Grace Hopper egy férfiak által dominált szervezetben és szakterületen szólt bele a dolgok menetébe, és írta be magát az emberiség históriájába számítógépes programozással, szoftverfejlesztéssel, programozási nyelvekkel kapcsolatosan. Apró, törékeny nő volt, testsúlya el sem érte a haditengerészetnél előírtakat, így a sorozáson csak különleges engedéllyel került be a tartalékosokhoz. A pengeéles eszű, gyakorlatias, határozott hölgy mégis egészen az Egyesült Államok haditengerészetének ellentengernagyi rangjáig jutott. 43 évet töltött szolgálatban, 79 év 8 hónap és 5 nappal ő volt a haditengerészet legidősebb aktív szolgálatban lévő tisztje végleges nyugdíjba vonulása előtt.

A gyakran csak „Bámulatos Grace”-ként (Amazing Grace) emlegetett hölgy hogyan jutott ilyen magasra? Hogyan csinált történelmet? Járjunk utána!

1906-ban született New Yorkban, Grace Brewster Murray néven. Két húgával együtt szerető családban nőtt fel, ahol a tudásnak, a könyveknek, a tanulásnak nagy értéke volt. Az apa törekedett is arra, hogy színvonalas képzést kapjanak a lányai. Grace-t elég korán érdekelték a technikai dolgok, hétévesen például szétszerelt egy ébresztőórát, hogy megnézze, hogyan működik. A vekkert nem sikerült „életre kelteni”, a kislány kíváncsisága viszont határtalan maradt, gyakran szerelte szét (és ha tudta, összerakta) a háztartási gépeket. Az iskolában a matematika és a fizika ment neki a legjobban (szemben a latinnal), és szerette a természettudományokat. A Hartridge School (Plainfield) után a Vassar College-ban tanult, alapdiplomát szerezett matematika és fizika szakon. 1930-ban a Yale Egyetem hallgatója lett, férjhez ment Vincent Foster Hopperhez, a New York-i egyetem professzorához, sőt még egy oktatói állást is felajánlottak neki volt iskolájában. Élvezetes, de kicsit különc módszereiről vált ismertté a Vassarban. A valószínűségszámítási kurzuson például a hallgatók bridzseltek vagy kockáztak, persze a lehetséges eredményeket is ki kellett tudniuk számolni. Hát csoda, hogy a diákok sorban álltak, hogy bejuthassanak az óráira? Az oktatással párhuzamosan saját tanulmányait is folytatta, 1934-ben a Yale Egyetemen matematikából doktorált. (Meg kell jegyezni, hogy nem csak a matematikához értett, valóságos polihisztor volt, aki idővel fizikát, építészetet, filozófiát, közgazdaságtant, csillagászatot és földrajzot is taníthatott. Megtanult franciául, németül, latinul és görögül.)

1941-től már a Vassar College docense volt, de a kirobbanó háború és főleg a Pearl Harbor-i támaszpont katasztrófája (1941. december 7.) után úgy érezte, tennie kell valamit a hazáért. Jelentkezett a seregbe. A 34 éves (ott már túlkoros) és rendkívül sovány nőt elsőre elutasították. Rengeteg kérvény kellett ahhoz, hogy végül a massachusettsi tengerészeti tartalékos kadétiskolában megkezdhesse a kiképzést, de osztályelsőként végzett, és 1944-ben hadnaggyá avatták. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mi szüksége volt az amerikai hadseregnek éppen Grace-re. A nők már több mint egy évszázada dolgoztak tudományos projektekben, és matematikusokra igen nagy szükség volt, például a lövedék röppályájának kiszámításában. Egy amerikai tudóscsoport a Harvard egyetemen, Howard Aiken vezetésével ekkor már dolgozott egy masinán, amely rendkívül gyors számításokra volt képes. Grace-t is oda vezényelték, hogy az elektronikus számítógépek egy korai prototípusán, a Mark I-en munkálkodjon. Ezt a gépet nem úgy kell elképzelni, mint a mostaniakat! Körülbelül tizenöt méteres hosszúságával, két és fél méteres magasságával betöltött egy termet, és közel nyolcszázötven kilométernyi drót kanyargott benne. Az alapvető működési elvektől a kézikönyvön át a hibalehetőségek felvázolásáig minden újnak és ismeretlennek számított ezen a terepen. Szükség volt Grace zsenijére! Állítólag a gyakran mogorva professzor így fogadta: Hát maga meg hol a fenében volt eddig?

