéka; az ismétlődő megalázás, a szisztematikusság; az erőfölénnyel való visszaélés. A bántalmazó célja pedig a hatalom, népszerűség megszerzése a közösségben. Megjelenési formái szerint lehet fizikai, verbális, cyber vagy kapcsolati (a másik kapcsolatrendszerének leépítése). A bullying azonban nem születési „rendellenesség”, nem biológiai meghatározottság, hanem akarati döntés kérdése. Egy közösségi szintű jelenség, ezért csak közösségben tudunk tenni ellene. A szemlélők – akiknek a viselkedését a közösségi normák határozzák meg – a kulcs, akik tudnak róla; a közösségé a felelősség, hiszen „a bántalmazók csak azt teszik, amit a szemlélők megengednek nekik”!

Mivel mindenki érintett, ezért mindenkit be kell vonni a megoldásba, különben a rendszer újratermeli a bántalmazókat, és így az áldozatokat is. Egy hosszabb folyamat során a szemlélőket aktivizálni kell és védelmezővé nevelni. Ehhez tud segítséget nyújtani például a Békés Iskolák program, amely tudományos alapokon nyugszik, moduláris felépítése mentén gyakorlatias, és belső erőforrásokra épít. Alulról építkező team munkával, rendszerszintű beavatkozással tartós változások előidézésére alkalmas. Rugalmas, tantervbe integrálható, prevenciós fókuszú, intervenciós elemekkel operáló. Mindenképpen egy hosszú távú folyamat, amelynek „eleje van, de vége nincs”.

Adler Katalinék a gyakorlati elemeket a magyar viszonyokra adaptálták. Hogyan válik programmá a szemlélet az iskolában? Mindenekelőtt a legfontosabb az elköteleződés úgy a vezetőség, mint a tantestület részéről. Ezután megalakításra kerül a „légkörváltoztató csapat”, ahol a legelkötelezettekből létrejön az „iskolai békítő team”, a tulajdonképpeni menedzsmentje a programnak (szerveznek, öszöntöznek). A diagnosztikai csapat felmérése hiteles visszacsatolást nyújt nemcsak a bullying, hanem egyéb kapcsolatok (szülő, tanár) viszonylatában is. A pedagógusok, iskolai szakemberek képzéséhez a programban olyan alapmodulok állnak rendelkezésre, mint szemléleti (teljes tantestület), osztályfoglalkozások (osztályfőnökök részére), konfliktuskezelések, helyreállító eszköztár. Ezeken túl tudnak nyújtani bántalmazáskezelési eljárásrendet, mentalizációs (érzelmi intelligencián alapuló), „békés harcos” (önvédelem, társvédelem) fejlesztéseket, illetve egyéb más modulokat (például olyan esetekre, amikor szakember bánt gyereket). Vannak különböző kampányaik, melyek segítségével fenntarthatók ezek a programok, valamint mentorálási segítséget is tudnak nyújtani az iskoláknak.

Végezetül néhány, az iskolák felől érkező kreatív megvalósítást ismertetett Adler Katalin. Az egyik oktatási intézményben például „jelződobozt” hoztak létre azoknak a névtelen „hősöknek”, akik be mertek számolni egy bullyingról, és így megkezdődhetett az eset orvoslása. Máshol hatalmas „hálafát” készítettek, amelyre gyerekek szívecskékbe írhatták, kiknek hálásak az osztályban, iskolában. Egy harmadik helyen „békés zászlókat” helyezhettek ki azok az osztályok, ahol aznap nem történt bántalmazás. Az egyéb kampányötletek között kiemelte a győri Váczi Mihály Általános Iskolát, ahol a 7−8. osztályos tanulóknak lehetővé tették, hogy játsszanak a kisebbekkel, animátorok lehessenek: harmincnál is több tanuló jelentkezett erre a szerepre, melynek révén egy idő után a pedagógusok tehermentesítve lettek a szünetek idejére. Illetve a „lovagi erények” program egy másik iskolában, ahol SNI-s gyerekek egy osztályban egymás segítéséért lovagi pontokat kaptak, és egy bizonyos pontszám összegyűjtése után a Magyar Máltai Lovagrend lovaggá ütötte őket – ebbe a programba sikeresen vonták be a szülőket is. Befejezésül a közönség a Farkasréti Általános Iskola rövid kisfilmjét láthatta a bullyinggal kapcsolatos kampánynapjukról.

Balázs György: A bullying pillangó-hatása
(LSzimonetta írása)

A szakmai konferencia második előadója Balázs György volt, az Életrevalók Programja alapítója, aki A bullying pillangó-hatása címmel tartott előadást.

Balázs György kifejtette, hogy a bullying nem csupán egyéni konfliktus vagy iskolai jelenség, hanem mélyen gyökerező társadalmi minta, amely gyakran transzgenerációs módon öröklődik. A felnőttkori munkahelyi és intézményi kapcsolatok sok esetben ugyanazokat a dinamikákat tükrözik, amelyeket gyermekkorunkban megtapasztaltunk. Éppen ezért nehéz a zaklatás felismerése, mivel az ismerős mintákat „normálisnak” vagy biztonságosnak érezzük.

