A történet szerint 1945 tavaszán járunk, Németország rövidesen kapitulál, a hadvezetés az észak-norvégiai német csapatokat utasszállító hajókon szállíttatja vissza hazájukba. Az elhagyott táborokban és a hadikórházban azok a finn nők maradnak, akik eszmehűségből, pénzkeresés reményében vagy egyéb okokból követték a németeket lappföldi visszavonulásuk során Narvikba. Most a norvégok fogságába esnek, akik Oslón át hazatoloncolnák őket. Egy lapp sofőr ehelyett Finnország északnyugati csücskébe, a „Kesztyűujjba” szállítja, majd szélnek ereszti őket. Öten úgy döntenek, hogy a felégetett Lappföldön át hazagyalogolnak: vándorlásuk valóságos Odüsszeia, amely egymással is megismerteti és összekovácsolja őket.

A Megbánást nem tanúsított (Ei kertonut katuvansa) Finnországban és Magyarországon egyaránt kiemelkedő kritikai fogadtatásban részesült, 2020-ban a rangos Finlandia-díjra is jelölték. Méltatták a háborús irodalom megújítása szempontjából: a műfaj kliséit elkerülve nem a frontvonalat vagy a stratégiát ábrázolja, hanem a „háború hatásait” és a perifériára szorult egyének, jelen esetben a németekkel kollaboráló nők sorsát – hiteles nézőpontból. A szikár, mégis lírai stílusban megírt történet a hallgatás és szégyen lélektana mentén, töredezett narratívában tükrözi azt a traumát és társadalmi megbélyegzést, amellyel a hazaérkező nőknek szembe kellett nézniük.

A könyv a bűn és felelősség kérdését járja körül: bűnös-e az, aki csak élni és dolgozni akart a háború alatt, még ha a megszállókat szolgálta is? A regény címe pontosan arra utal, hogy a nők nem érzik bűnösnek magukat olyan tettekért, amelyekért a férfiakat nem vonták felelősségre. A kritikusok „vándorlás-regényként” (finnül vaellusromaani) is hivatkoznak rá, ahol a felégetett Lappföld kietlen tája nemcsak díszlet, hanem a belső pusztulás és az újrakezdés szimbóluma is. A szöveg fizikai erejét pedig a menetelés monotonitásának és a nők testi szenvedésének érzékletes leírása adja. A magyar kritika (például az Irodalmi Jelen) Jávorszky Béla Szilárd fordítását is dicséri, amely képes visszaadni a finn eredeti szikár, kopogós erejét.

Tommi Kinnunen finn író és pedagógus, a kortárs északi irodalom egyik legmeghatározóbb alakja. 1973-ban született Kuusamóban. A Turkui Egyetemen végzett tanárként, és irodalmi sikerei mellett jelenleg is anyanyelvet és irodalmat oktat a város egyik általános iskolájában. 2014-ben debütált Négyesút (Neljäntienristeys) című családregényével, amely azonnal óriási kritikai és közönségsikert aratott Finnországban és nemzetközileg is. 2016-ban jelent meg a Lopotti (amely a Négyesút folytatásaként is értelmezhető), 2018-ban a Pintti (egy üvegfúvó közösség életét mutatja be a háború utáni Finnországban), majd 2020-ban a Megbánást nem tanúsított című regénye.

Érdekesség, hogy Kinnunen nemcsak tanítja, hanem kutatja is a finn iskolarendszert, írt egy tanulmánykötetet a finn oktatási rendszer változásairól és kihívásairól. Fikciós művei gyakran foglalkoznak a családi titkokkal, a mássággal és a finn történelem sorsfordító pillanataival, stílusára a lírai érzékenység és a többféle nézőpontból felépített elbeszélésmód jellemző. A regények mellett azonban írt már opera-librettókat, színdarabokat, kabarét és novellákat is. Annak ellenére, hogy Finnország egyik legolvasottabb kortárs szerzője, sokáig úgy nyilatkozott, hogy nem is tartja magát „igazi írónak”, csak egy tanárnak, aki szabadidejében történeteket mesél.

Tommi Kinnunen Megbánást nem tanúsított című kötete kölcsönözhető a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményéből.

Szilvási Krisztián

Forrás: magyarnaplo.hu, ahlbackagency.com, yle.fi, is.fi, utu.fi, gloria.fi, tuijata.com, stiiknafuulia.fi