4. rész: Sopron

A 18. századi nyomdahely első officináját a korábban Kismartonban tevékenykedő Streibig József Antal állította föl 1721-ben. Ezután több mint tucatnyi nyomda szolgálta ki a nyomtatványigényeket. 1895-ben a városnak öt nyomdája és több mint 27 ezer lakosa volt. Még később lépett színre Röttig Gusztáv (1855–1920) nyomdászmester, aki 1900-ban a helyi nyomdászok körének elnöke volt. Ekkor jelent meg a Petrik-féle bibliográfia által sem ismert Gutenberg-Emlék című kötet a nyomdász kör kiadásában, Berczeller Adolf (1877–1966) gácsi származású nyomdász, egyébként sokrétű személyiség szerkesztésében.

Az emlékkiadvány az európai könyvnyomtatás feltalálója születésének ötszázadik évfordulója alkalmából jelent meg. A kartonált kötésű, tűzött füzet 42 számozott oldalt tartalmaz. A kartonált kötés és a címlap felirata ezúttal megformálásában teljesen eltér egymástól. A papírborító a sötét lila színű cím, a kiadói és szerkesztő adatok között középre fényképet illesztettek, balra és jobbra, valamint alul középen gazdag, a szöveg színével harmonizáló mustár zöld, virágban végződő növényi szárakkal. A címlapon a változatos összképet a betűtípusok különbözősége és méretbeli eltérésük határozza meg. A címlap verzóján név szerint felsorolták a Soproni Nyomdászok Köre tagjait, az elnökön kívül 37 helyi szakembert.

A szedéstükör egyedi kialakítású. Kettős zöld keretben páros oldalon bal oldalt, páratlan oldalon jobb oldalt leveles, záras virágmotívumos csík fut végig. A kettős oldalkeret fölső és alsó részének közepére is jutott egy-egy leveles, illetve virágos ékítés. A kötet Hoffmann Pál méltató írásával kezdődik, Johannes Gutenberg életrajzával folytatódik Berczeller tollából, majd alkalmi emléksorok következnek. Helytörténeti tartalom következik, mégpedig adalékokkal a korai Sopron vármegyei nyomdászat történetéhez. A kötetet újabb idézetgyűjtemény zárja: „A betü munkásai a betü jubileumára” címmel.

Érdekes adalék, hogy 1918-ban Röttig részvénytársaságba olvasztotta saját vállalkozását a helyi Romwalter-féle nyomdával, valamint az ugyancsak soproni Petőfi Nyomdával. A tanulmány szerzőjének birtokában lévő példány egyediségét az adja, hogy eredetileg az 1882-ben alapított Könyvnyomdászok Szakköre tulajdona volt, majd a szocializmus időszakában a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete Szakkönyvtára állományába került.

Kis Krisztián Bálint

Forrás: Kis Krisztián Bálint tanulmánya a Magyar Grafika 2022/1. számából – az írást a szerző engedélyével adjuk közre.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Győr – Thewrewk István: Neveld önmagadat! (1897)
2. rész: Kolozsvár – Szabó Jenő: Versek (1893)
3. rész: Pozsony – Vásárhelyi József: A genfi „Réveil” (1917)