Arra is rámutatott, hogy a bullying jelentős gazdasági és társadalmi terheket ró a rendszerre. A jelenség költsége Magyarországon a GDP 1–2%-át érinti, ami évente mintegy 800 és 1600 milliárd forint közötti összeget jelent. Kiemelte, hogy ebből a szempontból a prevenció sokkal kifizetődőbb: hosszú távon össztársadalmilag, gazdaságilag és érzelmileg is.

Balázs György kilenc évvel ezelőtt kezdett fiatalokat tanítani önvédelemre. Eleinte a krav maga módszerét (az izraeli hadsereg önvédelmi rendszere) használta, azonban hamar világossá vált, hogy ez a megközelítés iskolai környezetben nem alkalmazható közvetlenül. Ebből a tapasztalatból kiindulva újraértelmezte az önvédelem fogalmát. Megfogalmazása szerint a jog ugyan biztosítja az önvédelem lehetőségét, de ezt ki kell terjeszteni minden olyan helyzetre, amelyben az egyén sérülhet. Ahogy fogalmazott: jogunkban áll megvédeni magunkat minden olyan helyzettől, ami számunkra nem kényelmes, nem komfortos vagy bántó.

Ennek eredményeként pedagógusokkal, iskolapszichológusokkal és szülőkkel közösen fókuszcsoportokat hoztak létre, amelyből megszületett a TREVA módszer alapja. Ez egy kifejezetten iskolai környezetre fejlesztett, egyedülálló módszer, amely komplex választ ad a bullyinghelyzetekre. Célja, hogy segítsen időben felismerni a bántalmazó helyzeteket, lehetőséget adjon azok elkerülésére, valamint olyan konfliktuskezelési eszközöket kínáljon, amelyekkel elkerülhetők a fizikai és jogi sérülések.

Az előadás hangsúlyos kérdése volt, hogyan ismerhető fel, ha valaki bántalmazás áldozata, különösen akkor, amikor a bántalmazás nem fizikai formában jelenik meg. A statisztikák szerint az iskolai zaklatások többsége nem fizikai erőszak, hanem verbális, érzelmi vagy online (cyberbullying) formában történik, amelyek gyakran rejtve maradnak a felnőttek előtt. Problémát jelent az is, hogy sok gyermek nem ismeri fel, hogy bántalmazás áldozata, így nem tud segítséget kérni. Balázs György szerint a helyzetet tovább nehezíti az is, ha a felnőtt környezet nem képes empatikusan reagálni a jelzésekre, és így megoldás sem születik a problémára. Mint mondta, a bullying egy összetett, többismeretlenes és többszereplős játék, amelyben a gyerekek, a szülők és az intézmények egyaránt érintettek. A hatékony megelőzéshez intézményi szintű együttműködésre van szükség, amelyben a pedagógusok, az intézményvezetés és a szülői közösség közösen vesz részt.

A módszer átadására több száz pedagógust képeztek ki, ám ez önmagában nem bizonyult elegendőnek. A hatékony működéshez szükség van egy támogató intézményi kultúrára, valamint a szülők aktív bevonására is. Ennek hiányában a gyerekek nem kapnak egységes üzenetet arról, mi számít elfogadható viselkedésnek és mi nem. A bullying egyik legnagyobb problémája, hogy egy „toxikus csoportdinamika”, amelyből nehéz kimaradni, ha valaki egyszer bekerül. Hosszú távon ez a mintázat a felnőttkori kapcsolatokban is megjelenhet, legyen szó munkahelyi viszonyokról vagy párkapcsolatokról.

Balázs György előadásában kitért arra is, hogy Magyarországon jelenleg egyetlen intézményben működik az Életrevalók Programja. Mivel rendszerszinten nehéz egy egész iskolát azonnal átalakítani, létrejött az Életrevalók Osztálya Program, amely osztályszintű támogató közösségeket szorgalmaz, és sokkal hatékonyabbnak bizonyult. A cél, hogy a gyerekek merjenek és tudjanak „nemet” mondani. A bántalmazás nem egy definíció, hanem érzés. Hogyan ismerhetjük fel? Szerinte a felismerés kulcsa a testi reflexekben rejlik: a torok, a szív és a gyomor jelzései hamarabb elárulják a bántalmazást, mint bármilyen tankönyvi meghatározás. Ha megtanuljuk felismerni a saját érzéseinket, képesek leszünk „igent mondani önmagunkra”, és nemet a kényelmetlen helyzetekre.

Zárásként hangsúlyozta: valódi változás csak közös társadalmi összefogással érhető el, amelyben minden szereplő – gyerekek, szülők, pedagógusok és intézmények – együtt dolgozik a biztonságosabb környezet megteremtésén.

