Ady/Petőfi… Együtt? Naná!
Scherer Péter osztálytermi darabja a győri könyvtárban – SzaSzi írása
Némi előítélettel állok a rendhagyó irodalom óra hallatán… Versdömping? Megzenésítve? Vagy egy jól szerkesztett előadás? Humor? Nem hiszem! Persze ez is lehet jó, de a mai diákokat vajon „meg lehet-e fogni” vele? Hogy jön össze egyáltalán Petőfi és Ady? Lehet annál több, hogy költők, tanuljuk, érettségi tétel? Mi a közös szál? A Scherer Péter rendezte előadásnak nincs hangzatos címe, mondjuk egy versidézet. A Nézőművészeti Kft. és a Manna Kulturális Egyesület közös előadása csak egy rendhagyó találkozást ígér. Vajon az órára összegyűlt háromosztálynyi középiskolás diák mire számít?
Pillanatok alatt messze szakadunk a tankönyvek világától! Hamar lebomlanak a falak jelen és múlt között, ott áll előttünk Petőfi Sándor (Kovács Krisztián) és Ady Endre (Katona László), és a vágyaikról, gondjaikról beszélnek, nagyon személyesen, hús-vér emberként. A problémáik szinte maiak (szerelmi csalódás, betegség, pénztelenség)! A tanultabbak felfedezik, hogy dokumentumok, prózai írások, levelek is beépülnek a darabba, és valamiféle párhuzamos életrajz mentén alakul a játék.
Filmszerűen peregnek előttünk Petőfi életének momentumai: színészet, utazások, szerelem… Ott van Ady is, aki mintegy hatvan év távlatából reflektál a történetekre (alapja Ady Petőfi nem alkuszik című írása). Kicsit furcsa ez a párbeszéd, de mégis összecseng. Időnként a két főszereplő „sapkás” szerepekbe ugrik (megszeppent vizsgázó diák, fanatikus távgyalogló és társainak szabad és ironikus asszociációs játéka), akik tévhiteket, féligazságokat, sőt ostobaságokat mondanak, ezzel humort és iróniát csempésznek a játékba. Figyelmeztetnek, hogy nem kell, sőt nem szabad komolyan venni ezeket. Hovatovább az álhírek burjánzásának korában tükröt is tart elénk. Arra sarkall, hogy keressük a hiteles információkat, ne hagyjuk, hogy összezavarjanak bennünket. Ellenpontként megjelenik két valós irodalomtörténész, akik profi eligazítást adnak a költőóriások megközelítéséhez (dr. Kalla Zsuzsa, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa és dr. Fráter Zoltán, az ELTE BTK modern magyar irodalomtörténet tanszékének docense, Ady nagy szerelmese, forrás: szinhaz.hu).
A zene is szerepet játszik a darabban, zárásként egy Cseh Tamás dalt, a Harminc asszonyt halljuk. Egyfajta kronológiát követő mozaikokat kapunk, sokszoros fénytörésben látjuk a hétköznapi Petőfit és Adyt, a játék lendületes, a váltások élesek, közben finoman bevonódunk a korba, amely vagányan tárul elénk, szórakoztató. Nem lehet tudni pontosan, hogy a játék melyik pontján „pacsiznak le” a diákok és a költők, mert érezhetően mindenki benne van ebben a játékban. A lényeg, hogy kedvet kapunk a két klasszikus olvasásához, életének alaposabb tanulmányozásához.
Alkotók: Gyulai Eszter, Scherer Péter, Katona László, Kovács Krisztián
SzaSzi
Fotók: Szilvási Krisztián
2026.03.13