Húsvéthétfő az egyházi ünnepek között nem szerepel, ugyanakkor igen gazdag tárháza van az ehhez kapcsolódó népszokásoknak. Legismertebb a locsolkodás és a hímes tojás ajándékozása.

A víz mágikus védő, megtisztító, megújító erejét az ünnepkör többi napjához is kötötték, de ezen a napon csúcsosodott ki, nem véletlenül nevezték vízbevető hétfőnek is. Mára már jobbára a locsolkodás szelídebb, kölnivizes formái élnek, de jelentése, a rontástól, bajtól, betegségtől való megóvás szándéka ugyanaz. Ennek a hagyománynak is tulajdonítanak bibliai eredetet: a feltámadás hírét meghalló, ujjongó asszonyokat a Krisztus sírját őrző katonák igyekeztek lecsendesíteni, ezért lelocsolták őket. A húsvéti locsolkodás szokásához versike és hímes vagy piros tojás is illik. A néphitben a piros szín az életet, Krisztus vérét jelképezi, sok helyen védő erőt tulajdonítottak neki. Ez a szokás nem, de érdekes módon a tojásfestés az egész világon elterjedt.

Vannak olyan vélekedések, melyek szerint a húsvét ráépült valamilyen ősi tavaszi termékenységünnepre, amellyel a bő termést, a biztosabb megélhetést szerették volna bevonzani az emberek. Ebben bizonyára sok igazság van, hiszen ha végignézünk a húsvéti ünnepkör szokásaira, hagyományaira bőven tudunk példákat hozni, hogyan tudunk bő termést, szapora állatállományt „varázsolni” magunknak. Itt kapcsolódik be a történetbe a nyúl, amely egy szapora állat, és így a megélhetés biztosítója, az élet jelképe, ezért vigyázni kell rá, óvni, mint a hímes tojást.

A nyúl-kérdésre más magyarázat is van! Német szokás szerint eredetileg az emberek gyöngytyúkot adtak egymásnak ajándékba húsvétkor. Haselhuhn, röviden Hasel könnyen félrehallható, ebből jön a Hase, vagyis a nyúl. El kell fogadnunk, hogy minél nagyobb egy ünnep, annál több néphit és téves eszme fűződik hozzá.

A locsolóversek a húsvéti locsolkodás elmaradhatatlan részei, témájuk a tavaszi megújulást, a termékenységet, valamint a lányok szépségének dicséretét ünneplik, és nem szemtelenség ilyenkor a locsolásért cserébe piros tojást vagy más ajándékot kérni. Gondoljuk meg: mennyi érték rejlik ebben az ősi hagyományban!

Jó reggelt, jó reggelt,
Kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy ne hervadozzál.

Kerek erdőn jártam,
Piros tojást láttam,
Bárány húzta rengő kocsin,
Mindjárt ideszálltam.

Tessék hát rózsavíz,
Gyöngyöm, gyöngyvirágom.
Hol a tojás, piros tojás?
Tarisznyámba várom!

Húsvét hétfő ünnepén köszöntöm a házat,
szívemben boldogság, alázat.
Tudjátok-e, lányok, hogy mért jöttem hozzátok?
Hogy a hímes tojást párjával adjátok!

SzaSzi
Fotó: Canva

Forrás: klasszikradio.hu

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Nagyszerda – Árulkodó Júdás, nem kap piros tojást!
2. rész: Nagycsütörtök – A harangok Rómába mennek
3. rész: Nagypéntek – Mindenkinek megvan a maga keresztje
4. rész: Nagyszombat – Ártatlan, mint a ma született bárány
5. rész: Húsvétvasárnap – Olyan, mint a húsvéti sonka