Fűzfa tanár úr személyes kapcsolódásairól mesélt elsőként, hiszen győri születésűként, egykori révaisként mindig öröm számára hazalátogatni, újra „órát tartani”, különösen, ha a közönség soraiban felfedezi az egykori tanítványait, iskolatársakat. A régi diákok bizonyára nemcsak a barátságért jönnek, hanem mert igazán tudják, hogy a Tanár Úrral az irodalom vizeire tévedni mindig rendkívüli élmény!

A 150 évvel ezelőtt született Ady Endrére emlékezve sok személyes kapcsolódási szálat említ Fűzfa Balázs. Például, hogy az éppen az előadás terében, az egykori olvasóteremben készült 1976-ban az országos középiskolai tanulmányi versenyre Adyról, akinek centenáriumát a következő évben ünnepelte az ország. Ez alkalomból hallhatta a Lloyd-palotában Ady-verseket szavalni Latinovits Zoltánt (aki nem sokkal azután halt meg, ugyanott és ugyanúgy, ahogyan József Attila). A 70-es évek végén már rengeteg tanulmány állt rendelkezésre Ady költészetének megismeréséhez, és ez volt az az időszak, amikor a televízióban a versmondás is nagyon népszerűvé vált.

A személyes kapcsolódásokon túl jutunk el az alapkérdéshez: Kik azok a költők, akik alapjaiban változtatták meg a magyar költészet „menetrendjét”? Az irodalomtörténész Arany János és József Attila mellett teszi le a voksát, mert Arany volt az, aki elsőként adott verseiben a betűnek, az írásjelnek, egy-egy toldaléknak jelentésváltoztató szerepet. Petőfitől egy klasszikus példa: Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár… Hová kerül itt a hangsúly? A költő szíve vagy a nyár az ifjú? Nem lehet eldönteni, és ami ebben a nagyszerű, hogy mindkét hangsúllyal önálló értelmezéshez jutunk. Arany és József Attila valóban jelentős paradigmaváltást hozott a költők nyelvhasználatában, de Ady Endre volt az, akinél ez a leginkább hatásos, erős ez, elég, ha megnézzük a verscímeket.

Ady megközelítéséhez Fűzfa Balázs hozzáteszi: Az irodalom az egymás értésének legfontosabb eszköze, arra való, hogy minél pontosabban megértsük azt, amit a másik ember közölni akar. Miért kell ezt hangsúlyozni? Kutatások szerint az emberi kommunikáció jelentős része ismétlés, csak 10%-át jegyezzük meg annak, amit hallunk, kicsit többet, 20–25%-át annak, amit leírunk, és amit magunk találunk ki, annak megközelítőleg a 40%-át. Az irodalom képes a megértés arányát megemelni! Gondoljunk például arra, amit az iskolában tanultunk: a „Tüzesen süt le a nyári nap sugára” verssor a János vitézből nem „időjárásjelentés”, hanem a főhős érzelmeinek a legpontosabb kifejezése. Ugyanígy említhetjük Adytól a disznófejű Nagyurat, Gógot és Magógot, őket sem lehet konkrét személlyel megfeleltetni. A példák sorát, amikor „a költő nem arról beszél”, hosszan lehetne folytatni. Ez az eszközük arra való, hogy sokkal többet megértessenek velünk, mint amelyre a szöveg önmagában képes! Teller Ede sem véletlenül írja: „Sokkal többet tanultam Ady Endrétől a maghasadásról, mint a világ összes fizikusától együttvéve.” Ady Kocsiút az éjszakában (1909) című versére utal, amikor azt írja: „Minden Egész eltörött”. Einstein ugyanezt a gondolatot így írja le 1905-ben: E=mc². Nagyon leegyszerűsítve, ha a fénysebesség közelében gyorsítunk egy űrhajót, akkor a benne lévő személy számára az idő lerövidül, eltűnik. Ady után tizenöt évvel fogalmazza meg ugyanezt Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című művében.

Ezek után ki ne hinné el, hogy a Facebook-ot valójában József Attila találta fel, amikor 19 éves korában leírta annak lényegét: „Hiába fürösztöd önmagadban, / Csak másban moshatod meg arcodat.” A Facebook is a visszajelzésekre épít, hiszen a posztolt képekre, szelfikre reakciót várunk. Ez mutatja azt is, hogy míg Petőfi még a közösségi eszme jegyében szólt a szabadságról, addig a 20. századi ember számára a legfontosabb saját maga.

A költő sokszor „nem arról beszél”, de ha elkezdjük felfejteni a szimbólumokat, megérthetjük az üzenetét. Arany János kezd szimbólumokat használni, például a Letészem a lantot című vers címében, amelyet természetesen el kell vonatkoztatni, hiszen nem a zeneszerszám letételéről van szó, hanem arról, hogy befejezi az írást. Ady szimbolizmusa a sarkaiból fordította ki a világot. Először vonatkoztat el igazán a szöveg konkrét valóságmegjelenítő szerepétől és viszi el a jelentésteremtést a szimbolizmus felé. Összefoglalva ez a költészet a határátlépés költészete, az állandó jelentésmozgás költészete, Ady a mindenkori modernség költője, a mitikus világlátás nagy költője, a mégis-morál költője, aki sokkal inkább modern ma is, mint gondolnánk. Csak egy példa a háborúellenessége.

„Az irodalom tökéletesen haszontalan – egyetlen haszna, hogy élni segít.” Ez Claude Roy francia költő elhíresült mondata. Segít kifejezni az érzéseinket, mert a költőktől megtanultuk, hogyan tudjuk megfogalmazni a szerelmünket, a hazához fűződő érzéseinket, és így tovább. Bizonyos értelemben a költők többet tudnak a történelemről, mint a történelemkönyvek, mert sokkal előbb megértik a világ dolgait. A világról való gondolkodásunkat befolyásolják. Ha nem is tud a felmerülő kérdésekre válaszolni, akkor igazán zseniális, ha gondolkodni segít, lelassulni tanít, lassítja a világ romlását. Ez a feladata. A világ nagy káoszában ez az egyetlen reményünk, hogy a nyelv által megértjük egymást. Irodalom nélkül tehát lehet élni, de nem érdemes! – szögezi le Fűzfa Tanár Úr, aki ezt az estét versmondással – Góg és Magóg fia vagyok én Latinovics Zoltán modorában –, a digitalizáció jegyében a vers hexadecimális számrendszerben átírt változatával, modern átiratokkal, vetített képekkel és még számos egyéb módon tett igazán maradandóvá. Az Ady-élményt a Hangraforgó együttes, F. Sipos Bea és Faggyas László a költő megzenésített verseinek saját hangszerelésű előadásával gazdagította.

SzaSzi
Fotók: Szilvási Krisztián

Fotógaléria: Ady Endre költészetének nyomában

Szilvási Krisztián fotói

9 kép