Közép-Európa egyik leghatalmasabb erődítménye, a szepesi vár

Vártúrák 1. rész ‒ SzaSzi írása

szepesi-var

Romjaiban is lenyűgöző látványt nyújt a Lőcsétől 15 km-re fekvő, 200 méter magas mésztufára épült szepesi vár (Spíšsky hrad), amely ma már csak a tájat uralja. Egykor a 40 ezer négyzetméternyi kiterjedésével nemcsak e vidék, hanem egész Közép-Európa egyik leghatalmasabb, legfontosabb várkomplexuma volt. Órákig barangolhatunk a múltról regélő falak között, amely az UNESCO Világörökség része.

A szepesi vár értékes műemlék architektúrájának meghatározó elemei már a XII-XIII. században megépültek: a kör alakú torony, a román stílusú palota és a felsővár. Elsődleges feladata a Szepesség védelme és az északi határ biztosítása volt. A vár körül nem véletlenül számos csata zajlott. A királyi tulajdonú erődítmény kiváló szolgálatot tett például a tatárjárás idején, amikor IV. Béla helytartói székhellyé tette. Erejét mutatta, hogy a féktelen nagyúr, Csák Máté hadai kénytelenek voltak elvonulni a tekintélyt parancsoló falak alól. Jelentősége a későbbiekben tovább nőtt, vármegyei központ, szepesi főispáni székhely lett. A 15. század közepén épült nagy várudvar nem csupán az itt állomásozó katonaság védelmére szolgált, de a környék nagyszámú lakosságának is oltalmat nyújtott a vészterhes időkben. Virágkorát a Szapolyai (Zápolyai) család idején (1464-től) élte, akik családi „sasfészeknek” rendezték be, komoly átalakításokat, megerősítéseket, szépítéseket végeztettek az építményen. Lovagi terem, palota, kápolna épült, a falak, tornyok emelték presztízsét. Itt született Szapolyai János (1487-ben), akinek 1526-ban történő magyar királlyá választásával a vár politikai jelentősége is országos szintre emelkedett. A vár később a Thurzó és Csáky családokhoz került, akik reneszánsz főúri lakhellyé alakították, megerősítették a felsővárat. A törökök ugyan soha nem foglalták el, de katonai szerepe egyre inkább csökkent, majd a 17. századra stratégiai jelentősége megszűnt.

szepesi-var

A dicső történelmi korokat idéző romok talán azt sugallják, hogy komoly hadműveletek vetettek véget a virágkornak. A romlás azonban ennél prózaibb okok miatt következett be, mondhatni véletlen baleset volt. Az itt állomásozó katonák alaposan lerészegedve, pálinkafőzés közben felgyújtották az egész várat (1780). Ezt követően már nem volt, aki áldozzon rá, és az enyészeté lett. 1970-ben kezdte meg a szlovák műemlékvédelem a kritikus állapotú romok konzerválását, azóta pedig folyamatosan zajlanak a feltárások, újjáépítések, és az 1980-as évektől látogathatóvá tették az érdeklődők számára. Az erődítmény a szlovák nemzeti kulturális örökség része.

Ha a szűk feljárón felkaptatunk a kör alakú torony tetejére, egyszerre megértjük a várkomplexum jelentőségét. Belátni a Szepesség nagy részét, egészen a Magas-Tátráig fürkészhetjük a tájat. De innen jól szemügyre vehetjük a vár impozáns méreteit is, előudvarokat, elővárakat, belső tornyainak rendjét, vagy a fellegvárat, a háromemeletes román stílusú palota kettős ablakoszlopait. Ezek a falak több film történelmi díszletéül szolgáltak (pl. Sárkányszív, Az utolsó légió). A kilátáson túl fegyvergyűjteményt, vártörténeti kiállítást, kínzókamrát, gótikus várkápolnát, ágyúkat, sáncokat is találunk itt, de ha ez nem lenne elég, az igazán különleges hangulatú (nyári) esti fáklyás látogatást ajánlom.

A romjaiban is lenyűgöző szepesi vár a háttérben magasodó Magas-Tátra vonulataival igazán impozáns látvány ma is!

Magyarországi várakról szóló köteteket a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér polcain is találnak. Böngésszenek az online katalógusban!

SzaSzi
Fotók: SzaSzi