Milyen elképzelésekkel végezte iskoláit?

A győri, akkori nevén 400-as Szakmunkásképző Intézetben szereztem szakmunkás bizonyítványt, mint karosszéria lakatos és autófényező – emlékezik a kezdetre. – Végül 2007-ig dolgoztam a tanult szakmámban, közben letöltöttem a sorkatonai szolgálatot is. A baráti társaságomban volt néhány tűzoltó, az ő történeteik, elbeszéléseik közel hozták számomra ezt a hivatást, és szép lassan megérlelődött bennem a váltás elhatározása. Ennek 2007-ben jött el az ideje, akkor kerültem Győr Megyei Jogú Város Tűzoltóságának kötelékébe. Beosztott tűzoltóként kezdtem, két év után neveztek ki gépkocsivezetőnek. Most is lényegében ugyanazt a munkát végzem, ugyanúgy részt veszek a beavatkozásokban, a káresetek felszámolásában, mint eddig, jelenleg is a Győri Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság „A” szolgálati csoportjának gépjárművezetője vagyok.

Csaknem 20 év tűzoltói szolgálat: hogyan lehetne összefoglalni a történéseit?

A kezdetektől szerettem ezt a kihívásokkal teli foglalkozást. Számtalan beavatkozásban volt részem, amelyek között természetesen nagyobb, kiterjedt káresetek is előfordultak az évek során. Mindig megbecsülték a munkámat, többször kaptam pénzjutalmat és éppen másfél évtizede vehettem át Győr város ezüst emlékérmét, 2014-ben soron kívül előléptettek főtörzsőrmesterré, másfél évvel ezelőtt pedig dr. Pintér Sándor belügyminiszter tűzoltósági tanácsosi címet adományozott. A szakmán túl nevezetes dátum az életemben 2010. szeptember 11-e, az esküvőm napja, a két gyönyörű lányunk közül a nagyobbik most 15, a kisebbik 6 éves. 

Nemrégiben pedig személyesen a belügyminisztertől vehette át a Bátorságért Érdemjelet. Mi volt ennek az előzménye?

Január elején, szabadnapomon otthon voltam, amikor este, a hátsó kertszomszédban lévő épületből kiáramló nagy füstre, és a tetőszerkezet egyértelműen tűzre utaló ropogó hangjára figyeltem fel – idézi fel az eseményt Bödör Krisztián. – Megkerülve a fél utcát, odasiettem az égő épülethez, csak ezután tudtam bejutni, majd kimenteni onnan a sokkos állapotba került tulajdonos hölgyet, de sajnos, a házban élő másik ember, egy férfi életét veszítette a tűzeset során. A házból egy propánbutángáz-palackot azonban sikerült kivinnem még mielőtt jelentős hőhatás érte volna. Időközben kiérkeztek az aznap szolgálatban lévő „B” csoportos kollégáim, ők két gépjárműfecskendővel, egy vízszállítóval és speciális gépjárművel rövid idő alatt megakadályozták a tűz továbbterjedését, majd megfékezték az égő épület lángjait. 

Közel húsz év távlatából, ennyi bevetéssel a háta mögött, hogyan látja, megérte ezt az utat választani? 

Visszatekintve az elmúlt közel két évtizedre, ma is ugyanazzal a meggyőződéssel állíthatom, hogy jól döntöttem. A tűzoltó hivatás nem csupán egy munka, amit az ember a szolgálat végén a védőruhával együtt levet – ez egy életforma. Aki egyszer elköteleződik e pálya mellett, az a szolgálaton kívül is tűzoltó marad. Ez a szemléletmód ott van a hétköznapokban és abban az ösztönös készenlétben, hogy ha baj van, nem hátrálunk meg, hanem segítünk.  Ez a hivatás alázatra nevel, a közösség bizalma pedig arra kötelez, hogy mindig a tőlem telhető legjobb formámat nyújtsam, az egyenruhát viselve és azon túl is.

Mohay Gábor
Fotók: Bődör Krisztián