Az új intézmény bokrétaünnepélyét 1894. október 27-én tartották, azonban a közbeeső szokatlanul zord téli időjárás miatt a befejező munkálatok csak 1895. március 26-án folytatódtak. Az új épület zárkőletételére 1895. július 22-én került sor, melyről természetesen a sajtó is beszámolt. Az ünnepségen jelen volt gróf Laszberg Rudolf főispán, Zechmeister Károly polgármester, dr. Petz Lajos igazgató-főorvos, Hübner Jenő műépítész, Schlichter Lajos építési vállalkozó és Ruschek Antal nádorvárosi esperes-plébános.

Győri Közlöny, 1895. július 25. (3. oldal):

Az új kórház távlati képe:

A kórház távlati képén látható, hogy az épületek egy része akkor még földszintes volt, az emeletráépítések csak később, 1927−28-ban történtek meg.

Az épületek ünnepélyes felavatása 1895. november 3-án került megrendezésre. A jeles ünnepség kezdeteként Zalka János megyés püspök megáldotta a kórházi kápolnát, ezt követően a díszgyűlés következett. Ennek keretein belül a jelenlévők az országos magas rangú vendégekkel, többek között Perczel Dezső belügyminiszterrel, Erdély Sándor igazságügy-miniszterrel, Vörösmarty Béla igazságügyi államtitkárral, Batthyány Lajos fiumei kormányzóval megtekintették a közkórház épületeit és berendezéseit, majd részt vettek a díszebéden. Perczel Dezső beszédében méltatta és elismerte Petz Lajos fáradhatatlan, kitartó munkáját, melynek eredményeképpen megépülhetett az új kórház. A felavatási ünnepségről részletesen a Győri Közlöny 1895. november 5-i számában olvashatunk.

Győri Közlöny, 1895. november 5. (1. és 2. oldal, részletek):

Az ünnepélyes felavatás, és az épületek megtekintése:

Az új Szentháromság Közkórház az átadását követően levetette ünnepi köntösét, s munkaruhát öltve megkezdte működését. Az orvosi személyzet ekkor továbbra is két tagból, dr. Petz Lajos igazgató-főorvosból és dr. Weisz Samu alorvosból állt. 1896-ban csatlakozott az intézményhez dr. Weiner Miksa belgyógyász, aki 1910-ben a belgyógyászat osztályvezető főorvosa lett.

Weisz Samu, a kórház első „medicinae doctor” alorvosa:

Weiner Miksa belgyógyász, később osztályvezető főorvos:

A kórház pavilonjai 1895-ben:

Az új és modern intézmény betegforgalma gyorsan megnövekedett, és már igen hamar helyhiánnyal küzdöttek. A nehézséget eleinte úgy kezelték, hogy a kórtermekben megnövelték az ágyak számát, de ez csak ideiglenes megoldásként működött.

Ezért Petz Lajos részletesen kidolgozott bővítési tervet mutatott be a Győr szab. kir. város hivatalos értesítőjének 1904. évi 22. számában „Javaslat a győri közkórház kibővítése érdekében” címmel. Az új sebészeti pavilon megépítése azonban csak hat évvel később, 1910-ben volt megvalósítható, amikor Horváth Imre győri polgár 40 ezer forintot hagyományozott végrendeletében a kórházra. Ezáltal a sebészet a szülő- és nőbeteg osztállyal együtt – melyek addig a belgyógyászattal közös fedél alatt működtek – önálló épületbe, a Horváth Imre-pavilonba költözhetett.

Horváth Imre, az új győri kórház jótevője:

A VII. számú pavilon, sebészeti osztály:

Szintén ebben az új épületben kezdett el működni a kórház első, Reiniger-Gebbert- és Schall gyártmányú röntgen készüléke, melynek kezelésére dr. Schroeder Gyula kapott megbízást. A szakorvos önzetlen áldozatkészséggel elvállalta a felkérést, s mint sokan mások, a még nem ismert sugárártalomnak lett áldozata 1918-ban.

Schroeder Gyula röntgen szakorvos:

Győri Hírlap, 1910. február 27. (5. oldal, részlet):

Bábaképző tanfolyam is indult az új sebészeti pavilonban, melyet dr. Bánki Zoltán győri nőorvos tartott. Közbejött azonban az I. világháború, és a bábaoktatást szolgáló helyiségeket a sebesült katonák ellátására kellett átadni, Bánki Zoltán pedig maga is bevonult. Sajnos a világháború után nem tudták újraindítani a képzést, mert a tanfolyam céljait szolgáló helyiségeket részben műtővé, részben a kórházi kezelést igénylő városi szegények részére átalakították.

