A Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter által meghirdetett népegészségügyi programban a vidéki mentőszolgálat rendezése is napirendi pontra került. Az országos mentőszolgálat szervezését a miniszter a Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesületére bízta, amely Győrött is munkához látott.

1928-ban Győr város közgyűlése úgy határozott, hogy az új mentőállomást a közkórházban helyezik el. A kórháznak azonban erre a célra kialakított helyiségei még nem készültek el, így a városi tanács úgy döntött, hogy az autókat és a mentőállomást ideiglenesen a győri tűzoltóság épületében rendezik be.

A mentőszolgálat szervezete a tűzoltóparancsnok szolgálata alá tartozott, aki mellett egy orvosvezető is dolgozott. Ezt a tisztséget először dr. Lugossy István, majd az első világháborúban a mentés terén tapasztalatokat szerzett dr. Petz Aladár töltötte be. A mentési munkában két sofőr és két ápoló vett részt, akik minden alkalommal 36 órás szolgálatot teljesítettek.

A Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesülete a vele kötött szerződés alapján két, majd három mentőautót bocsátott a város rendelkezésére, és vállalta az állomás költségeinek jelentős részét. Az új autókat dr. Höfer Vilmos főjegyző a város és a polgármester nevében hálával és köszönettel vette át.

Az autók zöld színű, két, esetleg három-négy beteg szállítására alkalmas, hátulról és oldalról is nyitható járművek voltak. A kocsik berendezését dr. Paulikovits Elemér egyesületi főorvos ismertette. Bemutatták a hordágyakat, a mentőszekrényeket, melyekből mindegyik kocsin négy darab volt: baleseti-, tűz-, méreg-, és vízszekrény. Vízmelegítős mosdóval is rendelkezett mindegyik kocsi.

A városi tanács megállapította a mentőautók használati díját is. A kivonulás kilométerenként 50 fillér, legkevesebb egy pengő volt. A betegszállítás díja egy órára négy pengő, minden további megkezdett félóra két pengő. Az éjszakai kivonulás, betegszállítás díjtételei 50 százalékkal, a vidéki betegszállítások 20 százalékkal drágábbak voltak.

Az országos egyesület majdnem három év alatt 27.500 pengőt fizetett rá a győri állomásra, és ezért a lejáró szerződésnek a megváltoztatását kérte a várostól. A novemberi közgyűlés 1931. január 1-től 5 évre új megállapodást létesített az országos egyesülettel, amely szerint a város évi 18.000 pengő segélyt ad az országos egyesületnek, amely évi 500 pengővel egész 20.000 pengőig emelkedik. Ezenkívül rendelkezésre bocsátja a szükséges garázst és helyiségeket, ezzel szemben a mentőállomás minden költségét az egyesület tartozik viselni, állandó orvosi ügyeletet biztosítani, egy irodai erőt, három sofőrt és három mentőt beállítani.

A folyóirat és a kép a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Dunántúli Hírlap 1928. március 6-i lapszáma, valamint a Győr Szab. Kir. Város Hivatásos és Önkéntes Tűzoltóságának emléklapja kötete megtekinthető és letölthető a Digitális Könyvtárból.

Kiss Kitti

Felhasznált irodalom:
Bagi Zoltán Péter: Belváros közösségeinek története I. Győr, 2022. p. 146.
Győr Szab. Kir. Város Évkönyve az 1930. évről/ szerk. Dr. Valló István. Győr, 1931. p. 49−50.
Győri Hírlap, 72. évf. 51. sz (1928. március 2.) p. 4.
Győri Hírlap, 72. évf. 53. sz. (1928. március 4.) p. 1.
Győri Hírlap, 72. évf. 62. sz. (1928. március 15.) p. 3.