Mi köze ennek Jézushoz, a húsvéthoz? Nagyon is sok, hiszen a megszentelt ételnek (kókonya) mágikus ereje és szimbolikus jelentősége van. A kosarat bontogatva a passiójelenetek jelképeit fedezhetjük fel: a bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét, a tojás az életet, újjászületést jelképezi, a sonka a bőséget, a torma a szenvedést. Réges régi népszokás ez, amely a VII. századig visszavezethető a forrásokban, mindvégig azzal a célzattal, hogy tisztelegjenek a feltámadt Krisztus előtt, és hálát fejezzenek ki a megváltásért. A húsvéti ételszentelés üzenete tehát nem más, hogy a megterített asztal körül is találkozunk a feltámadottal, életünkben mindvégig jelen van. A közös étkezés a közösség összetartozását szimbolizálja, kerek, egész, akárcsak az egészben főtt tojás. Az együtt elfogyasztott húsvéti tojásról azt tartották, hogy ha valaki eltéved az életben, gondoljon arra, akivel együtt étkezett a húsvéti asztalról, és hazatalál. Van, ahol az étkezés sorrendje is meghatározott volt, vagy más jelképekkel egészült ki. Hajdúdorogon például a kalács tésztafonatai Krisztus töviskoszorújára emlékeztetnek. A legismertebb ünnepi ételszentelésre Csíkszeredában kerül sor a mai napig.

A megszentelt ételnek egészségmegőrző ereje is van, aki abból eszik, elkerüli a baj az év során, vagy nem fog rajta a rossz. Ezért a morzsákat sem dobták ki, inkább a tyúkok elé szórták, vagy a szántóföld négy sarkára. A csontokat a jó termés reményében a gyümölcsfákra akasztották, vagy legalább megérintették vele a veteményt. Az eresz alá akasztva védett a villámcsapás és a jégeső ellen, az istállókra függesztve az állatokat óvta a rontástól.

A termékenységvarázsló szokások mellé babonák is kapcsolódtak. A húsvéti tojás héját például nem szabadott szétszórni, mert elviszi a boszorkány. A keresztény szokásrendet követő ember a húsvétot lelkiekben megtisztulva, gazdagon megrakott asztallal ünnepelhette. „Megérte kiböjtölni” a hosszú várakozást, másként szólva jót tett neki a várakozás, mint a húsvéti sonkának. Ha valamire azt mondták, hogy olyan, mint a húsvéti sonka, az azt jelentette, hogy a hosszú várakozási idő a javára vált.

A víznek húsvétvasárnap is fontos szerepe volt, különféle magyarázatokat fűztek hozzá. Aki hamarabb merít vizet, az lesz a szerencsés – tartották Bukovinában, a napfelkelte előtt a keresztútra öntött víz véd a jégeső és veszedelem ellen – mondták Moldvában. A mosdóvízben piros tojást tenni, és arról mosakodni az egész család számára egészséget jelentett. Számos munkatilalommal emelték a nap ünnepi jellegét: nem sepertek, nem főztek, nem hajtották ki és nem fogták be az állatokat, mert az ezen a napon semmi jót nem hozott.

SzaSzi
Fotó: Canva

Forrás: arcanum, kultura.hu, babafalva.hu, Magyar Katolikus Lexikon

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Nagyszerda – Árulkodó Júdás, nem kap piros tojást!
2. rész: Nagycsütörtök – A harangok Rómába mennek
3. rész: Nagypéntek – Mindenkinek megvan a maga keresztje
4. rész: Nagyszombat – Ártatlan, mint a ma született bárány