A kórház az I. világháború alatt, középen dr. Petz Lajos:

A világháború és az azt követő forradalmak erősen megviselték a Szentháromság Közkórházat. A háború alatt megszűnt a gázszolgáltatás, a sokszor szünetelő vízszolgáltatás, a kórházi fehérneműk lerongyolódása, és a horribilis textilárak miatti pótolhatatlanságuk, a szappan-, gyógyszer- és kötőszerhiány, az élelmiszerekben beállt drágaság mind-mind súlyosan befolyásolták az intézmény működését.

Az 1919. március 21-én kikiáltott proletárdiktatúra következményeként az intézetben jelentős személyi változások történtek. Elsősorban az új kórház megteremtőjét, dr. Petz Lajost, aki 35 éven keresztül volt az igazgató, 1919. március 25-én nyugdíjazták, s ugyanekkor eltávolították a kórház belgyógyász főorvosát, dr. Földes Józsefet is, aki 1901-től erősítette az orvosi kart. A tanácsköztársaság dr. Csillag Józsefet nevezte ki új igazgatónak és sebész főorvosnak, aki a proletárdiktatúra bukásáig, 4 hónapon keresztül vezette az intézetet. Ezt követőn Petz Lajos visszatérhetett az intézmény élére, és az eltávolított orvosok is újra elfoglalhatták hivatalukat.

Győri Vasárnapi Ujság, 1919. augusztus 9. (3. oldal):

1922-ben a Szentháromság Közkórház története újabb fordulóponthoz érkezett, 38 évnyi fáradhatatlan szolgálat után dr. felpéczi Petz Lajos igazgató-főorvos – immár szabad akaratából – nyugállományba vonult. Darányi Kálmán főispán utódjául fiát, dr. Petz Aladárt nevezte ki, aki hivatali esküjét 1922. augusztus 1-jén tette le.

Dr. Petz Aladár igazgató-főorvos:

Győrvármegye, 1922. augusztus 2. (2. oldal):

Győri Hírlap, 1922. augusztus 19. (2. oldal):

Petz Aladár országos hírűvé tette a győri sebészetet, találmánya, a gyomorvarró gép pedig számára hozott világhírnevet.

Az új intézményvezető már hivatalba lépése után pár héttel egy kórházfejlesztési tervvel fordult a város főispánjához, Darányi Kálmánhoz, és a polgármesterhez, Farkas Mátyáshoz. Az épületek fejlesztése és bővítése 1925 és 1928 között két ütemben valósult meg. A kórházi férőhelyek száma 320-ról 700 ágyra emelkedett. Ennek következtében természetesen új orvosokat is alkalmaztak az intézményben: dr. Unger Gyula és dr. Fratrits Jenő nőorvosokat, dr. Zacher Pál boncoló főorvost, dr. Hochstrasser Emil bőrgyógyász−urológust, dr. Veress Károly fülészt, dr. Lippay Sándor szemészt és dr. Árpási Adolf röntgen szakorvost. A nyugállományba vonult Földes Józsefet dr. Nyáry László váltotta a belgyógyászati főorvosi pozícióban. 1923. október 1-től pedig alkalmazásba került dr. Ágoston László, aki az első gyermekgyógyász főorvos volt az intézményben.

1925-ben Árpási Adolf tragikus körülmények között életét vesztette (a Soproni Hírlap 1925. június 5-i száma arról írt, hogy a fiatal orvos öngyilkosságot követett el gyógyíthatatlan vérbaja miatt. Valószínűleg ő is a sugárártalom miatt betegedett meg). Helyét dr. Halmi József vette át.

Az új elmeosztály vezető főorvosa pedig dr. Ráth A. Zoltán lett.

Árpási Adolf, Nyáry László és Ágoston László doktorok:

Az 1925-ben megkezdett kórházbővítés céljaira a városok amerikai beruházási kölcsönéből, a Speyer-kölcsönből 225.000 aranykoronát fordíthatott az intézmény. Ebből valósult meg a telekrendezés és a következő beruházások: a fertőzőbeteg osztály, a gondnoki és portáslakások, a konyhai pavilon emeletráépítése, a fertőtlenítő épület, az istállók és kocsiszínek, a proszektúra alápincézése boncolás és hűtőkamrák céljaira, és az egész kórházi épületegyüttest körülvevő kőkerítés megépítése.

