A Dunántúl leghíresebb prímása 1829-ben született Győrben. Édesapja korán meghalt, így édesanyja, Bihari Magdolna egyedül maradt négy árva gyermekével. Nagyon fiatalon már neki kellett gondoskodnia a testvéreiről és édesanyjáról. Megkereste prímás édesapja hegedűjét, és elment az öreg cigányok ablaka alá, hallgatta őket, amint tanulnak, de bosszúságukra a gyermek Farkas Miska hamarabb megtanulta a darabot, mint ők, így hamar elkergették maguktól.

Mester nélkül, kilencéves korában egy kis gyermekbandának a vezetője lett, akikkel gyalog bejárták fél Magyarországot. Amikor első útjából hazatért, már nagy hírnévre tett szert. Mire 14 éves lett, valóságos bandavezetővé vált, és nevét az előkelő körökben is ismerték.

Az 1848−49-es szabadságharcban mint tábori zenekarvezető vett részt Klapka hadtestében. 1853-ban eljegyezte Flatt József császári és királyi főerdész lányát, Paulinát. 1857-ben indult első útjára Varsóba, ahonnan az orosz cár meghívására Pétervárra ment. Innen hazatérve Balatonfüredre kapott meghívást, mely ez időben a mágnások által oly kedvelt hely volt. Az 1850-es évek vége felé tűnt fel a hegedűkirály a győri bálokon, mely akkor négy vármegye fiatalságát, színe-javát gyűjtötte össze. Az általa játszott nóták az 1850-es évek hangulatához éppen illetek.

Farkas Miska aránylag művelt volt, hamar eltanulta az uras tempót, és még előkelő társaságban sem mozgott ügyetlenül. Gyönyörű játékáért, eredeti modoráért sokan megszerették. A cigányprímás az 1850−1870-es években a legjobban kereső muzsikusok egyike volt. Azonban amikor a sírva-vigadás korszakának kezdett leáldozni, úgy Farkas Miska szerencsecsillaga sem ragyogott már olyan fényesen.

Egy élelmes német vállalkozott arra, hogy kiviszi őt és a bandáját Amerikába. Azonban az odaút keserves volt, és még a zenekar tagjaival is összeveszett a prímás. Az utazás sajnos nem végződött jól, hazaérve a régi bandatagok kezdetek szétszéledni, és Farkas Miska egészsége is megrendült.

Meggyengült elmével, betegen is muzsikált Győrben, és néha akadt olyan, aki felismerte őt még a régi időkből. A híres cigányprímást Győrben, 61 éves korában érte a halál, végső búcsút 1890. február 26-án vettek tőle.

A Budapesti Hírlap a következőképpen emlékezett meg róla: „Szétszóródva az ország minden tája felé, sok száz ember kiált fel erre a hírre igaz részvéttel: »Szegény Miska!« Akik az ötvenes, hatvanas években élték az aranyos ifjúságot, azoknak kedves visszaemlékezés ez a név a letűnt szép napokra. Farkas Miska tudniillik, akit tegnap kísértek a győri temetőbe, a leghíresebb cigányprímása volt akkor a Dunántúlnak. Mióta eltemették Rácz Palit, az utolsó híres prímást, nem is jelent olyan sokat ez a mondás. De jelentett annál többet abban az időben, mikor Farkas Miska muzsikált még a bandájával.”

A folyóirat a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Győri Közlöny 1890. február 25-i lapszáma megtekinthető és letölthető a Digitális Könyvtárból.

Kiss Kitti

Felhasznált irodalom:
Markó Miklós: Cigányzenészek albuma. Budapest, 1896. p. 11-12.
Budapesti Hírlap, 10. évf. 57. sz. p. 4. (1890. február 27.)
Győri Független Újság [I.], 2. évf. 17. sz. p. 3. (1890. február 27.) 
Pesti Hírlap, 12. évf. 56. sz. p. 7. (1890. február 26.)

A kép a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti gyűjteményéből származik.