Grace nem ijedt meg a katonás rendtől, az éjszakába nyúló munkától, értékes és talán pótolhatatlan tagja lett a csapatnak, amelyben fele-fele arányban képviseltette magát mindkét nem. A munka szépen haladt előre, sikerült elérni, hogy a gép néhány perc alatt kiszámolja azt, ami az ember számára talán évekbe tellne. Megszületett a Mark II és Mark III is. Grace közben olyan programok írásán dolgozott, amelyek nemcsak a kutatóknak, hanem majd a nem szakmabelieknek is lehetővé teszik, hogy önállóan tudjanak a számítógéppel dolgozni. Ezt sokan felesleges, reménytelen ötletnek tartották, a túl speciális ismeretek miatt. A történelem nem őket igazolta. „Ha jót találsz ki … ne várj, csináld. Sokkal könnyebb elnézést kérni, mint engedélyt kapni” – vallotta Grace, aki a háború után is maradt a kutatócsoportban, és folytatta az úttörő munkát.

Részt vett az első teljesen elektronikus digitális számítógép létrehozásában, azt jósolta, hogy egy nap a computer elfér majd egy asztalon. Az ő nevéhez fűzik az első számítógépes fordítót (az írott utasításokat a számítógép számára is olvasható kódokká alakítja). Ötletadója volt egy, a számítógéptől független programnyelvnek, amely elvezetett az egyik legkorábbi szabványosított számítógépes nyelv, a COBOL megalkotásához, ennek társfejlesztője volt. Újabb lépésnek számított ez azon az úton, ahol ma már természetes, hogy a számítógépek megjelenhetnek a mindennapi életben, és nem csak profi programozók használhatják őket.

Több projektben, több intézménynek dolgozott, mindenfelé előadásokat, workshopokat tartott, tanított, de tartalékosként a hadsereg kötelékében maradt. 60 éves korában (1966), fregattkapitányként vonult nyugdíjba. Nem sokáig tudták nélkülözni, 1967-ben visszahívták. Aztán megint visszavonult, és megint hívták… Végül kongresszusi engedéllyel, jóval a nyugdíjkorhatáron túl is szolgálatban maradhatott. 1985-ben már ellentengernagyi rangra emelték. Az országos figyelem mellett a nemzetközi sem maradt el, számos elismerést nyert. Hogy csak kettőt említsek: 1973-ban Hoppert a Brit Számítógépes Társaság kiemelkedő tagjává nevezték ki, akkoriban ő volt az első és egyetlen nő, aki ezt a címet viselte. Elsőként kapta meg a National Medal of Technology kitüntetést 1991-ben, Bush elnöktől, és számos más elismerést birtokolt. Ő azonban a tanításra és a tanítványaira volt büszke.

Végleg csak 1986. augusztus 14-én vonult nyugdíjba, ünnepélyes keretek között, ahol megkapta az Amerikai Egyesült Államok legmagasabb nem harctéri érdemeket elismerő tengerészeti kitüntetését, mint a haditengerészet legidősebb aktív szolgálatban lévő tisztje, mégpedig az USS Constitution fregatt fedélzetén, amely a haditengerészet legidősebb hajójának számított (akkor 188 éves 9 hónapos és 23 naposként). Tanácsaira, véleményére egészen 1992-ben bekövetkezett halála napjáig számíthattak, 85 éves volt akkor.

És tudják, hogy „A szoftver nagyasszonya” (The Grand Old Lady of Software), a „COBOL nagymamája" mit tartott a legveszélyesebb mondatnak? Ezt: „De hát ezt így szokás csinálni!…”

SzaSzi
Fotók: Canva

Forrás: wikipedia, Biography of Grace Murray Hopper (Lásd: president.yale.edu, letöltés dátuma: 2026. 02. 10.), magyarul: nokert.hu; E. Foley − B. Coates: Mit tenne Frida Kahlo? Kivételes nők, akik nem ismertek akadályt, Bp. 2021., 201−204. p.