Még ez év nyarán megkezdték működésüket a kórházban az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek rendjének apácái, akik hivatásos betegápoló nővérek voltak.

Dunántúli Hírlap, 1925. november 7. (2. oldal):

Dunántúli Hírlap, 1926. január 15. (2. oldal):

A IX. számú pavilon, az új fertőzőbeteg osztály:

A X. számú pavilon, a fertőtlenítő épület:

A főzőkonyha:

A kórház további bővítésére Vass József népjóléti miniszter összesen 1.440.000 pengőt utalványozott az állami beruházási hitelekből. Ebből az összegből a város által átengedett újabb telekrészen a következő létesítmények készültek el: a lebontott volt katonai barakkok helyén az új belgyógyászati osztály, az új elme- és idegosztály, továbbá a gyerekosztály, a bőrgyógyászati osztály és a proszektúra emeletráépítése. Fontos megemlíteni Vass József neve mellett a kórházi bizottság tanácsának elnökét, Koller Jenőt, aki kezdettől fogva teljes odaadással támogatta a fejlesztési munkálatokat, csakúgy mint dr. Scholtz Kornél államtitkár, dr. Barabás József miniszteri tanácsos és Németh Károly királyi udvari tanácsos.

Vass József és Koller Jenő:

Az új létesítmények felavató ünnepségére 1929. január 8-án került sor, melyen Vass József népjóléti miniszter is részt vett. Az ünnepségen a gyermekosztály emléktábláját is leleplezték, melyet a győri születésű dr. Schöpf Merei Ágost tiszteletére állítottak, aki úttörője volt hazánkban a tudományos gyermekgyógyításnak. Az orvosnak a magyar forradalom leverése után menekülnie kellett az országból. Az angliai Manchesterben telepedett le, ahol gyermekkórházat alapított. Az emlékmű dr. Bókay János, a budapesti Stefánia gyermekkórház igazgatójának kezdeményezésére készült el. Az emléktáblán az alábbi szöveg olvasható:

„Győr szab. kir. város közönsége
kegyelettel adózik
Dr. Schöpf Merei Ágost
emlékének
ki hazánkban uttörője volt
a tudományos gyermekorvostannak.
Született Győrött 1805-ben
meghalt Manchesterben
1858-ban.”

Dunántúli Hírlap, 1929. január 9. (1–2. oldal, részletek):

A XI. számú pavilon, az új belgyógyászati osztály, és kórterem az új belgyógyászati pavilonban:

Az új ideg- és elmeosztály:

A proszektúra az emeletráépítés után:

A VI. számú pavilon, az új bőrgyógyászati és urológiai osztály (előtte elmefigyelő osztály):

A III. számú pavilon, az emeletesre épült gyermekosztály és a kórterem (előtte fertőzőbeteg osztály volt):

A Szentháromság Közkórház akkori fejlődésének az 1929-es gazdasági világválság vetett véget. A szigorú kormányzati takarékossági intézkedéseknek köszönhetően szűkültek az intézmény anyagi forrásai. 1931-ben 250 ágy szűnt meg, csökkentek az orvosi eszközökre és az épületek karbantartására fordítható keretek. A gazdasági válság enyhülésével járó átmeneti javulás után pedig az 1939-ben kitört II. világháború vetett gátat minden fejlődésnek.

A háború után lezajlott társadalmi változások, a kommunista kormányzati rendszer alapvető átalakulásokat indított el az egészségügyben. 1949. december 3-án Győr polgármestere határozatot hozott, melyben a Szentháromság Közkórház nevet Győr Város Közkórháza névre változtatta. Petz Aladárt, aki 28 éven át vezette az intézményt, kórházigazgatói tisztségéről 1950-ben leváltották, és a kórházat a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának irányítása alá helyezték. Az új igazgató a betegosztályoktól függetlenített dr. Kocsis Ferenc miniszteri biztos lett. További szomorú esemény az intézet történetében, hogy 1951-ben az ápoláshoz kitűnően értő apácákat is elküldték a kórházból.

