Ha ehhez hozzátesszük, hogy Polczer Adél, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér munkatársa több mint három évtizede kötelezte el magát az olvasók mellett (az olvasáshoz sokkal régebbi a kötődése), akkor megértjük, miért tartották érdemesnek elismerésre a januári kultúra napi győri ünnepségen.

Mint laikus kérdezem: mi a lényege a tájékoztató könyvtárosi munkakörnek?

Tulajdonképpen olvasószolgálati munkatárs vagyok, részt veszek a kölcsönzésekben, de én állok rendelkezésére azoknak az olvasóknak is, akiknek bármilyen információra van szükségük. Ide tartozik, ha a látogató ajánlásokat kér olvasmányválasztásban, vagy megadott témában irodalomkutatást. Mindezek mellett természetesen szervezünk olvasást népszerűsítő rendezvényeket, valamint diákoknak, csoportoknak könyvtárhasználati foglalkozásokat, ami nem mást jelent, mint az intézmény bemutatását.

Hogyan alakult a pályafutása a felsorolt feladatkörben?

Azzal kezdeném, hogy a jelenlegi életem első és egyetlen munkahelyének, vagy ha úgy tetszik, munkaterületének a helyszíne. Nekem ez életre szóló vállalás, ami a könyvek és az olvasók szeretetét jelenti. Az pedig külön öröm, hogy a vásárcsarnok melletti létesítmény megújult, világos környezetében végezhetem a munkámat. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtár−történelem szakán végeztem 1994-ben, de aztán egyetlen percet sem töltöttem a pedagógiai pályán. A pápai Türr István Gimnáziumban érettségiztem, és ha már visszafelé haladunk, egészen a kályháig, akkor elmondhatom, hogy gyarmati lány vagyok, büszke a gyökereire. A pályafutásomat pedig döntően meghatározta gyarmati történelemtanárom és osztályfőnököm, a ma már doktori címmel is rendelkező Hermann István.

Már akkor mostani tevékenységében képzelte el a jövőjét?

Ha nem is volt határozott célom, mindenesetre az olvasás egészen kiskoromtól hozzám tartozónak tekinthető. Bizonyítva, hogy falusi körülmények között, az értelmiséghez nem tartozó, de a művelődést szem előtt tartó szülői környezetben is lehet nagy becsben tartani a könyveket. Sőt, vegyük hozzá még az újságolvasást is, hiszen a hetvenes-nyolcvanas években sokkal többen voltak a nyomtatott lapok hívei, mint manapság, és bevallom, a könyvek mellett én ma is kedvelem a hagyományos nyomtatott médiát. Amikor tanulmányaim végeztével az akkori városi könyvtárba kerültem, a közvetlen főnököm Szabó Judit lett, akinek az olvasók és a hivatás iránti alázata, szakmai és emberi minősége példát mutatott több évtizedes pályám során. Tagja vagyok a Kisalföldi Könyvtárosok és Könyvtárak Egyesületének, a regionális szervezet vezetőségének tagjaként számos szakmai program, kirándulás megszervezésében vettem és veszek részt.

Gyarmat, Pápa, Budapest – miként lett Győr élete középpontja?

Közlekedési mérnök férjem által kerültem a kisalföld fővárosába, mindkét gyermekünk már Győrben született. Lányom, Hanna huszonhat éves, a turizmus területén dolgozik, három évvel fiatalabb öccse, Mihály a pécsi egyetem mesterszakán gazdaságtudományt tanul. Tehát egyelőre egyedül vagyok a családból a könyves szakmában, de olvasni mindegyikük szeret, és az sem kizárt, hogy talán a majdani unokák követik az én hivatásomat…

Szinte minden kitüntetett az elismeréséről érdeklődőnek azt válaszolja, hogy meglepte. Polczer Adél is így volt vele?

Tudtam a felterjesztésről, váratlanul annyiban ért, hogy számos kiváló munkatársnak lehetek a kollégája, és közülük én lehettem a kiválasztott. Persze, örültem neki, és igazán megható volt, amikor a családom és a munkatársaim előtt elhangzott, hogy 1994 óta a könyvtár elkötelezett szaktájékoztatója vagyok, empatikus és közösségépítő, valamint kulcsszerepem van a harmonikus munkahelyi légkör megteremtésében.

Mohay Gábor
Fotó: Márné Tóth Krisztina