3. rész: Pozsony

A török idők alatt a Királyi Magyarország székhelye, 1563 és 1830 között a Habsburg uralkodók magyar koronázó városa csak a 17. században vált állandó nyomdahellyé. A következő két évszázad folyamán mintegy harminc nyomda létesült még itt. A hajdanvolt magyar főváros 1895-ben hat nyomdával rendelkezett, lakóinak száma pedig több mint 52 ezer főt tett ki. Ugyanilyen nyomdaszáma még a délvidéki Újvidéknek volt.

Kisterjedelmű, csak kartonált papírkötésén és hasonmás címlapján szerényen díszített, de annál tartalmasabb és érdekesebb kiadvány a pozsonyi Grafikai Műintézetben, a göttingeni születésű, evangélikus vallású Wigand Károly Frigyes (1787–1849) utód nyomtatóüzemében megjelent, lábjegyzetben rendhagyó életrajzot tartalmazó tűzött füzet. Vásárhelyi József A genfi »Réveil« című protestáns értekezése a Theologiai Szaklap kiadásában, 1917-ben jelent meg, kereken hatvan oldal terjedelemben. A borító és a címlap csigavonalas keretben, egyféle, de változatos méretű, talpas betűtípusból szedve tartalmazza a bibliográfiai adatokat. A francia Réveil (németül Erweckung, angolul revival) kifejezést a legnagyobb betűméret is hangsúlyozza. A keret alsó felének közepét tojásdad alakban, háromszárú és három kör alakú virágban végződő szecessziós díszítés tölti ki.

Wigand sokrétű pozsonyi vállalkozása, mely könyvkereskedést és német nyelvű lapkiadást is magában foglalt, még az előző évszázad első felében keletkezett. 1816 körül Sopronban is alapított könyvkereskedést. Kiadói kapcsolatot épített ki gróf Széchenyi Istvánnal és Táncsics Mihállyal is. Wigand Károly Frigyes két fiának saját keresztneveit adta – mindketten apjuk szakmájának méltó folytatói lettek. Öccse és egy személyben „könyvügynöke”, Wigand Ottó (1795–1870) a szintén felvidéki Kassán nyitott könyvkereskedést, majd ugyancsak kiadói tevékenységbe kezdett.

A rendhagyó pozsonyi kis kötet szerzője Vásárhelyi József (1893–1916), az idejekorán elhunyt kolozsvári református lelkész, püspöki titkár, hitoktató, valamint a francia nyelv budapesti egyetemi lektora és prédikátora. Jelen műve a genfi egyetem teológiai fakultásán 1913-ban pályadíjat nyert. A mű életrajzi vonatkozású lábjegyzetét Révész Imre (1889–1967) egyetemi tanár, egyháztörténész, későbbi debreceni református püspök jegyzi. A könyv elmélyült témája, a magyar nyelvű vonatkozó szakirodalom gerince, a 19. századi Genf, a sokszínű svájci város legfontosabb vallási mozgalma, mely a dogmatizmussal szemben a személyes vallásos életen alapuló protestáns hit megújítását, újjászületését célozta meg.

Kis Krisztián Bálint

Forrás: Kis Krisztián Bálint tanulmánya a Magyar Grafika 2022/1. számából – az írást a szerző engedélyével adjuk közre.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Győr – Thewrewk István: Neveld önmagadat! (1897)
2. rész: Kolozsvár – Szabó Jenő: Versek (1893)