Az egészségügyi ellátásban az intézet megyei vezető szerepet kapott a soproni, a csornai, a kapuvári és a mosonmagyaróvári kórházak előtt. Ennek következtében ismét nevet változtatott az intézmény: Győr−Sopron Megyei Kórház néven működött tovább.

1957-ben dr. Mike Zoltán, az akkori igazgató átvette a győri 8. számú Magyar utcai Honvédkórházat minden felszereléssel és személyzettel együtt. Az új kórházi egység már magában hordozta a kórházfejlesztés területi bővülésének lehetőségét. A Zrínyi utcai telephelyen működő kórházi épületek már felújításra szorultak, korlátozott lett a befogadóképességük. Az 1960-as átfogó kórházi jelentésekben a pavilonok minőségét kritikusnak írták le. Hivatalosan ekkor fogalmazódott meg először, hogy a kórházkultúra színvonalának már nem felelnek meg a Zrínyi utcai részlegek.

Az 1965. évi megyei tanácsi jegyzőkönyvben már arról olvashatunk, hogy a telephelyek fejlesztése mellett szükségessé vált egy új tömbkórház építése is. 1973-ban a Megyei Tanács elkészítette a két ütemben megvalósítható kórházfejlesztési programját. A hosszú távú tömbkórházi elképzelésben a Magyar utca és Vasvári Pál utca által határolt terület fejlesztése szerepelt. Ez egyben azt is jelentette, hogy a Zrínyi utcai telephelyről fokozatosan átköltöznek majd az osztályok.

1977-ben elkészült a C-, 1981-ben a D-, 1984-ben pedig az A- és B-épületek.

A Megyei Kórház 1987-ben (forrás: Fortepan / Illés Zoltán):

A két szárny évtizedeken keresztül működött egymás mellett egészen 2013-ig, amikor az intézmény támogatást kapott egy újabb tömb megépítésére, így a Zrínyi utcából kiköltöztethették a még ott működő osztályokat. Ezzel pedig egy teljesen új fejezet kezdődött a megyei kórház történetében.

A Zrínyi utcai komplexum, mely a maga idejében a legkorszerűbb kórházi pavilon rendszer volt, 2021-ben végleg kikerült az intézmény használata alól, és a Széchenyi István Egyetem tulajdona lett.

Az intézmény még 1991-ben felvette Petz Aladár nevét, tisztelettel adózva a világhírű sebész, feltaláló és kórházigazgató emléke előtt.

A Petz Aladár Megyei Oktató Kórház napjainkban:

A győri Szentháromság Közkórház megalakulása történetének 1. része itt olvasható.

Légrádi Szilvia

Felhasznált irodalom:
Petz Aladár: A Győri Kórház története
Petz Aladár: Győr Szabad Királyi Város Szentháromság Közkórházának múltja és jelene, 1749−1928
Mónus Ágnes: Az ispotálytól a modern kórházig: a győri kórház 265 éves története
Győri Közlöny, 1895. 07. 25., p. 3. − A győri uj közkórház zárkőletétele
Győri Közlöny, 1895. 11. 05., p. 1., 2. − A közkórház felavatása
Győri Hírlap, 1910. 02. 27., p. 5. − A hetedik pavillon: látogatás a kórházban
Győri Vasárnapi Ujság, 1919. 08. 09., p. 3. − Dr. Petz Lajos a kórházban és a főorvosi hivatalban
Győrvármegye, 1922. 08. 02., p. 2. − Petz Lajos dr. bucsuja a városi tanácstól
Győri Hírlap, 1922. 08. 19., p. 2. − Az uj kórházigazgató üdvözlése
Dunántúli Hírlap, 1925. 11. 07., p. 2. − A városi kórház fejlesztése
Dunántúli Hírlap, 1926. 01. 15., p. 2. − A győri közkórház fejlődése
Dunántúli Hírlap, 1929. 01. 09., p. 1., 2. − Vass József miniszter felavatta az uj kórházépületet

A címlapkép a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti gyűjteményéből származik; a 43. kép a Fortepan.hu gyűjteményéből származik, pontos lelőhelye itt található: FORTEPAN / Adományozó: Illés Zoltán; a 44. kép Kiss Kitti felvétele; a többi kép a Győr Szabad Királyi Város Szentháromság Közkórházának múltja és jelene, 1749−1928 című kötetből származik.

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.