Győr Város Tanácsa az ispotály létesítésére Újvárosban keresett telket. Legalkalmasabbnak a protestánsok által használt imaházat és a hozzá tartozó telket találták erre a célra. Mária Terézia királynő az 1749. március 14-én, Pozsonyban kiadott rendeletében utasította a protestáns egyházat, hogy a területet adják át ispotály létesítése céljából. Az elkövetkező években az egyház kártalanítása teljes mértékben megtörtént.

Még 1749-ben az átadott épületek porrá égtek. A romok helyén épült fel 1749. október 25. és 1750. november 13. között a Szentháromság Ispotály.

Kisalföld, 1983. március 12., A győri kórház története (5. oldal, részlet):

A Kossuth utca 13. régen és ma – a Szentháromság ispotály épülete:

Az első évben nagyon szerény volt a betegforgalom. A halálozások száma magasra rúgott, és a temetések a kórház csaknem egész kiadását felemésztették. A bevételek is igen szegényes és bizonytalan tételekből tevődtek össze, mint például adományokból, hagyatékokból, koldulásból és kihágási büntetéspénzekből.

Jelentősen javult a kórház helyzete dr. Mulartz János Henrik győri várerődítési orvos és felesége, Neupauer Mária Terézia 12 ezer forintos alapítványával, melyet 1753. április 24-én tettek az intézmény javára a szenvedő és beteg emberek megsegítésére.

Dr. Mulartz János Henrik és Neupauer Mária Terézia:

1754-ben bővült a kórház alapterülete, Győr Város Tanácsa 800 forintért megvásárolta az ispotály részére a szomszédos Csejtey telket. 1765-ben Mulartz János a város engedélyével ezen a telken egy emeletes lakóházat építtetett magának, és itt éltek feleségével, egészen a halálukig. Az orvos és felesége az egész vagyonukat a kórházra hagyták, a házzal együtt, melyet később az intézményhez csatoltak. Így vált teljessé a Szentháromság Kórház épülete a mai Kossuth Lajos utca 13. szám alatt.

Mulartz János alapítólevelének első és utolsó oldala:

Kisalföld, 1983. március 12., A győri kórház története (5. oldal, részlet):

Mulartz János orvosi oklevelének 3. és 10. oldala:

A barokk ház kapuja felett márványtábla hirdeti dr. Mulartz János és felesége emlékét. Nekik köszönhető, hogy valóban kórház válhatott a szegényes felszerelésű ispotályból, ami kezdetben nem volt más, mint elhagyott aggok és kóborló szegények menhelye. Ezért is tartják dr. Mulartz János Henriket az első győri közkórház „tulajdonképpeni” megalapítójának.

Az emléktáblán az alábbi felirat olvasható: „Ezen házat a város telkén és hozzájárulásával dr Mulartz János Henrik győri várerődítési orvos és neje Neupauer Mária Terézia építtették. Itt volt a Szentháromság közkórház 1895-ig.”

Az emléktábla:

A kórházban először borbély-sebészek, azaz kirurgusok működtek, mint Tököly János és Miskoltzy Ferenc. Ők az orvosnál alacsonyabb képesítésű okleveles sebészek voltak. Miskoltzy Ferencnek irodalmi munkássága is ismert: németül írt könyvét magyarra fordították, mely a borbély-sebészek mestervizsgájának anyagát tartalmazta kérdések és feleletek alakjában. Őket követte Bandes Simon, Krüner György és Franckenburg Ferenc.

A kórház hátsó homlokzata és a betegek sétálóhelye:

Az Elmefigyelő osztály:

A kórház betegtörzskönyve 1782-ből:

A kórház első „medicinae doctora”, azaz szakképzett orvosa és igazgatója Karpff Antal volt, aki 1810-ben lépett be az intézmény kötelékébe, és 38 éven keresztül szolgálta a város betegeit, eközben korszerűsítette a kórtermeket, és további szakképzett munkaerőt alkalmazott, mint Páchl József segédorvos.

Dr. Karpff Antal orvostudor, a kórház első medicinae doctor főorvosa:

Karpff Antal kimagasló helytállásáról is híres az 1831. évi kolerajárvány idején, melyről orvosirodalmilag is beszámolt. Innen tudjuk, hogy Győrben 1747 kolerás beteg volt, akik közül 602 fő halt meg.

