A szabadságharc története nem csupán Petőfi, Vasvári, Kossuth, Bem vagy más hős férfiak tetteivel egyenlő. Akkoriban úgy tartották, hogy a baj akkor igazán nagy, ha az asszonyoknak is kardot kell ragadniuk. Ennek ellenére akadtak olyan hölgyek, akik nem várták ölbe tett kézzel otthon a férjüket, akiket a háborús idők tettekre sarkalltak. „Az erőszak alkalmazását a korabeli közvélemény a békés természetűként beállított, a családi otthon melegére vigyázó nőktől idegennek tartotta.” (Estók J.) Nőket a harcvonalban csak ápolónőként, Kossuth Zsuzsanna keze alatt tartották elfogadhatónak, esetleg markotányosnőként szükségesnek, de hivatalosan nem szolgáltak a honvédseregben. Akik mégis katonának álltak, azok elrejtették női mivoltukat, férfinevet használva, férfiruhába öltözve tették azt, ez az oka, hogy alig ismerünk olyan nőket, akik a harcoló alakulatoknál szolgáltak. Akiknek mégis ismertté vált a neve, mint Lebstück Mária, Bányai Júlia vagy Pfiffner Paula, azokról is csak nagyon keveset tudunk.

Ma kevesen ismerik Bányai Júlia alakját, életéről kevés a megbízható történeti adat, a róla fennmaradt történeteket pedig romantikus mázzal vonták be a visszaemlékezések. Ebből a bizonytalan homályból igyekszik kiemelni, körvonalazni a hősnő alakját Miklya Luzsányi Mónika a Szerelem és kard: Bányai Júlia, a honvédszázados című életrajzi regényében. A fellelhető korabeli források alapos vizsgálatával, szakértők bevonásával (nevüket a köszönetnyilvánításban olvashatjuk a kötetben) egy olyan portrét rajzol elénk, amelyben egy önmagát kereső, saját célokat kitűző és azokért harcoló, hús-vér nő bontakozik ki.

Egy erdélyi sóbányász lányaként legfeljebb arról álmodozhatott, hogy egy jó férj mellett nem kell a sóbányában dolgoznia, gyerekeket nevelhet, esetleg megéri a nagymamakort. (A sóbányászok és sóbányásznők – merthogy ilyen is volt – élete nem volt garancia arra, hogy megérik a negyven körüli átlagéletkort, a só belégzése nagy koncentrátumban káros a tüdőre.)

Főhősnőnk Erdélyben, Vízaknán született 1824-ben, és a szegény lányok sorsa várt rá. Az, hogy másfajta életet is élhetne, talán akkor fogalmazódott meg benne, amikor beállt cselédnek egy bárónőhöz. Iskoláiról nem tudunk, de az bizonyos, hogy kiválóan beszélt franciául. Az tény, hogy rendkívül ügyes, jó mozgású volt, jól értett a lovakhoz is (szinte beszélte a nyelvüket). Az 1840-es évek elején már műlovarnőként kereste a kenyerét, valószínűleg egy vándortársulat révén került a cirkuszhoz (megszökött vagy engedéllyel szegődött oda, ki tudja?), ahol rendkívüli ügyességét kamatoztatta. Igaz, csak akrobatikus szinten, de a kardforgatást is valószínűleg itt tanulta meg.