Dr. Göndör Éva: Az iskolai zaklatás kezelése a köznevelésben
(LSzimonetta írása)

A szakmai konferencia délelőttjén utolsóként dr. Göndör Éva előadását hallhattuk Az iskolai zaklatás kezelése a köznevelésben – Jogi és intézményi felelősség címmel.

„Statisztikailag minden negyedik gyermek szorongva ül az iskolapadban a zaklatás (bullying) miatt” – kezdte beszédét a szakértő, rávilágítva, hogy az iskolai bántalmazás nem „csínytevés”, hanem egy látens járvány, amelynek súlyos következményei vannak a pedagógusokra, az intézményekre és a szülőkre nézve egyaránt. A kutatások riasztó képet festenek: a diákok mintegy 20%-a rendszeresen kerüli az órákat a bántalmazástól való félelem miatt, ami a lemorzsolódás egyik fő oka. Az áldozatok több mint 30%-a súlyos depresszióval küzd, felük pedig krónikus szorongásban él, amely végigkíséri az egész felnőttkorukat. Ami azonban a legmegrázóbb: a zaklatás áldozatai között jóval magasabb az öngyilkossági gondolatok és kísérletek aránya, mint társaiknál – fejtette ki az előadó.

Sokan hajlamosak a gyerekek közötti konfliktusokat a felnőtté válás természetes részének tekinteni, a jog azonban máshogy fogalmaz: a zaklatás nem más, mint az emberi méltósághoz való jog megsértése. Ez az Alaptörvényben biztosított alapjog a gyermeket a fogantatása pillanatától megilleti. Amikor egy gyermeket a külseje vagy bármilyen más tulajdonsága miatt ér hátrány, az nem csupán erkölcsileg elítélendő, hanem a diszkrimináció egyik formája. A zaklatás jogi fogalmába minden olyan magatartás beletartozik, amelynek célja vagy hatása a megfélemlítő, ellenséges, megalázó vagy támadó környezet kialakítása. Ebbe beletartozik a cyberbullying is: a másokról engedély nélkül készített fotók terjesztése súlyos személyiségi jogsértés.

Az iskolai zaklatás nemcsak erkölcsi, hanem jogi kategória is: több törvény – köztük a köznevelési törvény, a gyermekvédelmi törvény, a polgári törvénykönyv és az egyenlő bánásmódról szóló jogszabályok – is rendelkezik a megelőzés és a felelősség kérdéséről. A személyiségi jogok megsértése esetén polgári jogi felelősség is felmerülhet, amelynek egyik formája a sérelemdíj. Ez azt jelenti, hogy a bántalmazott fél kártérítést követelhet az őt ért lelki és emberi sérelem miatt, amelyért – kiskorú elkövető esetén – a szülő is felelőssé tehető. A szülőknek ugyanis nevelési kötelezettségük van. A gyermek értékrendjét alakítaniuk kell, az alapvető erkölcsi normákat és a társas együttélés szabályait pedig meg kell tanítaniuk nekik. Ugyanakkor a nevelési-oktatási intézmények felelőssége mellett sem mehetünk el. Kötelességük a zaklatás megelőzése, felismerése és kezelése, valamint a szükséges intézkedések megtétele. A szemlélők (passzív szemtanúk) szerepe is kiemelt figyelmet kapott: az ő jelenlétük is hozzájárulhat a probléma fennmaradásához, ezért fontos a diákok és a felnőttek aktív beavatkozása.

A konferencia bemutatta azokat a jogi és intézményi lehetőségeket is, amelyekhez az érintettek fordulhatnak, valamint a gyakorlati megoldások között több prevenciós program is bemutatásra került. Kiemelt szerepet kapott a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány által kidolgozott Nemecsek Program, amely intézményi szintű gyermekvédelmi protokollok kialakítását segíti. Emellett szó esett a Békés Iskolák Program jelentőségéről is, amely a konfliktuskezelés és a zaklatás megelőzésének hatékony eszköze.

Zárásként elmondhatjuk: az iskolai zaklatás elleni fellépés nem lehetőség, hanem jogi kötelezettség. A bullying elleni küzdelem csak közös együttműködéssel – pedagógusok, szülők és diákok közös fellépésével – lehet hatékony. A biztonságos iskola megteremtése közös társadalmi felelősség. Ahogy dr. Göndör Éva fogalmazott: „A kérdés nem az, hogy van-e zaklatás az iskolákban, hanem az, hogy van-e bátorságunk és jogi tudatosságunk megállítani azt. Amikor jogi és intézményi felelősségről beszélünk, nem paragrafusokat elemzünk, hanem életeket mentünk – vagy éppen a mulasztásunkkal hagyjuk azokat kettétörni.”

Az iskolai zaklatás okai és kezelése című szakmai konferencia megnyitójáról itt írtunk, hamarosan beszámolunk a workshopokról és a színházi-nevelési előadásokról is.

Szilvási Krisztián, LSzimonetta
Fotók: Márné Tóth Krisztina