Kányádi Sándor: Zümmögő

Kányádi Sándor egyszerre kortárs, egyszerre klasszikus. Különleges tüneménye a magyar költészetnek, aki a gyerekeknek is ugyanolyan igénnyel írt, mint a felnőtteknek. Lelkének tisztasága révén közvetlenül tudott kapcsolódni a legfiatalabbak látásmódjához, egyúttal tanítgatva őket a természet és az élet szeretetére, a szépségre és az emberségre.
„Van egy forrás valahol egy
öreg erdő sátorában,
valamikor a korsómmal
vízért én is odajártam.
…
Láttam belőle kortyolni
nyári napot, teleholdat,
csillaghullás idején a
csillagok mind belehullnak.”
(Ének a forrásról – részlet)
A költőnek a felnövő generációk és a mesevilág iránti szeretetét tükrözi az a kezdeményezése, amelynek eredményeképpen nyolc kút őrzi Benedek Elek emlékét Budától Székelyudvarhelyig és Nyársapáton át Kápolnásfaluig.
„Ahogy az emberi életnek szüksége van a tiszta vízre, úgy a lélek tápláléka a mese, a vers és a történetek.”
Kányádi Sándor gyerekek iránti elkötelezettségét mutatja az is, hogy hosszú időn keresztül volt az erdélyi kisiskolásoknak szóló, Napsugár című gyermeklap szerkesztője. A Zümmögő című kötetben az itt megjelent verseiből olvashatunk százegyet. A nyolc ciklusból hat az évszakok tematikát követi, az őszi és téli strófákból két-kétciklusnyi is született.

„Szigorú még a tél,
de szigorát
enyhíti már
a hóvirág.
Maradna még a hó,
de nem lehet,
vékonyodik a jég
és megreped.
Beszédes lesz a kis patak
és ki-kikandikál,
bukfencet vet a jégen
és mondikál.”
(Szigorú még a tél – részlet)
A kötetet indító és záró fejezetek a líra nyelvén hozzák közelebb az olvasóhoz az idő, a növény- és állatvilág által ébresztett felismeréseket és tapasztalatokat. A gyűjtemény élén álló Sóhajtás című költemény olyan nyitány, amely magában foglalja Kányádi Sándor életszeretetét és gyermeknyelven megfogalmazott ars poeticáját is.
„Kútnak lenni volna jó,
utas-itatónak,
diófának vagy a fán
füttyentő rigónak.”
(Sóhajtás – részlet)
Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929. május 10. – Budapest, 2018. június 20.) művészetéért több rangos elismerést, többek között 1993-ban Kossuth-, 1994-ben Herder-, 1998-ban Magyar Örökség-, 2005-ben Hazám, 2008-ban Táncsics-, 2011-ben Aphelandra-, 2014-ben Széll Kálmán-díjat kapott. 2008-ban neki ítélték oda a Győri Könyvszalon Alkotói Díját. 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét vehette át. 2008-ban a Magyar Kultúra Követe címmel ismerték el, 2009-ben Budapest I. kerületének és szülőfalujának díszpolgára lett. 2002 óta volt a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2007-ben a Magyar Írószövetség örökös tagjává választották. 2013-ban vehette át az Emberi Méltóság Tanácsának Emberi méltóságért díját. 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal, 2017-ben Prima Primissima Díjjal tüntették ki. 1998-ban részt vett a Digitális Irodalmi Akadémia megalapításában, az ő kezdeményezésére nyílt meg 2012-ben Budapest I. kerületében a Mesemúzeum és Meseműhely.
Kányádi Sándor Zümmögő című kötete kölcsönözhető a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményéből.
Szabados Éva
Fotó: Canva

