Ehhez a naphoz egy másik fontos, a betániai megkenésként emlegetett esemény is kapcsolódik a Bibliában, amely élesen szemben áll Júdás tettével. Egy asszony valódi nárdus olajjal kente meg Jézus fejét és lábait, aki ezt a szeretet és a hitvallás jeleként értelmezte. Ez az odaadó tett még sötétebbre színezi a karióti Júdás árulását, aki harminc ezüstpénzért kiszolgáltatta őt a főpapoknak. Ennek a drámai fordulatnak lelki értelemben is hihetetlen mélységei vannak, erős tanítás, ezért kulcsfontosságú a húsvéti események sorában. Mély kontraszt feszül Jézus és Júdás látásmódja között. „Ahogy Jézus látja: áldás az adás, de ahogy Júdás látja: pazarlás. Ez az áldás adja meg az utolsó löketet Júdásnak, hogy feladja tanítványságát, hitét és mesterét.” Kinek-kinek a maga igaza, nézőpontja ütközik, éppen erre figyelmeztet ez a nap, és rámutat a sötétség és a bűnbeesés felé való elmozdulásra. „Jézus sok fájdalma éppen abból ered, hogy rengetegen vannak, akik úgy látják az életet, mint Júdás, aki csak hasznot húzna abból is, ami áldás.”

Júdás valóban elárulta Jézust, elítélendő tette a Gecsemáné kertben csütörtökről péntekre virradó éjszaka teljesedik be, amikor a főpapok emberei megérkeztek, hogy elfogják: „Még beszélt, amikor odaért Júdás, a tizenkettő közül az egyik, s vele a főpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. Az áruló jelben egyezett meg velük. „Akit megcsókolok – mondta –, ő az, fogjátok el!” Azzal mindjárt Jézushoz lépett. „Üdvözöllek, Mester!” – mondta, és megcsókolta." (Mt 26,47–49)

Ebből a történetből ered a júdáscsók elnevezés, amely a cselekedet elfogadhatatlanságára utal. A csúfolódó mondás – Árulkodó Júdás, nem kap piros tojást – inkább az óvodás, kisiskolás gyerekek figyelmeztetése egymásnak. Az óvódás korú gyerekek még nem tudják, mi a helyes, mi nem, és mikor kell szólni a felnőttnek, hogy tegyen igazságot. Ha valami sérti az igazságérzetüket, rögtön futnak a felnőttekhez. Előbb-utóbb megtanulják, hogy nem feltétlenül kell mindenért panaszkodni az óvó néninek vagy a szüleiknek, és azt is, hogy másokra „árulkodni” nem szép dolog, különösen irigységből, önzésből, rosszakaratból.

Júdás már nem tudta megváltoztatni vétkét, de megbánta, hiszen visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek. „Vétkeztem – mondta –, elárultam az igaz vért.” (Mt 27, 3–5)

SzaSzi
Fotó: Canva

Forrás: abibliamindenkie.hu, lelekart.hu