A történetben Cseke Benedek százados az ezerkilencszázhatvanas évek közepén kezdi papírra vetni emlékeit, úgy tudván, csak múltja van, jövője nincsen. Elsőkézből, felmenői, ismerősei révén pedig másodkézből számol be Trianonról, a két világháborúról, a két békéről, az ’56-os forradalomról, szeretteiről és ellenségeiről, harcairól és megfutamodásairól, melyek jórészt egybeesnek Magyarország harcaival és megfutamodásaival.

A Mit tesz isten – háború se béke a Jancsiszög és a Kalef című regényeket egészíti ki trilógiáva, cselekménye időrendjét tekintve azonban azokat megelőzően játszódik. A kötetek mindhárom főhőse a többszörösen tragikus és kalandos sorsú Cseke családból származik, annak más-más generációjából – saját történetük van, melyek itt-ott összefonódnak a másik kettőével. Mindhárom regény első szám első személyben szólal meg, de míg a Jancsiszög hagyományosan elbeszélő, és a könyv nagyobb részében a múltról mesél, addig a Kalef jelen idejű, a főhős közvetíti az olvasónak az általa gondoltakat, megélteket. A Mit tesz isten visszatér a hagyományos elbeszélői formához, de a nyelvezete miatt mégis nagyon elüt az elsőtől: a maga korának modorában beszél.

„A mondás úgy tartja, az igazság középen van – írja Berta Zsolt a kötet előszavában. − De én úgy vélem, ott többnyire egy féligazság található, mindkét fél találomra csonkolt igazából, valójában érdekeikből és prioritásaikból összegyúrva. Úgy tapasztaltam, az igazság jóval arrébb, a harcmezőtől messze fészkel, s vajmi kevés köze van ahhoz, amire hivatkozva a felek harcolnak.” A regény a szerzőre jellemző módon ötvözi a dokumentarista hitelességet a szépirodalmi igénnyel, ahol a központi motívum a háborúk és az azok közötti törékeny békék hatása az egyéni sorsokra. A szereplők gyakran úgy érzik, csak múltjuk van, jövőjük pedig nincs – ám a történet során ebből a szempontból több meglepetés is éri őket. A monumentális alkotás két kötetben, összesen közel 1200 oldalon jelent meg a Magyar Napló Kiadó gondozásában.

,,Amikor belefogtam ebbe az irományba, hiú módon úgy gondoltam, talán magyarázatot találhatok és adhatok a történelem ama szakaszára, amit megéltem. De mintha csak egy kaleidoszkópot akarnék óvatosan átadni valakinek egy száguldó hullámvasúton, azt remélve, ugyanazt látja majd benne, amit én. Így hát csak az életemet meséltem el, s talán azt sem sikerült hűen, tárgyilagosan, sem igazán őszintén. … Tudom, nem az örökkévalóságnak írtam, sőt, még kortársaim között is csak keveseknek. A homokvár, amit a gyermekeinkkel építünk, csak nekünk fontos, másnapra szétpereg az esőben, szélben, napsütésben, s nem érdekel senkit, nem emlékszik rá senki rajtunk kívül. E homokvárnál többet nem is remélek.”

Berta Zsolt 1966-ban született Budapesten, író, dalszerző, zenész. Középiskolai tanulmányait is itt végezte, 1984-ben érettségizett. Már fiatalon elköteleződött a művészetek mellett, pályája során az irodalom és a zene párhuzamosan és egymást erősítve van jelen. 2009 óta publikál rendszeresen, könyvei mellett elbeszélései irodalmi folyóiratokban, antológiákban egyaránt olvashatók. Írói stílusára az erős önreflexió, a fanyar, sokszor önironikus humor és a társadalmi élesség jellemző. Regényei gyakran merítenek a közelmúlt történelméből és a személyes emlékezetből. Dalszerzőként és előadóként a szövegközpontú, igényes hangszerelésű zene képviselője. Zenei világa gyakran összefonódik irodalmi munkáival, albumai gyakran „zenei−irodalmi” kiadványok. 2015-ben Bertha Bulcsu-emlékdíjban, 2017-ben Márai Sán­­dor-díjban részesült.

Berta Zsolt Mit tesz isten – háború se béke című kötetei kölcsönözhetők a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményéből.

Szilvási Krisztián

Forrás: magyarnaplo.hu, bertazsolt.eu