Ma már az orvosi egyetem hallgatóinak közel 70%-a nő, de több mint száz évvel ezelőtt nem kis bátorság, elköteleződés, kitartás kellett ahhoz, hogy egy nő beiratkozzon egyedüliként a férfiak közé. Saroltának is sok megaláztatást el kellett viselnie: a férfi mosdót használnia, a cselédbejárón közlekednie, a folyamatos gúnyolódásokat elviselnie. Akkor még senki nem hitte, hogy a nőkből tényleg lehetnek orvosok. Elképzelhetetlen volt, hogy egy nő is képes ugyanolyan eredményeket produkálni a tudományok terén, mint egy férfi, nem is „erőltették” a nők magasabb iskolázását. Sőt, a korabeli Magyarországon a nőket minden tekintetben alacsonyabb rendűnek tekintették a férfiaknál. Úgy mondták, hogy „más szerepet” szántak nekik: gyermeket szülni, nevelni, a családot kiszolgálni. Ahogy Bédy-Schwimmer Rózsa nőjogi aktivista, újságíró fogalmazta a századfordulón: „A világ elhitte, hogy a női nemnek csakis kizárólag két életcélja lehet: vagy szülni, vagy szülni.”

Hogyan kerülhetett mégis egy nő az orvosi egyetemre? Steinberger Saroltának, mondhatni, szerencséje volt. Ebben az időszakban sok változás zajlott: felerősödtek a női egyenjogúságért vívott mozgalmak, a megváltozott háborús gazdasági helyzetben a nőket is kénytelenek voltak jobban bevonni az egészségügyi ellátás számos területére, például a sebészetbe, de változás indult meg politikai irányból szintén, és a jogi akadály is elhárult. Ez utóbbi lett a legfontosabb mérföldkő, Ferenc József 1895. november 18-án kelt „legfelsőbb rendeletében” bevezették a nők nyilvános középiskolai oktatását, majd Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter 1895. december 19-én tartott királyi leiratában lehetővé tette a nők felvételét az egyetemekre, orvostudományi, bölcsészettudományi és gyógyszerészi tanulmányokra. Ez a rendelet nyitott utat Steinberger Sarolta előtt, aki nem késlekedett megragadni ezt a lehetőséget.

Sarolta 1875-ben született egy gazdag, zsidó család hetedik gyermekeként Tiszaújlakon. A gimnáziumi tanulmányokat magánúton végezte el, majd érettségit tett a kolozsvári Református Kollégiumban. Miután a rendelet lehetővé tette, egyenes útja nyílt a Budapesti Egyetem Orvoskarára. Talán sejtette, hogy nem lesz könnyű dolga a férfiak világában, ám arra bizonyára nem gondolt, hogy ódzkodnak majd attól, hogy egy nőből orvos váljon. Sokan mindent megtettek, hogy eltántorítsák, „jobb belátásra bírják”, állandóan bizonyítania kellett rátermettségét, elviselni megalázó helyzeteket, hogy rendszeresen megkérdőjelezik a nők alkalmasságát, hogy az újságok is kipellengérezik, hogy ő az egyetlen, és nincs támogatás, nincs védelem. Sarolta azonban a pillantások kereszttüzében, az élcelődések szikrájában szilárdan megállta a helyét, és 1900. november 3-án (három évvel azután, hogy Hugonnai Vilma orvosnőt avatták Zürichben) sikeresen zárhatta tanulmányait, és kézhez vehette diplomáját. Ez akkoriban akkora szenzáció volt, hogy a sajtó is beszámolt róla. A Vasárnapi Ujság 1901. 1 számában olvashatjuk: „Dr. Steinberger Sarolta, egy fiatal leány díszítette föl a nevét az elmúlt héten az orvostudori czímmel; ő az első magyar egyetemen végzett orvosnő, a kinek nyomdokain fog haladni most már a követők nagy sora.”

Vajon sejtette, hogy az igazi megpróbáltatások csak ezután kezdődnek?