Karpff Antal 1848. április 11-én bekövetkezett halála után a kórház igazgató-főorvosa dr. Prohászka Ferenc lett, mellette működött rendelő orvosként dr. Stanczl Antal és dr. Zsigray Károly. Rajtuk kívül Begna József sebész látta el a betegeket és sebesülteket.

Ezekben az években, a magyar szabadságharc idején fontos szerep jutott a Szentháromság Kórháznak, ez idő alatt szinte kizárólag csak katonai célokat szolgált.

A kórház előrelépését az 1856. évi soproni helytartótanácsi rendelet tette lehetővé, mely közkórházi jelleggel ruházta fel az intézményt. Ekkor az igazgató-főorvos dr. Lumnitzer Károly volt, aki egészen 1884-ig vezette az intézetet. Mellette Boldini János volt a sebész-gondnok 1865-ig, majd az ő helyét vette át Schmidt József, aki elődjéhez hasonlóan két munkakört töltött be.

A közkórház működésének fenntartása igen nagy erőfeszítéseket követelt meg, azonban nagy szegénysége ellenére az intézmény fejlődése tagadhatatlan volt. 1874-ben már 80 ággyal működtek, a személyzetet egy főorvos, egy sebész-gondnok, pénztárnok, ellenőr, jegyző, lelkész, főgyámszolga, két férfi ápoló, három ápolónő, valamint a konyhai alkalmazottak tették ki. A műszerfelszerelés igen csekély volt.

Dr. Lumnitzer Károly kórházigazgató-főorvos:

A kórház földszinti alaprajza 1884-ben:

A kórház emeleti alaprajza 1884-ben:

Lumnitzer Károly főorvos 1884. december 25-én meghalt, a megüresedett helyre felpéczi Petz Lajost nevezték ki.

Győri Közlöny, 1885. január 1. (2. oldal):

Dr. felpéczi Petz Lajos:

Dr. Petz Lajosnak öt éven át egyetlen szaksegítsége az 1889-ben, 74 éves korában nyugállományba helyezett Schmidt József alorvos-gondnok volt, utána lépett a kórház szolgálatába az első „medicinae doctor” alorvos dr. Weisz Samu személyében, akinek már nem kellett a gondnoki teendőket is ellátnia.

Petz Lajos már igazgatóságának kezdetétől fogva szükségét érezte egy új kórház építésének. Miután a belügyminiszter elutasította kérelmét, 1888-ban levelet írt Győr város főispánjának, Batthyány Lajos grófnak, és beszámolt a Szentháromság Közkórház kétségbeejtő állapotáról, mely szerint az intézet gyógyításra teljesen alkalmatlan. A falak vizesek, a fürdőben nincs fűtés, a padlózat korhadt, a kórtermek kicsik és zsúfoltak. A főispán közbenjárására ezt követően a belügyminisztérium elvben már hozzájárult egy új kórház tervezetéhez.

Győri Közlöny, 1888. szeptember 23. (3. oldal):

A végső jóváhagyás 1893. január 21-én érkezett meg. A tervek elkészítésével a város Hübner Jenő budapesti műépítészt bízta meg, aki a győri Városházát tervezte. Az alaprajzok és az elrendezés mintájául a kor egyik legmodernebb kórháza, a pavilon rendszerben épült hamburgi Szt. Georg-kórház szolgált. A föld- és kőművesmunkákat a Schlichter Károly és Fia győri építési vállalkozó cégnek osztották ki. Az építkezési munkálatok 1894. július 23-án kezdődtek meg a város által felajánlott, „Sánci dűlő”-nek nevezett városvégi, közművek nélküli területen, ahol akkor katonai gyakorlótér és hepehupás szántóföldek terültek el.

Győri Hírlap, 1894. július 15. (2. oldal, részlet):

A Szentháromság Közkórház történetét az új épület létrejöttével a második részben ismertetjük.

Légrádi Szilvia
Fotók: Szabó Béla (4. és 12. kép)

Felhasznált irodalom:
A Győri Kórház története / Petz Aladár
Győr Szabad Királyi Város Szentháromság Közkórházának múltja és jelene, 1749−1928 / Petz Aladár
Kisalföld, 1983. 03. 12. p. 5. A győri kórház története
Győri Közlöny, 1885. 01. 01. p. 2. Városi ügyek
Győri Közlöny, 1888. 09. 23. p. 3.
Győri Hírlap, 1894. 07. 15. p. 2. Az új közkórház

A képek a Petz Aladár: Győr Szabad Királyi Város Szentháromság Közkórházának múltja és jelene, 1749−1928 című kötetből származnak.

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.