Dr. Horváth Sándor Domonkos író, az intézmény igazgatója elegánsan szűkre szabottan köszöntötte a megjelenteket, majd prof. dr. Jánosi Zoltán irodalomtörténész, az MMA Művészetelméleti Tagozat és a Győri Regionális Munkacsoport tagja lépett a mikrofonhoz. Mindenekelőtt arról beszélt, hogy ugyan még csak 8 éve ünnepeljük a magyar széppróza napját, hamis ez a látszat-fiatalság, mert maga a műnem, a műforma legalább nyolcvanezer éves, egyidős az emberiséggel – hiszen „egy története mindenkinek van”. Persze ennél jóval több is létezik, „az életünk történetek hálózatában mozog, a történet alapja pedig az idő”. Az idő szervező funkcióját kivetítette a többi műfajra is, azaz a teljes emberi irodalomra, majd saját „történetét” osztotta meg a közönséggel, amelyben gyerekként „megkettőződött előtte a világ”, és ez szította fel benne az irodalom iránti szeretetét. Végezetül számba vette a magyar próza erősségeit mind irodalmi nagyjaink, mind pedig a lelkivilág tekintetében, bőven tűzdelve idézetekkel.

Az idei Parnasszus vendégei Berta Zsolt Márai Sándor-díjas író, zenész és Végh Attila József Atilla-díjas író, költő, természetfilmes voltak, akikkel Mirtse Zsuzsa író, költő, szerkesztő beszélgetett, aki közös találkozási pontként a fokozott igényt a szabadság megélésére, az egyenes beszédre és a természet közelségére történő törekvést fogalmazta meg kettejük esetében.

A kérdések először Berta Zsolthoz irányultak, aki ezen az estén Mit tesz Isten című kétkötetes regényével került a fókuszba, amely a Jancsiszög és a Kalef című műveket bővítette trilógiává. A szerző elárulta, az első történet – egyben irodalmi bemutatkozása – írásakor igyekezett kerülni, hogy önmagáról szóljon, mégis egyes szám első személyben jelenítette meg a történetet. Eredendően nem gondolkodott folytatás(ok)ban, de adta magát a dolog – mindkét esetben egy új szereplő felbukkanása, illetve saját családjának emlékezetes múltbéli eseményei vitték tovább új könyvekbe a cselekményszálakat. Meggyőződése, hogy nagyon kevés olyan történelmi munka van, amely az ő látásmódjában tálalja elmúlt száz évünket – azt az évszázadot, amely jelenünket is kontúrosan meghatározza. Ezt szerette volna feldolgozni, egy regény keretei között megmaradva.

Végh Attilával (filozófiai) esszékötete, A belső őserdő mentén folyt a beszélgetés: a hat fejezetből (Lassítás, Visszatérés, Kaland, Rejtőzködés, Hiábavalóság, Az élet fényköre), kontúros ívvel összeálló kötet gondolati alapja – amint azt a címe is mutatja – az erdő, amelynek szinte fizikailag „fáj” az emberi felgyorsult jelenlét és emberi viselkedés. „Az erdő nemcsak egyetlen nagy organizmus – ahol a fák gyökérzetükkel összekapcsolódnak, információáramlás folyik közöttük, és ha valamelyik fa valamilyen okból meggyengül, a többiek próbálják meggyógyítani –, hanem mintha saját érzésekkel is rendelkezne: nemcsak én látom őt, ő is lát engem.” Mesélt saját életteréről, a Börzsönyről, ahová mikor bemegy, tulajdonképpen a „saját belső őserdejébe” jut – vallja, hogy az igazi átéléshez kell, hogy legyen bennünk „az őserdőnek egy fantáziaképe”.

A beszélgetést a szerzők felolvasásai is színesítették, ahol Végh Attila nem a kötetéből vett részletet választott, hanem egyfajta „kiáltványt”: az erdőre való rácsodálkozásból kiindulva „alapított egy egyszemélyes szellemi mozgalmat”, a „thavmatizmust” (thavma görögül azt jelenti, hogy csodálkozni), amelynek a kiáltványát tárta a közönség elé. Berta Zsolt pedig Vasutas Mari bordélyházbeli történetét olvasta fel a Mit tesz Isten című regényéből. Ugyanebből a kötetből adott aztán elő Szina Kinga színművész egy újabb részletet, majd Jáger András színművész Végh Attila készülő regényéből prezentált hangulatos és stílusos sorokat.

Ezután – már a megszokott és megszeretett – színpadi játék következett, ahol az est vendég szerzőinek egy-egy novellájából láthattunk-hallhattunk – némileg improvizációs – részleteket ugyancsak Szina Kinga és Jáger András (mindketten a Győri Nemzeti Színház művészei) előadásában, méghozzá háromféle időbeli „koncepcióban”: 1 percben, 30 másodpercben és 10 másodpercben.

Végezetül az este – szó szerinti értelemben – ízes programja következett vacsorával és kellemes beszélgetésekkel.

A magyar széppróza napi irodalmi estről videofelvétel készült, amely a győri könyvtár YouTube-csatornáján a későbbiekben visszanézhető.

Szilvási Krisztián
Fotók: Orosz Sándor

Fotógaléria: Vendéglő a Parnasszuson – A győri könyvtár széppróza napi estje

Orosz Sándor fotói

54 kép