Életének valóban volt egy rövid, romantikus fejezete: Sárossy Gyulával való megismerkedése, amelyből igaz szerelem, majd házasság lett. Ezzel a friggyel a fiatal, tehetős ügyvéd is áthágta korának minden társadalmi normáját, ugyanis a színésznőket ünnepelni, rajongásig szeretni lehetett, de aki „nyilvánosan mutogatta magát”, azt mégiscsak megvetették. (Igazolja a Jókai Mór és Laborfalvy Róza esküvője körüli botrány.) Egy cirkuszi akrobatát, különösen, ha félmeztelenül állt ki a porondra, a kéjnőknél is rosszabbnak tartottak. Sárossy azonban elég felvilágosult és szabadszellemű volt ahhoz, hogy vállalja ennek következményeit, a botrányos felhangokat. A házassággal az ügyvéd biztos megélhetést nyújtott Júliának, aki felhagyott a cirkuszi pályával. Közben megérkezett a francia forradalom híre, majd Pesten is kitört a forradalom. Mindketten rajongtak a változásért, Sárossy kardot akart fogni, de még ezen a tavaszon egy betegség miatt elragadta a halál. A nagy szerelem után talán úgy érezte Júlia, hogy nincs mit veszítenie, ezért döntött: ha a haza honvédeket kíván, ha a szabadságot meg kell védeni, akkor neki ott a helye; akkor is, ha nőként nem tartanak rá igényt. Férje ruháit, személyazonosságát és behívóját használva beállt Bem erdélyi seregébe, a Nagyváradon megalakított 27. zászlóaljba. Az erdélyi harcokból jócskán kivette részét: már az első küldetései egyikén sikerült tizenkét társzekér élelmiszert szereznie az osztrákoktól, később pedig leleplezett egy magas rangú osztrák kémet. Előléptetései igazolják, hogy hőstettei nem pusztán legendák. Közelharcban azonban komoly mellsebet kapott, valószínűleg ekkor derült ki, hogy valójában nő. Bem megbecsülte a jó katonákat, ezért Júlia kiléte ellenére is maradhatott, mégpedig a parancsnoki pozíciójában. 1849. február 9-én Piskinél újabb sebesülést kapott. Amikor visszatért, Bem ügynöki feladatokkal bízta meg, francia táncosnőként az orosz tisztikarba épülve tudósított az ellenség mozgásairól, máskor szappanárusként gyűjtött információkat az orosz vonalak mögött.

Áprilistól a Kolozsváron alakuló, 153 főnyi, nőkből álló vadászszázad tagja lett. Júliusban a 2. honvéd vadászezred gyulafehérvári ostromseregben szolgáló részénél hadnaggyá léptették elő, majd augusztus elejétől már főhadnagy volt ugyanott, egészen a zsibói fegyverletételig, amely után sikerült kimenekülnie az országból. Sok ezer hazafival együtt ő is hitte, hogy a szabadságharc nem bukhatott el véglegesen, ezért az emigrációban a Makk Károly tüzérezredes vezette ellenálló csoport szervezésének aktív, meghatározó tagja lett. A határozott tervekkel bíró csoport azonban 1852 januárjában lelepleződött, Júliának ismét menekülnie kellett. Muszáj hangsúlyozni, hogy főhősünk még harminc sem volt ekkor, és minden nehézség ellenére újra rátalált a szerelem. Még 1849 decemberében Matta Ede honvédszázados felesége lett, akivel bejárták Törökországot, majd Ciprust és a Krím-félszigetet, végül Kairóban telepedtek le. Egy jónevű fogadót hoztak létre, amely a magyar emigránsok találkozóhelye lett. Ott halt meg 1883. november 1-jén.

Miklya Luzsányi Mónika a Szerelem és kard: Bányai Júlia, a honvédszázados című életrajzi regénye élvezetes és árnyalt, részletes képet fest a ma már alig ismert szabadságharcos nőről, akinek férfiruhába kellett bújnia azért, hogy harcolhasson saját maga és a népe szabadságáért. „Honleányi hűsége” (hazaszeretete) talán kicsit idealisztikus, de valljuk meg őszintén, vajon lenne ennyi bátorságunk, kitartásunk, elszántságunk a hazánkért?

Miklya Luzsányi Mónika könyve és más, híres magyar nőkről szóló kötetek a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér polcain is találhatók. Böngésszen az online katalógusban!

SzaSzi
Fotók: Canva (A képek csak illusztrációk!)

Forrás:
Estók János – Szerencsés Károly: Híres nők a magyar történelemben, Bp. 2007., 182-183. p.
Miklya Luzsányi Mónika a Szerelem és kard: Bányai Júlia, a honvédszázados, Bp. 2025.
Mitták Ferenc: Híres nők a magyar történelemben, Bp.
Szilágyi Rita: Nők a szabadságharcban, Bp. 2012.
Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara- Lásd: Arcanum

A cikksorozat korábbi részei: 
1. rész: A rettenthetetlen Grace O'Malley