Kezek keresztútja Ménfőcsanakon

A Hegyalja újság részletesen számolt be arról, hogy 2015. március 29-én virágvasárnapi istentisztelet keretében áldotta meg a Kezek keresztútja dombormű-sorozatot Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) evangélikus egyházkerület püspöke.
Virágvasárnap a keresztények számára a bűnbánatot jelentő nagyböjti időszak utolsó vasárnapja, egyben a nagyhét kezdete. Ezen a napon Jézus Jeruzsálembe történő bevonulására emlékezünk: a dicsőséges bevonulás kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be. Virágvasárnap jelentése a latin Dominica palmarum, azaz a pálmaágak vasárnapja kifejezésből származik. A szamárháton bevonuló Jézust meglátva a jeruzsálemiek leterítették ruháikat, ágakat törtek a fákról, s eléje szórva ezt kiáltozták: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön!” (Mk 11,9).
A győr-ménfőcsanaki evangélikus gyülekezetben megtartott liturgiában közreműködött Kiss Miklós győr-mosoni esperes és Percze Sándor helyi lelkész. A ménfőcsanaki evangélikus egyházközség a megelőző években végezte az egykori iskola közösségi házzá történő felújítását, 2014-re a belső és külső munkálatok elkészültek. Hiányzott azonban a belső tér keresztény irányultságát esztétikusan megjelenítő alkotás.

Az internet segítségével találtak rá Miletics Katalin Janka szobrászművész alkotására: a samott domborművek a nagypénteki keresztút állomásait a kezek ábrázolásával jelenítik meg.
Percze Sándor ünnepi köszöntőjében említette, evangélikus közösségekben nem szokás keresztút ábrázolást elhelyezni liturgikus terekben. E sorozat mégis a gyülekezeti házba került, mert nagypéntek és húsvét eseményeit, Jézus szenvedését, halálát és feltámadását, az evangélikus hit „szíve-közepét” láttatja. Miletics Katalin Janka keresztútja túl van minden felekezetességen, az egyetemesen keresztény középpontot ábrázolja. Továbbá e domborművek mellett nem lehet csak úgy elmenni. A kezek vonzzák a szemet, és személyes, belső viszonyra hívnak az ábrázolt eseményekkel. A művésznő, kibővítve a hagyományos 14 stációt, az első képen a kehellyel a szenvedés elfogadását jeleníti meg. Az utolsó, tizenhatodik mű a feltámadás reményét közvetíti a szemlélő felé.

A folyóirat a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Hegyalja 2015. áprilisi lapszáma megtekinthető és letölthető a Digitális könyvtárból.
Nagyné Bakai Zsuzsanna
Fotók: Szabó Béla
Felhasznált irodalom:
Orbánné Horváth Márta, Galambos Krisztina, Szabó Béla: Győri képeskönyv. Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér, 2021. p. 116−117.
Hegyalja, Ménfőcsanaki havilap, XXVII. évf., 4. sz., 2015. április

