A főispán beiktatását 1884. január 29-én tartották meg Győrött. Az ünnepélyes ceremónián igazi rokonszenvvel és szeretettel fogadták a grófot.

A bevonulás napján már kora reggeltől fogva ünnepi színt öltött a város. Több helyen a főispán családi címere és családi színei díszelegtek. Mikor Batthyány Lajos vonata megérkezett a győri pályaudvarra, lelkes éljenzés harsant fel, majd a 19. gyalogezred katonazenekara eljátszotta a Rákóczi indulót. A főispánt Nagy Pál polgármester üdvözölte a peronon, a Megyeháznál pedig Győr vármegye törvényhatóságának bizottsága fogadta. Itt Nogáll Károly püspök mondott köszöntőbeszédet.

A megérkezés után a főispán fogadta a küldöttséget, és megindult a fáklyásmenet: a Széchenyi térről kiindulva a Király utcán vonultak végig, majd a Karmelita téren (ma Bécsi kapu tér) és a Kazinczy utcán keresztül értek vissza a Megyeháza elé. Az este programsorozata a színház díszelőadásával ért véget.

A hivatalos eskütételre a következő napon került sor a Vármegyeházán. A beiktatást a Zalka János győri megyés püspök által celebrált szentmise előzte meg a bencés templomban. Ősi szokás szerint, miután az eskületétel után elfoglalta főispáni székét, Batthyány Lajost a megye szolgabírái felemelték az elnöki székben.

Gróf Batthyány Lajos a Sopron megyei Egyeden született 1860. július 27-én. Középiskoláit magánúton végezte el, érettségi vizsgáját a győri Szent Benedek-rend főgimnáziumában tette le. Jogi tanulmányait a budapesti, berlini és párizsi egyetemeken folytatta, majd a külügyminisztériumban vállalt szolgálatot. Miután diplomáciai vizsgáit letette, 1882-ben attasévá nevezték ki. Még ugyanebben az évben feleségül vette Andrássy Gyula gróf egyetlen lányát, Ilonát, és visszavonult birtokaira gazdálkodni. Az ikervári uradalmát mintagazdasággá fejlesztette.

Ezután nevezték ki Győr főispánjának. Fontos szerepe volt a város ipari fejlesztésében, pártolta a győri vízvezeték építését, elnöke volt a Szépítő Egyletnek is. 1892-ben Fiume kormányzójává nevezték ki, ebben eredményes győri munkálkodása is nagyban közrejátszott. 1894-ben a város díszpolgára lett. Kormányzói tisztségéről 1896-ban lemondott, és még ugyanebben az évben Győr város országgyűlési képviselőjévé választották. Munkásságának elismeréseként császári és királyi kamarás, valamint belső titkos tanácsos lett. 1901-ben országgyűlési képviselője lett Fiume városának is.

Az első világháború végét követően visszavonult az aktív politizálástól, teljesen elvonultan élt Polgárdiban. 1951. december 27-én hunyt el a településen.

A Győri Közlöny 1884. január 30-i száma 4 oldalon keresztül számolt be a főispáni beiktatásról, minden más rovat kiszorult az aznapi kiadásból:

A folyóirat a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Győri Közlöny 1844. január 30-i lapszáma megtekinthető és letölthető a Digitális Könyvtárból.

Légrádi Szilvia

Felhasznált irodalom:
Egyszer volt: Győr vármegye és Győr szabad királyi város, 1848-1920/szerk. Sády Erzsébet
Győr vármegye főispánjai/Torma Attila
Győri Közlöny, 1884. január 30.

A kép a Vasárnapi Ujság 1892. március 6-i számából származik.