Gépi forgácsoló, ötvös, ékszerbecsüs és drágakőfoglaló végzettségekkel rendelkezik, de beéri az egyszerűen hangzó ékszerész titulussal. Nem is ezért kerestük az 57 éves üzletember-mestert, hanem mert a megélhetési forrása mellett szívesen hódol egy másik rendszeres tevékenységnek, amelyhez sok éves tanulás segítette. Énekel a Győri Nemzeti Színház énekkarának külsős tagjaként.

Honnan örökölte a tehetséget az énekléshez?

Volt kiktől, nagyapám valamikor szaxofonon játszott, édesapám pedig a régi konzervatóriumban bőgő szakon végzett. Nem csoda, hogy számomra a zene fiatalkori szerelem, amely a mai napig elkísér. Ráadásul tovább öröklődött, mert a lányom fuvolázni tanult, a fiam pedig kántorként szolgálja az evangélikus egyházat az újvárosi Öregtemplomban.

Mennyi időt áldozott a tanulmányaira?

Lényegében tizenkét esztendőt. Először a Zeneiskolában tanultam Pintér Ferenctől, az akkori igazgatótól. Biztatott, hogy ne hagyjam abba, javaslatára kerültem a Richter János Zeneművészeti Szakgimnázium magánének szakára, ahol Horváth Jenő Kálmán nagyjából egy évtizedig foglalkozott velem. Végül is nem kevés időt fordítottam az énektanulásra, a hangképzésre, az éneklés finomítására. De megérte, mert a későbbiekben kiderült, érdemes volt tanulni, a tanultakat ma is tudom hasznosítani.

Mikor kapcsolódott be a színházi énekkar munkájába?

Bor József igazgatói időszakában történt, mégpedig 1992-ben, Gál Anikó akkori karigazgatósága alatt. Ekkor mutatkozhattam be Verdi Álarcosbál című operájában a győri színház közönségének. Mondanom sem kell, madarat lehetett volna fogatni velem, úgy éreztem, kinyílt előttem a zene világa. Később azonban, további darabokat követően, kimaradt néhány év az éneklésből, elsősorban a civil foglalkozásom fejlesztésére kellett tekintettel lennem.

Nem hiányzott a színpad, a rivaldafény?

Dehogynem, és amikor jó néhány év múltán Pusztai Ervin, korábbi kórustársam megkeresett, hogy nincs-e kedvem visszatérni, azonnal igent mondtam. Ez már Balogh Eszter karigazgatásának idején történt, nagyjából a 2010-es esztendőktől számolhatom a folyamatos szereplést, változatos, sokszínű előadásokkal. Amelyek a foglalkozásom mellett felüdülést, divatos szóval feltöltődést jelentenek.

Kaphatnánk ezekből néhány érdekességet?

Nagyon szerettem például a Háry Jánost, amely a szó szoros értelmében velem kezdődött. Először úgy nézett ki, hogy én is katonát alakítok, ez később módosult paraszti megjelenésre, végül aztán a nyitókép cigányát keltettem életre. Nagy élményem volt Mozart Varázsfuvolája, Verdi Rigolettója és a Bánk bán, benne az Operaházból érkezett vendégművésszel, Molnár Leventével. Érdekes, hogy operettből mindössze egy jutott nekem, a Bál a Savoyban, annak érdekességét viszont az adta, hogy egy színpadon lehettem a győri közönség kedvencével, Járai Mátéval. Életem másik nem mindennapi élménye pedig az ismert sorozat, az Erzsébet angol királynőről szóló The Crown második évadához kötődik, amelynek egy epizódjában énekeltünk többen is győri kórustagok. Egy év kihagyás után újra kaptam lehetőséget, énekelhetek az idei évadban bemutatott Kodály Zoltán Székelyfonó című daljátékban.

Tud már valamit a folytatás lehetőségeiről?

Még nem, az függ a színház jövő évadra vonatkozó műsortervétől. A munkám és az üzlet nagyon fontos számomra. Szeretem tervezni, kivitelezni az ékszereket, és szeretem azokat a szép pillanatokat, amikor a vevő látható örömmel veszi át a kész darabot. De az éneklés is beépült az életembe, őszintén mondom, hogy nem szeretném abbahagyni – zárta mondandóját Pálmay Zoltán.

Mohay Gábor
Fotók: Pálmay Zoltán