Verena Kast: Krízis és remény

Válság, változás, krízis – senki nem kerülheti el őket, mert az élet velejárói. Hiszen mindannyian átélünk átmeneteket az életkorunk változásával: iskolába kerülünk, dolgozni kezdünk, elköltözünk, megházasodunk, munkahelyet, akár hivatást váltunk, elveszítünk valakit, megöregszünk... Ezért érdemes megértenünk a krízisek dinamikáját, saját reakcióink, szorongásaink okát, hogy egyre jobban tudjuk kezelni az ilyen helyzeteket, sőt fejlődésünk mérföldköveivé alakíthassuk őket.

Verena Kast szerint a krízisek legyőzése lelki dinamikában igen közel áll az alkotói folyamathoz, amelynek három fázisa van:
- előkészítő szakasz
- az érlelés ideje
- a bizonyítás feladata, majd a végső formába öntés

Az érlelés fázisában előfordulhat, hogy a nehézség elhatalmasodik az emberen, ha annyira kételkedik magában, a hozzáértésében, hogy a keletkező szorongás rombolja az önértékelést. Ilyenkor olyan mértékben blokkolódhat a kreativitás, hogy krízisintervencióra is szükség lehet. Ez egy rövid távú, pszichoterápiás jellegű beavatkozás, amelynek elsődleges célja, hogy stabilizálja a krízisben lévő személyt, hogy utána képessé váljon megküzdeni a válsághelyzettel. Ha viszont sikerül úrrá lenni a szorongáson, akkor az érlelési szakasz egy hirtelen beugró vagy lassanként megformálódó ötlettel zárul. Ezek után pedig a talált kiutat tesztelni kell, hogy valóban alkalmas-e a probléma megoldására.

„Az önértékelés stabilitása határozza meg, hogy adott bajból lesz-e krízis, és hogy azt mennyire mélyen éli meg az ember, múló zavar lesz-e belőle vagy életre szóló fontos életesemény.”

A szerző szerint az egyik legfontosabb dolog krízisek idején – ahogyan azt a mesékben is láthatjuk – elfogadni a változás szükségességét. A hős nem tiltakozik az ellen, hogy útra kell kelnie, ezért mindig meglátja a következő lépést. Ha így tudunk viszonyulni, a válságok mozgósítják a belső erőinket, szunnyadó képességeinket, amelyek a pozitív változások felé sarkallhatnak.

„A mesék arra biztatnak bennünket, adjunk magunknak haladékot az átmeneti szakaszokban, várjunk ki valamennyit – mert éppen ilyenkor férhetünk hozzá azokhoz az erőforrásokhoz, amelyek segíthetnek személyiségünk és önértékelésünk megszilárdításában.”

Verena Kast, a nemzetközi tudományos élet egyik jelentős és tevékeny részvevője, gyakorlati módon mutatja be, hogyan segíthetjük elő a saját magunk számára, hogy életutunk világosabb, izgalmasabb és örömtelibb legyen. Ennek egyik alapköve, hogy az elénk kerülő kríziseket megtanuljuk jól kezelni és hasznosítani – első lépésben önismeretünk elmélyítéséhez.

Még néhány idézet a könyvből kedvcsináló gyanánt:

„Ha a megfelelő életkorban rendben leváltunk a szülőkomplexusokról és ezzel többnyire a tekintélykomplexusokról is, vagyis átvettük a felelősséget a saját életünkért, akkor az önértékelés is stabilabb. Ha tisztában vagyunk a jártasságunkkal, és meg vagyunk győződve arról, hogy az életünket mi alakíthatjuk, nem csak egyszerűen a körülmények áldozatának érezzük magunkat, az szintén erősíti az önértéket. Idetartozik, hogy képesek vagyunk kiállni magunkért, hogy megengedjük magunknak a konstruktív agressziót (nem tévesztendő össze a destruktívval). Az önértékelés mindennapi stabilizálása nagyon fontos kérdés, mert végső soron ettől függ a szorongás és az agresszió kezelése, valamint az, hogy összhangba tudjuk-e hozni az igényeket egy rugalmas identitással.”

„Az átmeneti szakaszokban önazonosságunk sokszor nem magától értetődő: kétségessé, akár megkérdőjelezhetővé válhatunk a saját magunk számára. Az önreflexió, a kétely önmagunkban – feltéve, hogy az önértékelésünk még elég jó marad – azt a lehetőséget kínálja, hogy újratájoljuk magunkat és felkészüljünk. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy körülményeink kritikus romlásakor is, mint például munkanélküliség esetén, először fogadjuk el a törést. Álljunk meg egy pillanatra; ne kezdjünk azon nyomban új munkát keresni.”

„...nem feltételezhetjük, hogy a jövőben az emberek kevésbé szoronganának, kevesebb személyes és társadalmi krízist élnének meg, kevesebb stresszt kellene kezelniük – sőt, inkább az ellenkezője várható. Vagyis itt az ideje, hogy még jártasabbak legyünk mindezek kezelésében. Itt nemcsak viselkedéstréningekről van szó, hanem lényegében arról, hogy vegyük komolyan saját belső világunkat, erőforrásainkkal és korlátainkkal együtt, és tanuljuk meg kezelni saját magunkat.”

Verena Kast Krízis és remény című kötete megtalálható a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményében.

Szabados Éva