Riesz Frigyes 1880. január 22-én született Győrben. Édesapja Riesz Ignác győri orvos volt, édesanyja Nagel Szidónia, Takácsiból származó kereskedő lánya. 1853-tól Győrben, a Kazinczy utca 20. szám alatti házban laktak, itt születtek gyermekeik, köztük Frigyes is.

Középiskolai tanulmányait 1890-től a Pannonhalmi Szent Benedek Rend Győri Főgimnáziumában végezte, és itt is érettségizett 1897-ben. A gimnázium elvégzése után a zürichi műszaki egyetemen tanult tovább (1897−1899), ahol komoly érdeklődést mutatott a matematikai tudományok iránt.

Tanulmányait a budapesti egyetemen folytatta tovább 1899 és 1901 között, ahol többek között Kőnig Gyula és Kürschák József tanítványa volt. Ezután egy évet a göttingeni egyetemen töltött (1901−1902) majd 1902-ben Budapesten egyetemi doktori címet, azt követően 1903-ban matematika−fizika szakos tanári diplomát szerzett.

Már a Győri Hírlap 1904. évi számában is olvashatunk pályájáról: „Riesz Frigyesnek a magyar matematikusnak, dr. Riesz Ignác győri orvos fiának az irracionális számok elméletébe vágó vizsgálatait mutatta be a Francia Akadémiának Picard Emil, a Sorbonne nagynevű professzora.”

1907-ben mutatták be a párizsi akadémián az első olyan munkáját, amely egymagában is a matematikai gondolkodás legnagyobbjai közé emelte őt. Ekkor közli az osztrák E. Fischerrel csaknem egy időben és az azóta Riesz-Fischer néven ismert tételt a valós függvénytan köréből. 1908-ban a római kongresszuson tartott előadásában a topologikus tér fogalmát értelmezte.

1912. április 6-án nyilvános rendkívüli tanári, majd 1914. június 8-án nyilvános rendes tanári kinevezést kapott a kolozsvári egyetemen. 1920-tól a szegedi egyetemen tanított, majd 1921 és 1946 között az egyetem matematikai tanszékét vezette. 1922-ben Haar Alfréddal megindította az Acta Scientiarum Mathematicarum című folyóiratot. 1925−1926-ban, majd 1945-ben a szegedi egyetem rektora volt. 1946-tól haláláig tanított a budapesti egyetemen, ahol tanszékvezető egyetemi tanári tisztségét töltötte be.

A Magyar Tudományos Akadémia matematika és fizika osztályának elnöke, majd tiszteletbeli elnöke, a Bajor Tudományos Akadémia és a Svéd Királyi Fiziográfiai Társaság tagja volt. 1936-ban az MTA rendes tagjává választották. 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia Nagydíját, 1949-ben Kossuth-díjat, 1953-ban pedig Kossuth-Nagydíjat kapott.

Riesz Frigyesnek „nagy szerepe volt az absztrakt terek fogalmának kialakításában. A modern matematika egy új ágának, a funkcionálanalízisnek egyik megalapítója. Felfedezései alapozták meg a függvényterek, lineáris operációk és a szubharmonikus függvények elméletét. A modern matematikai fizika szempontjából is fontos ergod- elmélet terén is jelentős eredményeket ért el. Az 1913-ban Párizsban megjelent monográfiája: Les systèmes d’équations linéaires à une infinité d’inconnues a funkcionálanalízis területén korszakalkotó jelentőségű. Szőkefalvi Nagy Bélával együtt írt Leçons d’analyse functionnelle c. könyve világsikert aratott.”

Egyre romló egészségi állapota mellett is töretlen akaraterővel látta el tanári teendőit. Az MTA matematikai és fizikai osztályának elnöki tisztségéről is csak 1955-ben, súlyos betegsége miatt mondott le. Ugyanezen év tavaszán még előadást vállalt a Budapesti Tudományegyetem matematikai−fizikai−kémiai karának ülésszakán. Riesz Frigyes 1956. február 28-án hunyt el, sírja a Fiumei Úti Sírkertben található. Haláláról több országos és helyi napilap is beszámolt. 1995-ben Győrben, Marcalvárosban utcát neveztek el róla. Szülőházán emléktáblát helyeztek el Riesz Frigyesről és öccséről, a szintén matematikus Riesz Marcellról.

A kép a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Győri életrajzi lexikon megtekinthető és letölthető a Digitális Könyvtárból.

Bedő Mónika

Felhasznált irodalom:
Szigeti Béláné: Győrből a világhír felé. In: Hogyan tovább? 1998. 5. sz. p. 30.
Győri életrajzi lexikon. Győr, 2003. p. 285−286.
Magyar életrajzi lexikon. Bp., Akad. Kiad. 1981.