Kopcsányi Hlatky-Schlichter Lajos 1853-ban (más forrás szerint 1855-ben), Győrben született, szülei Schlichter Károly (1819−1897) és Schmikli Terézia (1818−1898) voltak. A budapesti Magyar Kir. József Műegyetemen tanult, majd a müncheni egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. Tanulmányai után, 23 évesen, 1876-ban átvette a családi kisüzem irányítását. Tagja lett az 1883-ban alapított, téglagyártásra szakosodott Győri Körkemence Társaságnak, amit – miután az 1896-ban feloszlott – egyedüli tulajdonosként vitt tovább.

Nevéhez fűződik többek között a győri Városháza (1900), a Főreáliskola (1893. október 4.), az első takarékpénztár, a Kereskedelmi és Iparkamara (1904), Kir. Ítélőtábla, a Gráb-gyár (1909) és az Ágyúgyár (1916) építése. Számos lakóház építése, átépítése is hozzá köthető, csakúgy, mint a családi házának, a Schlichter-villának az építése, amelyre 1893 szeptemberében kért és kapott építési engedélyt.

Felesége Horváth Eleonóra (1854−1910) volt, akivel 3 gyermeket – Károly (1879−1954), Gyula (1880−?) és Lajos (1885−1968) − neveltek fel.

Hlatky-Schlichter Lajos közel negyven évig vezető szerepet töltött be a győri közéletben. Higgadtsága, megfontoltsága, alapossága legendás volt. Győr törvényhatósági bizottságának negyven évig volt a tagja. A város alkalmazásában állók érdekeit mindig kiemelten kezelte.

Közéleti szereplésén kívül kiemelkedett mecénási jótékonyságával. Szegény diákok, tehetséges kezdő művészek, özvegyek, árvák megsegítőjeként tekintettek rá. Hitbuzgósága, jótékonykodása elismeréséül a szent Gergely rend keresztjének tulajdonosa és aranysarkantyús vitéze volt.

1887. április 21-től 1888. február 9-ig elnöke, majd díszelnöke az Ipartestületnek. A Győri Kereskedelmi és Iparkamara iparosztályának megalakulása óta alelnöke, 1890. október 2. és 1913. november 25. között elnöke, majd Jerfy Antal halála után a kamara elnökének tisztjét töltötte be.

1908-ban a Függetlenségi 48-as párt egyik városi vezetőjeként országgyűlési képviselője Győrnek a parlamentben. Ezt követően, 1910-ben a város polgárai újfent megválasztották képviselőjüknek.

Halála előtt nyolc évvel súlyos gégeoperációt hajtottak végre rajta, melynek következtében elvesztette a hangját. Ettől kezdve a nyilvános szerepléstől visszavonult.

Élete utolsó hónapjaiban betegsége kiújult, „megadással tűrte szenvedéseit”, és 1920. február 5-én reggel elhunyt. Temetése február 7-én, 10 órakor a nádorvárosi plébániatemplomban megtartott gyászmise után az új köztemetőben volt. Győr város tanácsa az elhunyt közéleti munkásságának elismeréséül díszsírhelyet ajánlott fel számára.

A család és az iparkamara gyászjelentése a Győri Hírlap 1920. február 20-i számában jelent meg. A haláláról rövid hírt a Dunántúli Hírlap 1920. február 6-i számában (3. oldal), temetésről pedig a Dunántúli Hírlap 1920. február 8-i számában (2. oldal) olvashatunk:

A folyóiratok a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származnak, a Dunántúli Hírlap 1920. február 6-i lapszáma, illetve a Dunántúli Hírlap 1920. február 8-i lapszáma megtekinthető és letölthető a Digitális Könyvtárból.

Bedő Mónika

Felhasznált irodalom:
Kurucz József: A győri ipartestület és a régi győri ipartársulatok története. p. 72., 74.
Győri Hírlap, 1920. február 20. p. 2.
Dunántúli Hírlap, 1920. február 8. p. 2.

A címlapkép Kurucz József A győri ipartestület és a régi győri ipartársulatok története (1911) című kötetéből származik.