Igaz, hogy a lehetőség az egyetemi tanulmányokra akkor, a századfordulón már megnyílt a nők előtt is, de azt, hogy a társadalom is elfogadja őket, még nem jött el az ideje. Még a híres író, Mikszáth Kálmán is rosszallóan vélekedett, furcsa, „lehangoló” állapotnak nevezte, hogy a nők is megjelentek a tudományos pályán. Bár Sarolta kezében már ott volt a diploma, nem választhatott szabadon szakterületet, úgymond „illett” a nőgyógyászattal foglalkoznia. Folytatta hát ez irányú tanulmányait, mégpedig külföldön. Közben balneológusként is dolgozott a Visk Gyógyfürdőben, Kárpátalján. Hazatérése után a Tauffer szülészeti és nőgyógyászati klinikán helyezkedett el orvosként, amelyet dr. Tauffer Vilmos alapított 1881-ben, majd 1898-ban újabb szárnnyal bővítették az épületet, tehát mondhatjuk, hogy megtalálta a hivatását itthon. Ez a pálya töltötte ki az életét, ezt választotta férj és család helyett. Azért küzdött, hogy minél több nő követhesse őt választott szakmájában, az érvényesülés útján. Cikksorozata jelent meg az Orvosi Hetilapban az orvosnők történetéről, több publicisztikában érvelt amellett, hogy a nők talán még alkalmasabbak is erre a pályára, rendszeresen tartott előadásokat a Feministák Egyesületében. Úgy tűnt, ez a legtöbb, amit elérhet. Miközben férfi kortársai szépen meneteltek előre a ranglétrán, hamar klinikai tanszékvezetőkké, osztályvezetőkké válhattak, ő nem juthatott feljebb tudásának és tehetségének megfelelően. Ráadásul a két világháború között megerősödött az a konzervatív közvélekedés, hogy a nők feladata a családanyaszerep vállalása. Húsz év telt el, mire 1928-ban osztályvezető főorvossá nevezték ki az Országos Társadalombiztosító Intézetbe. A közelgő háborús események azonban mégis kettétörték orvosi pályáját. Az 1940-es években zsidó származása miatt abba kellett hagynia a hivatását. A második világháború után teljesen visszavonulva élt, 1962-ben vette át gyémántdiplomáját, és négy évvel később, 1966-ban magányosan hunyt el.

Dr. Steinberger Sarolta kiváló orvos volt, de folyamatosan küzdenie kellett a különböző formákban megnyilvánuló megkülönböztetés ellen, mint nő, mint egy zsidó ember, mint egy „aggszűz”, ami egész életét végigkísérte. Hugonnai Vilmával, az első magyar orvosnővel és Légrády Erzsébettel, az első magyar gyógyszerésznővel olyan szereplői a magyar történelemnek, akiknek munkássága korszakalkotó volt, nem csak „elsőként”, hanem mert felülmúlhatatlant tettek a nők egészségéért és a nők legmagasabb szintű képzéséért. Ma már egyetlen lánynak sem kell feladnia az álmát, ha orvos, gyógyító szeretne lenni.

Nagyvizit 1928-ban. Az orvosok között már nőket is látunk. (Forrás: Fortepan / POTE)

Steinberger Sarolta (1875–1966) a tudás, a bátorság és az emberség példáját hagyta örökül, mégis kevés maradt fenn életéről és munkásságáról. Hamvait a Kozma utcai izraelita temetőben őrzik. Sírját dr. Bóka Zsolt, a győri Széchenyi István Egyetem oktatója kezdeményezésére újították fel, ma már a Nemzeti Sírkert védett emlékhelyei közé tartozik. 2024-ban kisbolygót neveztek el az első magyar orvosnőről, amit 2011. szeptember 27-én fedeztek fel a Piszkéstetői Obszervatóriumban.

SzaSzi

Címlapkép forrása: Fortepan / Országos Széchényi Könyvtár / Müllner János, Vasárnapi Ujság 1901. 1. szám
Forrás: journals.lib.pte.hu, nokert.hu, feme.hu, bparchiv.hu, welovebudapest.com, divany.hu

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: A rettenthetetlen Grace O'Malley
2. rész: Egy nő a harcmezőn: Bányai Júlia, a szabadságharc katonája
3. rész: A Kibertenger admirálisa, Grace Hopper