A jelmezes tárlatvezetés, a lovagi párbajbemutató, az interaktív fegyvertapogató stand, a vár alatti sziklatömbben található középkori étterem ínycsiklandó korabeli étkeivel különleges, középkori hangulattal töltik meg az évszázados falakat. A vár története elég nehezen követhető, mert a múlt emlékeit néha nagyon nehéz megfejteni, de annyi bizonyos, hogy a tatárjárás után épülhetett a Hernád-völgyének és a Kassa felé vezető útnak a védelmére. 1282-ben Castrum Boldua néven említi III. Endre király oklevele (ma ezt a nevet viseli a vár alatti étterem). Ebből jöhetett valahogy Bolduakev, Bodókheő, Bodókő, végül Boldogkő neve, de lehet, hogy egy Bodó nevű aszalómestertől származik, aki megmentette IV. Bélát az üldöző tatárok elől, legalábbis így magyarázza a név eredetét a néphagyomány.

Az öreg falak mélyen magukba szívták a fegyvercsörgés hangját, mert csatározások voltak itt bőven! Történetének hajnalán, az Árpád-ház kihalása után a Csák Mété pártján álló Amádék birtoka lett, akiket Károly Róbert király 1312-ben, a rozgonyi csatában levert. A birtok és a vár így került az Anjou párti Drugeth családhoz, amelyről azt tartották, hogy ugyancsak „pompaszerető” volt. Ezt jól mutatja az itt végbevitt építkezések sora, az öregtoronyhoz kapcsolódó palotaszárny és az azt védő, hasáb alakú torony felhúzása. A tulajdonosváltás később is gyakori volt, talán unalmas is lenne felsorolni, hogy ki mindenki adta itt egymásnak a kilincset. A teljesség igénye nélkül a Szapolyai-, a Bebek-, a Thököly-, a Péchy-, a Zichy-család tagjai is olvashatók ebben a névsorban, akik hol ajándék, hol zálog, hol hadizsákmány, hozomány vagy éppen vásárlás címen jutottak a tulajdonhoz. Ki hozzáépített, ki átépített, ki csak hagyta veszni az erődítményt. A szabálytalan négyszög alakú torony, amelyhez palánkfal csatlakozott, majd a patkó alakú kaputorony a védőfallal, s a keleti oldal külső fala a XV. századból származik. 

Egykor őrtorony, ma már kilátó

Bizony csak a jó Isten tudja, hogy mi mindent láttak már ezek a falak! A história szerint például, amikor a Bebek família birtokolta a 16. században, furcsa, sőt törvénytelen dolgok is zajlottak itt. Jó vitéz hírében álltak a család fiai, de a cselszövéstől és a tiltott üzelmektől sem riadtak vissza. Azt beszélték, hogy vagyonukat nagyrészt bányáikból nyerték, mégsem rettentek meg a pénzhamisítástól sem, amelynek éppen a boldogkői vár lehetett a központja. Szerencsére pozitív dolgokat is elkönyvelhettek a történészek az erődítmény történetében. Például, hogy itt káplánkodott a magyar reformáció egyik kiemelkedő alakja, Dévai Bíró Mátyás, a későbbi „magyar Luther”. Vagy, hogy a közeli Mezőzomboron volt szőlőbirtoka Balassi Bálintnak, és bizonyos, hogy Boldogkő várában is többször tartózkodott (mert fennmaradt 1584-ből egy Szikszóról, 1585-ből pedig egy Abaújszántóról kelt levele), sőt a Borivóknak való című versét is itt írhatta.

A vár és a bentlakók jó- vagy rosszléte nagyon sokféle képet mutat. Egy korai, 1671-ben készült inventárium (leltár), amely elég részletes, viszonylagos jólétről árulkodik, akkor keletkezett, amikor a híres művész és tudós Szelepcsényi György eladta a várat és javait az esztergomi érseknek. De nem volt mindig így, főleg azért, mert nyugalom itt szinte sosem honolt. Olykor meglepően kicsi, mindössze néhány fős helyőrség védte, és a 17. század végére, amikor a kisebb erősségek – Füzér, Szerencs, Kisvárda vagy Boldogkő – már láthatóan elveszítették hadászati jelentőségüket, és a bécsiek a felrobbantás mellett döntöttek. Ebben az építményben nem sikerült komolyabb károkat tenniük, sőt ezt követően még Thököly Imrét is kiszolgálta, aki az elégedetlenek élén több várat bevett egy rövid időre, mert a felkelés 1683-ban összeomlott. Egyébként Thököly rendeletére is összeírták Boldogkő berendezéseit, így a korábbi inventáriummal együtt sokat adnak a korszak rekonstruálásához. 1697-ben a vár már a labancoké, és I. Lipót király parancsára 1701–1702 között többek között ezt is szétrobbantották, lakhatatlanná tették a császáriak. Az új tulajdonosok, a lőcsei jezsuiták még egy darabig tudták gabonatárolásra használni, tőlük jutott 1753-ban Péchújfalusi Péchy Gábor királyi tanácsos tulajdonába. Újabb felvirágzás indult meg, mert az új birtokos több helyreállítási munkálatot végeztetett, a neogótikus részletek ebből az időből származnak. A vár házasság útján, 1890-ben a Zichy család birtokába került, az ő tulajdonuk volt 1945-ig, amikor átvette az állam.

Páncélmustra, fegyverpróba „kamaszosan”

1963-ban régészeti feltárása indult K. Végh Katalin vezetésével, Koppány Tibor tervei alapján. Helyreállítást és állagmegóvást követően az egykori palotarész turistaszállóként funkcionált, az országos kéktúra részeként kedvelt kirándulási célponttá vált. A jelenleg önkormányzati tulajdonban lévő műemléken 2002-ben újabb ásatások és rekonstrukciós munkálatok kezdődtek.

Jelmezes tárlatvezető kalauzol bennünket végig teremről teremre, de több helyiség csábít az önálló felfedezésre is. Van itt a XIV. századból származó palotaszárnyban itáliai stílusú lovagterem, nádori hálóterem, az északkeleti toronyban rekonstruált XVI. századi konyha, csodálatos panorámával megörvendeztető keleti oldali külső folyosó (loggia). A várpincében páncél és fegyverkovács műhely (ahol persze ki kellett próbálni néhány a szégyenpadot és más eszközöket), másutt a régészeti leletek interaktív tárlata, egy installáció Pénzhamisítás a középkorban címmel, a tetőtérben a magyar történelem nevezetes csatáit megelevenítő ólomkatona kiállítás. És még persze ciszternaudvar, ágyú, csapóhíd, kaputorony és minden, ami a középkori hangulathoz kell. Azért az egyik legnagyobb élményt a vidék pásztázására, elmélázásra csábító gyilokjáró és őrtornya, illetve a vár alatti középkori kosztümös, kézzel (is) falatozós étterem adja.

Írás és fotók: SzaSzi
B. K. Zsuzsa (1–9. kép)

Fotógaléria: Boldogkő vára

B. K. Zsuzsa (1–9. kép) és SzaSzi (10–23. kép) fotói

20 kép

 

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Közép-Európa egyik leghatalmasabb erődítménye, a szepesi vár