Azt olvastam, hogy agrártudományi egyetemet végzett, ha csak „tévedésből” is. Majd a kulturális antropológia tanulmányok után filozófia szakon diplomázott Debrecenben. Ír esszét, verset, prózát. Emellett három, hazai és nemzetközi díjakat nyert természetfilmet is letett az asztalra. Hatnak-e egymásra az alkotás során a különböző területek?

Nem hatnak, mert ezek nem különböző területek. Ez én vagyok. Régi vesszőparipám, hogy a természet és a szellem erőszakos szétválasztása – amely a filozófiatörténetben elég hamar megtörtént – hamis. Ha meghallgatok egy katartikus zeneművet vagy verset, az pontosan ugyanolyan élmény, mint amikor lessátram előtt megjelenik egy bőgő szarvasbika. Nem tudok különbséget tenni. És nem is akarok. Ez az oka annak, hogy amit én csinálok, az talán nem is természetfilmezés, a szó szoros értelmében.

„És mint halott istenben, / hinni kezd benne a szó.” Így ér véget A vers születése című verse. Mit jelenthet, mit adhat ma a költészet az írónak és a befogadónak?

A befogadónak alkalmat adhat a létcsodálkozásra. Hiszen a költő léttolmács. Elmeséli a többi embernek, hogy miben élnek. Persze ahogy hanyatlik a világ szellemileg, egyre kevesebben hisznek neki. De egy halott istennek tökmindegy, hisznek-e benne. Ha a szavak hisznek, az bőven elég. Ám nem minden költő érzi magát halott istennek. Például én sem. Sőt, olykor kifejezetten megváltási hajlamaim támadnak. Aztán hamar elmúlnak, de arról nem mondok le, hogy egy-egy érzékenyebb lélekkel együtt rezdüljek. Erre szükségem is van, mert nem akarok egyedül maradni. Így gyógyítja – visszafelé – költőjét a vers.

Milyen viszonyban van az elmúlással? Mennyire változott ez a viszony az élete során?

Kezdetben filozófiailag érdekelt. Fiatal koromban sok esszét írtam a halálról. De ahogy közeledik – márpedig rohadt gyorsan közeledik –, már egyre kevésbé akarok okosakat mondani az elmúlásról. Igyekszem még intenzívebben átélni az életem, mint eddig. Amíg el nem múlok. Pedig extenzív e téren sosem voltam. Átengedem magam az életnek, gondolataimat érzéseimnek, mindennapjaimat hangulataimnak. Vigyenek, amerre akarnak. Sodródás közben azután megfigyelek, regisztrálok, hiszen egy léttolmácsnak ez a dolga. Írom, mi történik velem. És csodák csodája: történik is velem, amit írok.

Hogyan jött a természetfilmezés az életébe? A gyönyörű képkockákba merülve egy másik időbe léphetünk. Ez is egyfajta költészet?

Sok évtizednyi természetfotózás után elkezdtem vágyni rá, hogy a képeim megmozduljanak. Az okosok azt mondták: ezt filmnek hívják. Így hát belevetettem magam ebbe a fotózással alapvetően rokon, mégis teljesen eltérő ténykedésbe. Ami a filmjeim erénye – hogy tudniillik nem kategorizálhatók –, ugyanaz a gyengeségük is. Költői, meditatív alkotások ezek, amelyeknek talaja a természet. Nem dokumentumfilmek, nem művészfilmek, nem kísérleti filmek. Ezért nehéz a sorsuk a fesztiválokon. Minden kategóriából kilógnak, így könnyen kiütik őket a kategóriába jobban passzoló művek. Talán a „filmesszé” kategória felelne meg nekik, de olyan általában nincs. A legújabb Az erdő szelleme, amelynek bemutatója a Magyar Filmszemlén volt. Dokumentum kategóriában neveztem, de felhívott a szemle igazgatója azzal, hogy soroljuk át a tudományos ismeretterjesztő kategóriába, úgy nagyobb az esélye, hogy nyer, mint dokumentumfilmként. Mondtam neki, hogy ez a film iszonyúan nem tudományos, főleg nem ismeretterjesztő, de tegyen belátása szerint. Átsorolták, persze itt sem nyert. A londoni terjesztőm meg azt írta nekem, hogy ez a film „túlságosan költői”, ezért inkább nem foglalkoznának vele. A youtube-on viszont egy hónap alatt megnézték tízezren. Ennek örülök.

Van-e olyan emléke Győrrel kapcsolatban, amit szívesen megosztana?

Különleges élményeim nem voltak. Régebben mindig meghívtak a Könyvszalonra, azok jó bulik voltak. Él itt néhány költő barátom, a fellépés után az események általában dionüszikus fordulatot vettek. Gyönyörű város ez, úgy érzem, jó lehet itt élni.

Mivel érkezik a magyar széppróza napjára?

Az legyen meglepetés.

Berta Zsolttal a magyar széppróza napja alkalmából a Vendéglő a Parnasszuson című ízes irodalmi fogadáson találkozhatnak. Részleteket a győri könyvtár honlapján találnak!

Szabados Éva
Fotó: Bach Máté