Életmesék Szabady Jánossal

Mintegy évtizede indítottam egy sorozatot a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Ménfőcsanaki Fiókkönyvtárában Életmesék címmel, melynek célja az volt, hogy közelebb hozza egymáshoz a különböző generációkat. Idős embereket hívtam meg, hogy meséljenek a gyerekeknek a múltról és az életükről. A legutóbbi alkalommal Szabady János helytörténeti kutató mesélt az iskolás gyerekeknek érdekes történeteket.
A közönség nagy érdeklődéssel és szeretettel fogadta Szabady Jánost, aki évtizedek óta foglalkozik a település múltjával. Tősgyökeres csanaki, mindig fontos feladatának tartotta a szülőföld múltjának megismertetését, és nagyon sokat tett az itt élőkért. A magyar történelem számos eseménye kötődik lakóhelyünkhöz − e gazdag múlt ösztönözte arra, hogy kutassa a település történetét. A lelkes lokálpatrióta munkáját számos kitüntetéssel ismerték már el: 1997-ben megkapta Győr város Szent László-díját, 2008-ban Dr. Kovács Pál Ezüst Emlékéremben részesült, 2011-ben Ménfőcsanakért Elismerő Plakettel jutalmazták, legmagasabb kitüntetését pedig a fővárosban vehette át, a Magyar Arany Érdemkeresztet.
A helytörténeti kutatónak ez idáig 12 könyve jelent meg, ebből nyolcat önállóan írt, négynél pedig társszerzőként jegyzik. Először Ménfőcsanak sporttörténetét írta meg (1983), majd a Ménfőcsanaki sétát (2000), később a Történelmi kalauzt (2007). Tizedik kötete, a Mozaikok Ménfőcsanak történetéből 2020-ban látott napvilágot: bemutatja a fontos történelmi eseményeket, a helyi életet és szokásokat. Megírta továbbá a 100 éves Ménfőcsanaki Sportegyesület (2023), valamint a 75 éves ménfői római katolikus templom történetét (2024). Legújabb kötete 2025-ben látott napvilágot Csanak történeti áttekintése címmel.

A beszélgetés során Szabady János először a gyermekkoráról és az 56-os forradalom emlékeiről mesélt, utóbbinál többek között Halász Ödönről, aki a település egyetlen áldozata volt, 17 évesen. Ménfőcsanak történelmi eseményekben gazdag. Kevés város mondhatja el magáról, hogy a közép-európai civilizáció minden korszakának embere megtelepedett területén: kelták, rómaiak, avarok és a honfoglaló magyarok is. Összeállítottam egy válogatást régi fényképekből, képeslapokból, hogy érzékeltessem, milyen izgalmas múlttal rendelkezik a település. A képek segítségével áttekintettük a fontos történelmi eseményeket és helyeket, amelyek ide kapcsolódnak.
A ménfői csata 1044-ben itt történt, a Képes Krónikába is bekerült Aba Sámuel és Orseolo Péter csatája. IV. Béla király (a második honalapító) Királyszéknél tartott törvénynapot 1244-ben. Világosváron Győr elővára állt a török időkben, ahonnan veszély esetén rőzsetűzzel jeleztek a győri vár katonáinak. A Rákóczi-szabadságharc emlékére meghagytak egy fát az akkori erdőből, ma emlékkő áll a helyén. Ménfőcsanak három településből egyesült 1934-ben: Csanakfalu, Csanakhegy és Ménfő. Megtudhatták a gyerekek azt is, mi a valóságalapja a helyi mondáknak. Még egy csanaki származású betyár is élt a közeli Bakonyban, Klauz Ferkó.
1847 óta a csanaki plébánián vezették a Protocollum Domesticumot, mely kitűnő forrásanyag az utókornak. Bády Izidor plébános 22 éven át részletesen tudósított a helyi eseményekről. Az időjárást is megfigyelte, feljegyezte, sőt a kolerajárványokról is írt.

Régen sok mindenhez értettek az emberek, olyat is meg tudtak csinálni, amit a mai emberek nem. De nehezebb volt az élet, mint ma! A gyerekek hallhattak arról, mivel foglalkoztak korábban az itt élők. A Sokorói-dombság lejtői szőlőművelésre kiválóan alkalmasak voltak – messze földön híresnek számított akkoriban a sokorói dombvidéken termett szőlőből készített bor. Szoros kapcsolat alakult ki a várossal, fokozatosan Győr „szőlőhegye” és „kedvelt kirándulóhelye” lett, számos városi polgári családnak volt itt szőlője, nyaralója. Mint például Ecker János vaskereskedőnek, aki a reformkorban naplót írt a város napi eseményeiről. Ma is áll még a villája az egyik domb tetején, alatta hatalmas pincével, mely alakja az építtető monogramját adja ki.
Nagyon érdekes a Bezerédj-kastély és a kápolna története. 100−150 éve a környékük teljesen másképpen nézett ki, mára sajnos alig maradt valami az eredeti berendezési tárgyaikból. Napjainkban a könyvtáron kívül két emlékszoba is található a Bezerédj-kastélyban: Galgóczi Erzsébet Kossuth-díjas írónőé és Sulyok Vince költő, író, műfordító, könyvtárosé, aki az 56-os forradalomban játszott szerepe miatt kényszerült arra, hogy elhagyja a hazáját.
Végül a „ménfőcsanaki csodáról” hallhattunk egy megdöbbentő történetet: 1944. október 7-én Csanakra bombák hullottak, melyeket egy sérült gép szórt ki a házakra. Hála a sorsnak, a szerencsének, hogy halálos áldozatot nem követelt a váratlan, tragikus esemény. Csodával határos módon életben maradt egy csecsemő is, akit egy asztal védett meg a lehulló törmeléktől. Ma is él Balics László, aki már 80 év felett jár. Felolvastam egy részletet erről a Mozaikok Ménfőcsanak történetéből című könyvből.
Molnár Béla 30 évig dolgozott itt jegyzőként, aki fiatalon 200 érmet szerzett, és országos bajnok lett diszkoszvetésben. 1945 után egyetlen „bűnt” követett el az egykori élsportoló: egy meghibásodott cséplőgép miatt letartóztatták, mely aztán korai halálához vezetett.

Igyekeztünk érdekes történeteket mesélni, melyek hasznosak lehetnek, nem csak a diákok számára. Aki többre kíváncsi, olvassa el legalább egy kötetét Szabady Jánosnak, vagy szemezgessen, mazsolázzon belőle. A település helytörténetéről szóló könyveket szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe – ezek a kiadványok hasznos segítői az itt élő embereknek és az érdeklődőknek, hogy jobban megismerjék Győr ezen városrészét, amely 1971 óta tartozik hozzá.
Szabady János kötetei megtalálhatók a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményében.
Sulyok Attiláné
Fotók: Bősze Levente

