Győr első ismert székháza a XVI. században az Apáca utca 5. sz. alatt állt, innen költözött át a mai Széchenyi tér északkeleti sarkán álló Rákóczi Ferenc utca 1. sz. épületbe, melyet többször is bővítettek az évek folyamán. A létesítmény 1898-ig volt a város közigazgatási központja. (Napjainkban Győr Megyei Jogú Város Levéltára működik az épületben).

A város növekedésével és fejlődésével, a lakosság számának emelkedésével a közigazgatási feladatok ellátására a Rákóczi utcai épület egy idő után szűkössé vált. A hivatalnokok egyre nagyobb számban a városházán kívül, bérleményekben látták el feladataikat. Hamarosan felmerült az épület bővítésének, vagy egy új városháza építésének szükségessége.

Egerváry József, a törvényhatóság egyik tagja azt ajánlotta a városi tanácsnak, hogy ez ügyben forduljanak a Bisinger-hagyatékot kezelő bizottsághoz. Bisinger József üvegmester 1843 áprilisában teljes vagyonát Győr városára hagyta, és végrendeletében többek között a városháza bővítésére is gondolt.

A bizottság támogatta ezt a törekvést, és az alapítványi vagyonból bizonyos összeget átengedtek a városnak egy új hivatal építése céljából. Több elképzelés is született az épület elhelyezésére, végül Alpár Ignác építészt, a késő eklektika jeles képviselőjét kérték fel a helyszín kiválasztására.

A bizottság tagjai először a Karmelita teret szemlélték meg, ahol a városra néző főhomlokzattal készült terv. Itt két épületet kellett volna lebontani, de csak nagyon szűkösen fért volna el az új városháza.

A Dunakapu térre a Dunára nézően egy minden igényt kielégítő neogótikus terv készült. Itt viszont 15 telket kellett volna megvásárolni, s a rajtuk lévő épületeket lebontani, túl nagy ráfordítási költséggel.

Utolsóként a vásárteret tekintette meg a bizottság, ahol a Deák utca (ma Aradi vértanúk útja) és a Fehérvári utca közötti délre eső teret találták beépítésre alkalmasnak. Ide Alpár Ignác a városra néző főhomlokzattal, a jobb szárnyon toronnyal és két mellékszárnnyal tervezett egy impozáns neobarokk épületet.

A bizottság végül a vásártéri tervet ajánlotta a törvényhatóság figyelmébe. A városi közgyűlés 1892. december 30-án tárgyalta az előterjesztést, ahol a kereskedelmi érdekek védelmében sokan a javaslat ellen szavaztak. Végül is a közgyűlés 39 szavazattal 37 ellen a vásártéren felépítendő új városháza mellett szavazott.

A belügyminiszter jóváhagyta a közgyűlés döntését. A városházépítő bizottság Wennesz Jenő fogalmazót bízta meg az építési program összeállításával. A tervezetben javasolták, hogy a városháza kétemeletes, tornyos épület legyen, egy fő-, esetleg két melléklépcső feljárattal és alagsorral. A torony tűztoronyként került bele a tervezetbe.

A városházépítő bizottság ezt követően 1893. november 30-án országos pályázatot írt ki az épület megtervezésére. A szervezéssel megbízott testület tagjai voltak többek között Gassner Ede bizottsági tag, dr. Petz Lajos kórházigazgató és Ódor István főmérnök, majd a pályázatok elbírálására meghívták szakértőkként Luksa Fábry Béla műszaki tanácsost és Czigler Győző építészt. A kitűzött határidőre 16 pályázat érkezett be, melyek közül Hübner Jenő tervét fogadták el, s 1894. szeptember 29-én megbízási szerződést kötöttek vele.

A Városháza jelképes építését a millenniumi ünnepségen, 1896. május 14-én kezdték meg. Az építési területen az első, szimbolikus kapavágást Zechmeister Károly polgármester tette meg. A győri mesterek közül a kőművesmunkákat Schlichter Lajos vállalkozó, a kőfaragómunkát Birkmayer János, a lakatos- és kovácsoltvasmunkát Prettenhoffer Imre, az épületasztalos- és ácsmunkát a Hets testvérek, a szobafestést Krausz Károly kapta meg.

Rajtuk kívül több jeles iparos és vállalkozó vett részt a munkálatokban: Fried Zsigmond a bádogosmunkát, Oppenheimer Ignác budapesti szobrász a díszkőfaragást, Ullmann Gyula budapesti szobafestő a közgyűlési terem, az előcsarnok, a lépcsőház és a felső emeleti folyosó díszmunkáit végezte.

1897 tavaszától gyors ütemben folyt az építkezés, augusztusban pedig a bokrétaünnepélyt is megtartották. Egy évvel később az épület már olyan állapotba került, hogy a hivatalok megkezdhették a beköltözést, és a nagytorony erkélyén a tűzőrség is elfoglalta helyét. A toronyórát Opitz Lajos győri órás és ékszerész szállította és helyezte el a toronyban 1898. november 18-án.

Még ebben az évben Mátray Lajos megbízást kapott, hogy a nagy jótevő – kinek alapítványából megépülhetett az új városháza – Bisinger József üvegmester szobrát elkészítse, melyet az épületben fognak elhelyezni.

Az új Városháza ünnepélyes felavatására végül 1900. március 19-én került sor. Az előcsarnokban ekkor helyezték el a carrarai márványból készült, életnagyságú Bisinger szobrot is. Az ünnepi szónokok különösen Hübner Jenő érdemeit emelték ki, aki impozáns, díszítő elemekben gazdag, de nem hivalkodó székházat tervezett a városnak. A dicséretből bőven jutott Schlichter Lajos építési vállalkozónak is, aki a tervező elképzelésének megfelelően kitűnő munkát végzett.

A folyóirat és a képeslap a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Győri Hírlap 1900. március 20-i lapszáma, illetve a Győr Városháza képeslap megtekinthető és letölthető a Digitális könyvtárból.

Légrádi Szilvia
Fotó: Szabó Béla, Vas Balázs

Felhasznált irodalom:
Sáry István: A győri városháza
Czvikovszky Tamás: A város háza: a győri városháza története és bemutatása
Győri Hírlap, 1900. 03. 20. (1. és 2. oldal)
Orbánné Horváth Márta, Galambos Krisztina, Szabó Béla: Győri képeskönyv